Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

2Í8 Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. ral, sem a hangos szavalással, elnémítani és i nem lehet megindító szólamokkal sem. csak j egészséges gazdasági renddel lehet, amely szá­mokon alapszik, amely nem tür dicsérő szóla­mokat, amely csak azt mondja: a magyar nép adózóképessége igy fokozódik s most konsta­tálni kénytelen, hogy adózóképességünk rom­lik, amely azt mondja: a kiviteli és behozatali mérleg egyensúlyát ugy állapítjuk meg és mozdítjuk elő, hogy a gyárakat, vállalatokat, kereskedőket és gazdákat, akik termelnek, minden-minden termelési ágat gyámolitunk idebenn a magunk .javára, a magunk büsz­keségére, a -magunk termelőképességének foko­zására. Nem ilyen szerződéseket kötni, t. Kép­viselőház, nem ilyen lehetőségeket teremteni, amelyeknél, valóban nem tudom, hogy a felhá­borodás legyen-e az, amely erőt vegyen raj­tunk, vagy vájjon a keserűség legyen-e ben­nünk erősebb, és nem tudom, kitől kérjek köl­csön hangot és meggyőző erőt, hogy higyje­nek nekem, hogy higyjenek nekünk, mert mélységes fájdalom üli meg a lelkünket, hogy idáig süllyedtünk és itt tartunk, hogy eladjuk azt, ami nekünk a legszentebb jussunk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ez a szerződés a maga : egészében eladása és feladása a jogoknak és lehetőségeknek. Aki ezt a szerződést megköti, -•«—-.. amint látom, a pénzügyminister ur köti meg egy külföldi céggel — nem tudom hogyan fog helytállani. (Fábián Béla: Meg van kötve ez a szerződés, vagy nincs megkötve 1 ? — Kun Béla: Alá van írva! — Fábián Béla: Értem, de állítólag attól függ, hogy a Képviselőház elfogadja-e 1 ?) Legyen szabad a mélyen t több­ségnek még egy érvet figyelmébe ajánlanom ebből a szerződésből. (Fábián Béla: Meg van kötve a szerződés vagy nincs megkötve? — Egy ham a baloldalon: Ez jogérvényes, akár megszavazza a Képviselőház, akár nem! . — Fábián Béla: Ezt tisztázni kell! — Kun Béla: A kormány megbukhatik és mi eladtuk 50 évre a jövőt! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak mind­két oldalon. Gál Jenő: Megnyugtathatom, illetve nyug­talaníthatom t. képviselőtársamat^ hogy _ ez a szerződés május 16-án aláíratott és a vissza­lépési jog az egyik szakaszban, a felmondás szakaszában van szabályozva. Ennél szégyen­letesebb azután nincs az egész világon. (Bródy Ernő: Ebben minden rossz benne van!) Csak egy passzust méltóztassék meghallgatni, az­után tessék megszavazni. A 9. § azt mondja (olvassa): »A kölcsön időelőtti teljes vissza­fizetése esetében, — tehát mondjuk, hogy hol­nap vagy holnapután kapunk valami nagy­szerű ajánlatot és kifizethetjük — a magyar királyi kormánynak joga lesz ezt a szerződést felbontani. Semmiesetre előbb azonban, mint 25 évvel a teljes visszafizetés után.« Tudniillik 25 évig rabja vagyunk ennek a társaságnak akkor is. Jánossy t. képviselőtársam, nem lá­zadozik ön fel, (Friedrich István: Nem! Nem Soha!) amikor ön ezt hallja 1 ? 