Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

âl6 Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1.928 június 21-én, csütörtökön. Félrevezetés az egész!) Tessék akkor megcáfolni! Bizonyára ön is mohón elolvasta ezt a javaslatot. Tessék tehát megcáfolni azt a kitételt, amely azt mondja, hogy bizonyos esetekben lehet lejebb szállitani a gyufa árát, de ha mutatkozik 10% -os áremelkedés a beszerzésben, akkor fel kell emelni a gyufa árát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha ezt ellemezni méltóztatik, akkor nem fogja azt mondani, hogy hangulatkeltés, hanem azt fogja mondani: beismerjük, mea culpa, mea maxima culpa, ez a drágítás. (Fáy István: A képviselő ur állitása hangulatkeltés volt! Ezt fentartom!) Itt nem disztingválok ugy, mint ahogy ezt mélyen t. Gaal Gaston t. képviselőtársam jónak látta belevinni a vitába. Csak egyetlenegy olyan pontot említek, amely nem a mi szivünk szerint való, mert a mi tiszta gondolkozásunk egyetemes, és a demokratikus erő nem klasszifikál osztály és foglalkozási ágak szerint, ha a közszükségleti cikkeknél a fedezetről van szó. Gyufa kell önnek, nekem, a munkásnak, a nagybirtokosnak, mindenkinek egyaránt. Az az adó, amelyet igy fizetünk, egy egyetemes általános, fogyasztásiadó, nincs tehát senkinek jussa azt mondani, hogy ez, vagy ez fogja megfizetni. Mindnyájan keservesen fogjuk megfizetni. De azt a megkülönböztetést mégis csak szabad megtennem, hogy keservesebb és nyomasztóbb arra, akikre még az a papiros-gondoskodás sem terjed ki, amelyet itt mézes-madzagként felemiitenek, hogy majd a földreformot fogják megigazítani. Élőre mondom, hogy nem fogják ezzel a szerződéssel kiigazíthatni, mert nem jut arra, hogy aki földet kapott, annak instrukciója lehessen belőle. Ez olyan ígéret, mint amilyen Ígéret volt, amikor az első földreformot megcsinálta a t. kormány. Akkor is azt mondották: földet azoknak, akik megérdemlik, hogy legyen elégtétel számukra a szenvedésért, mert a föld legyen azé, aki megműveli. Mindez igaz. Akkor odaadták a drága földet és ott állottak művelési lehetőség nélkül. A puszta ugart adták oda, nem gondoskodtak róla. Azonban akkor is hirdették a nagyszerű segítséget. Szépen megköszöni most ez a nép a mélyen t. kormánynak és a t. többségnek ezt a gondoskodást. Ha a kormány a saját erejéből nem tud azon a népen segiteni, amely neki favorizált népe, ennek csak egy konzekvenciája lehet. Nem azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mondott, hogy ő nem akar kormányt buktatni. Nem buktatni kell a kormányt, a kormánynak magának kell levonnia azt a konzekvenciát, ha nem tud ezen a népen segiteni, hogy próbálja meg más, aki majd tud,, akinek majd meglesznek a gyufaszerződés nélkül a maga lehetőségei arra, hogy a népet segítse. (Csontos Imre: Jó tanácsot kérünk! — Friedrich István: Anynyi kormányfőtanácsos van és tőlünk kérnek tanácsot? — Csontos Imre: Beszélni könnyű!) Igaza van Gaal Gaston t. képviselőtársamnak abban, hogyha egy ilyen kölcsönt kontrahálunk, akkor mit várjunk a jövőben? Melyik komoly hitelező fog a mi segítségünkre jönni, hogy az államnak adjon olcsó pénzt? Ez igaz» de van ennél keservesebb igazság is. (Csontos Imre: Nem az államnak kell a kölcsön, a kisemberek földjére táblázzák! — Farkas István: Olvassa el a szerződést!) Mélyen t. képviselőtársam, hogy majd hová táblázzák és mit csinálnak, előbb várja be azt a szervet, amelyet majd felállítanak és várja meg annak kamatszolgáltatási táblázatát. (Bródy Ernő: Ugy van! Ki lesz elnök? Micsoda uj állás! — Jánossy Gábor: Semmiféle uj állás! — Bródy Ernő: Nem közölték azt a képviselő úrral!) Nem akarok kiesni az előbbi gondolatból, de mégis jelzem azt, hogy a szerződés szerint a trösztnek kizárólagos joga húsz embert kinevezni a tröszthivatalnokok seregébe. Mi van ebben? Ez azt jelenti, hogy húsz dirigáló ember lesz abban a szervben, amely majd szolgálni köteles ezeket az érdekeket. Öt igazgatósági tagságot, öt felügyelő-bizottsági tagságot és egyéb állásokat a tröszt megtart magának, majd csak a többit osztják széjjel az alacsonyabbakat, az alsóbbrendüeket. Annak a szerződő félnek, amelynek szerződési kötelezettségében kellene, hogy álljon a magyar közgazdasági érdekeknek olyan megóvása, hogy azt itt megvásárolt gyufagyárak, a gyufakereskedők és a fogyasztók ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, miért biztosítanak ilyen adminisztratív lehetőséget, hogy huszadmagával ő dirigáljon itt? Aki a gyakorlati életet ismeri, az tudja

1 hogy nem abból áll ám a dolog, hogy mit irunk mi ide a papirosra. Itt van például a hitel kérdése. Egy szó sincs arról, hogy az a kereskedő, aki eddig hat hónapi hitelre kapta a magyar gyufagyártól az árut, mit csinál akkor, ha a t. tröszt azt mondja, hogy ezentúl én önnek csak készpénzért adok. Kénytelen akkor azt mondani; de uram, én erre nem vagyok képes, üzletem hitelre van alapítva, becsületesen fizettem eddig is! Miképen tud a mélyen t. kormány gondoskodni arról, hogy szorítsa ezt a vállalkozót arra, hogy ne legyenek ilyen lehetőségek és ne használhassa ki egyesek favorizálására ezt a szerződést? (Bródy Ernő: De az áremelés szabályozva van!) Itt van csak egy kis tükör, hirtelen átfutva ezt a szerződést, szinte az ember ajkára tolul érv-érv után és talán ezekre még sem lehet mondani, hogy ezek alacsonyrendüek, talán még sem lehet azt mondani, hogy ez a keserűség, amely kitör belőlünk, valamilyen meg nem engedett célzatú. El kellett viselni ezeket anélkül, hogy reparációban részesültek volna. Visszatérve arra a gondolatra, hogy nemcsak az állam hiteléről van szó, méltóztassanak csak megkérdezni az érdekelt gyári és kereskedő cégeket, hogy mit mondanak? Engedelmet kérek, hogyha a magyar állam arra kényszerült, hogy csak zálogért kap kölcsönt, hogyan tartsák fenn a külföldi nagy empóriumok a hitelt, amelyek eddig kínálgatták a kölesönt a magáncégeknek, — hiszen a magánhitel mindig az állam presztízséhez és az állam konszolidációjához igazodik — amikor az állam ilyen vallomást tesz, hogy nem birok máskép kölcsönhöz jutni, nem kapok máskép kölcsönt Mert ha kap, ha a mélyen t. államtitkár ur elismeri, hogy volt vagy van előnyösebb ajánlat, olyan ajánlat, amely ad nekünk pénzt a földbirtok megváltására és a megváltási eljárás helyesbítésére, a jóvátételre, anélkül, hogy e zálogszerződést meg kellene kötni, ha van ilyen ajánlat, ha létezik trezórium, büró, ha létezik valahol itt Budapesten szeriózus ajánlat akár Angliából, akár Amerikából, amely ezt monopólium nélkül lehetővé teszi és ennek ellenére önök a monopóliumot választották, akkor a t. többség elhatározására bizom, hogy szabad-e egy percig is komolyan foglalkozni ezzel a javaslattal, vagy máskép és más javaslatokkal kellene itt a kormánnyal szemben előállani. Ne méltóztassék azt mondani, hogy ez a bírálat az állam hitelét rontja. Az állam hitelét ez a birálat emeli, mert mi azt jelentjük