25 évig ön adó­fizető lesz, menjen el "és mondja el a mai be­szédét választói előtt nyugodt lelkiismerettel! (Jánossy Gábor: El is mondom nyugodt lelki­ismerettel, mert meggyőződésem!) Hogy 25 évig még fizetünk? Kendben van. (Jánossy Gá­bor: Ha megbukik a javaslat, megbukik a kor- \ mány!) Elnök: Jánossy képviselő urat kérem, m él- j tóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Gál Jenő: Én ezzel a nyugodt lelkiisme­rettel szemben most még egy érvet hozok fel, t tessék erre felelni. Én és mi, valamennyien, azt érezzük, hogy nemcsak a kerületünknek va­gyunk képviselői, mi a távollevők képviselői is vagyunk, amikor tiltakozunk a javaslat el­len, (Csák Károly: Talán távollevő képviselők!) — mi itt szoktunk lenni — amikor mi a kassai, nagyváradi magyarok és a többiek nevében tiltakozunk az ellen, hogy 25 és 50 esztendőre, amikor majd ők itt lesznek és újra nagy lesz Magyarország, ilyen szerződéssel őket lekös­sük az idegen hatalmasság adófizetői közé. Ezt is el tetszik viselni, ez is igaz, ez is helyes, ezt is lehet, ezt is szabad? Ha igen, akkor azt a bizonyos jó éjszakát mondást csak traveszfál­juk ide ehhez a szerződéshez, akkor azt a ku­ruckodást, amellyel méltóztatik mindig fel­lépni, ünnepelni és ünnepeken tósztokat mon­dani, ám csak tessék; ez a virtus azonban csak maradjon az ön sajátja! (Jánossy Gábor: Az enyém nem, én senkit sem ünneplek soha, en­gem nem látnak ünnepelni és tósztokat mon­dani!) Mi ez ellen a szerződés ellen küzdünk. (Jánossy Gábor: Miért mondja mindezt ne­kem?) Mert legjobban becsülöm, a legkü­lönbbek közé tartom. T. Képviselőház! Nem kell megállnunk mindjárt az 1. §-nál, megállhatunk a 2. §-ná'. Ha a 2. §-t ismerik t. képviselőtársaim, akikor kérdezem, méltóztatnak-e tudni, hogy ezen szeiződés hatálybalépése esetére kötelezi ma­gát a m. kir. kormány a tröszttel széniben — magában véve ezt itt leirni, t. Képviselőház, hogy m. kir. kormány, ez is szörnyűség — mon­dóim, kötelezi magáit a m. kir. kormány a tröszt­tel szemben, hogy a gyufának és a gyufafél­gyártmányoknak, mint például gyufadrótnak, satöbbi előállítására és ily . áruiknak hol földöm való eladására vagy kivitelére uj engedélyeket 50 éiv aliait nem ad ki. (Kun Béla: Ez egy teljes kapituláció!) Kérdem, mi egy ui hitbizományi ajándékoztunk nekik, 50 évig nem adunk ki en­gedélyt s ha visszafizettük a kölcscjnt, 25 évig nekik ezt csorbitlanul meg kell hagyni. A mi elődeink is voltak /kiválói jó magyar hazafiak. Kérdezem, találnak-e akármelyik korszakban, vagy akárhol egy ilyen 50 évre szóló szerző­dést 1 ? Koncessziókat adott az állam, de mindig fentartotta magának, hogy ő lesz az ur. Am ez a tröszt, ez a nagy pénzügyi hatalmasság nem azt mondja, hogy a kormány legyen az ura; nem: ő lesz az ur, ő diktál, őneki vannak elő­nyei, ő gyakorolja a prerigativákat, ő állapítja meg ezeket, ő kontingentál, ő ad engedélyt, mert hiszen azt mondja, kivéve, »ha ez a tröszt kér ilyen engedélyt«. Az a tröszt, ha a kivitelt tágitani, olcsóíbbá akarja tenni, hogy Komániába innen, mi tőlünk vigye ki gyártmányait, amelyeket eddig Stock­holmi) ód kellett szétexportálnia, bárhol, He­gyeshalomnál vagy Szeged körül fogja gyár­tani gyártmányait, amivel csak fuvartételbein is óriási hasznot fog zsebre vágni. Ezt mind eladtuk 50 évre. (Görgey István előadó: Óriási előny lenne, ha innen tudnánik szállítani a Bal­kánira!) Milyen előny? De nem a mi előnyünk. (Görgey István előadó: Nagy előny lenne!) Elnök: Az előadó urat kérem, méltóztassék a kcizheszólásoktól tartózkodni. Gál Jenő: Milyen előny lenne? Tessék csak megnézni, hogy mit engedéiíyezneík. Megenge­dik, hogy S0 fillér fogyasztásiadíóval terheljük meg nyomban. Az exportcikkre nincs is fo­gyasztásiadon Tehát szabadon viheti. Hogy gondolkozhatik az előadó ur igy, hogy ez előny. Oil vasai i valahogy mégis csaík tudunk, magya­rul tudunk és logikáink van és egy kissé köz­gazdasági ismereteink is vannak. Ezt csak nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom