Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

210 Az országgyűlés képviselöházÓAiak él az egész köztudatban, erről beszél az egész világ. (Gr. Bethlen István minister elnök: Mert ezt terjesztik tudatosan, hogy érveket szerez­zenek a maguk számára!) Lapokban is közöl­teik. Tessék megindítani az eljárást. (Kun Béla: Mi van a Magyar-Német Mezőgazdasági Kész­vénytársasággaB Kik vannak az igazgatósá­gában? — Gr. Bethlen István ministerelnök: A régi gyanusitási módszeír, amelyet ismerünk már! Ezzel akarnak érvet kovácsolni a javas­lat ellen!) Módjában áll a kormányzatnak ezt a gyanúsítást a biróság elé vinni. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Könnyű tisztességes em­bernek a hirnevét lejáratni! Könnyű dolog a tisztességes emberek nevét meghurcolni! A fe­lelősséget azután senki sem vállalja!) Az új­ságiban volt; módjában van a kormánynak : tessék a biróság elé állitani. (Felkiáltások jobb­felől: Kit?) A cikkírót! A Magyarországot, vagy a Pesti Naplót gondolom; egyikben a kettő kö­zül olvastam. Olvastam azt az összeköttetést, amelyet keresnek. S merem állitani, én még nem akadtam emberre, — az egységespárti képviselőket is beszámitva, ha négyszemközt beszél velük az ember (Rothenstein Mór: Az más!) —akik ezt a javaslatot szerencsétlennek ne tartanák (Ellenmondások jobbfelől.) s akik ezt ne csak a legnagyobb pártfegyelem hatása alatt fogadnák el. (Zaj és ellenmondások jobb­felől. — Tankovits János: A legszociálisabb intézmény!) Velem szemben könnyen bólogat­ják fejüket, mert tudják, hogy én indiszkré­ciót nem szoktam elkövetni. (Derültség.) A fej­bólogatók közül meg tudnék nevezni nem egyet» akivel négyszemközt beszéltem. (B. Pod­maniczky Endre: Lehet egy-kettő, de nem va­lamennyi! — Krisztián Imre: Ne tessék álta­lánosítani! — Bródy Ernő: Titkos bólogatok! — Kun Béla: Berki Gyula itt a Házban nyílt vádat hangoztatott az álsvédekről!) Nem fogadom el azt a teóriát, hogy az árt az országnak, aki a bajokra rámutat. Nem fo­gadom el azt a teóriát, hogy a Képviselőház­ban a legnyiltabban ne beszéljünk mindenről. Hiszen azért van a Képviselőház! Ez a célja! Azért : adja meg a legteljesebb védelmet s a legteljesebb nyilvánosságot, hogy megtorlás veszedelme nélkül rá lehessen mutatni az or­szágban dúló ^betegségekre. Mert hiszen ezek­nek a betegségeknek az a természetrajzuk, hogy perjogilag bizonyításuk a legtöbb esetben lehetetlen. (Rassay Károly: Gyerünk csak az esküdtszékkel!) De épen arravaló a Képviselő­ház, hogy itt a képviselők bizonyos védelem alatt rámutathassanak olyan bajokra, ame­lyek igenis vannak, amelyek lappanganak, de melyeket esetleges perjogi felelősség alatt megnevezni mégsem lehet, mert mégis csak furcsa helyzet volna az, hogyha a becsületes ember valakit joggal bevádol és tudja biztosan, hogy joggal vádolja be, s ennek vége az lenne, hogy a gazember szabadon maradna, a becsü­letes ember pedig börtönbe kerülne. (Farkas István: Gyakori eset!) Nem fogadom el azt a teóriát, hogy a Kép­viselőházban ne lehessen ezeket az irányzato­kat szóvátenni és hogy bajt az okoz, aki^ eze­ket szóváteszi. Bajt a javaslat okoz, t. Képvi­selőház. Sohasem szabad olyan javaslattal jönni, amelynek indokolása homlokegyenest ellenkezik azzal, mint amiért el kell fogadni. Sohasem szabad olyan javaslattal jönni, amely gyanút kelt, amely önkéntelenül nemcsak mi­bennünk, hanem az egész világban, az egész nagyközönségben is felkelti azt az érzést: en­nek háta mögött kell, hogy legyen valami. 91. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. Miután ennek a törvényjavaslatnak <—• mint azt kimutatni bátor voltam — célja és eredménye egyetlenegyet sem szolgál azok kö­zül a nagy célok és szempontok közül, amely célokat szerintem minden törvényhozási ak­tusnak szolgálnia kell, miután ennek a javas­latnak kizárólag magánérdek az, ami háta mö­gött állhat, minthogy ennek sem a köz, sem a fogyasztó, sem a gyáripari fejlődés, sem az ál­lamkincstár abszolúte semmi hasznát nem látja, s legfeljebb az eddigi status-quo marad fenn, de a fogyasztóra nézve még az sem, mert hiszen a gyufaárak felemelését már kilátásba helyezték: nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt a javaslatot a magam ré­széről elfogadhassam és abban az erkölcsi fe­lelősségben, amely minden politikai aktusnak feltétlenül korolláriuma és konzekvenciája, osztozkodjam. Újból is hangoztatom: nem csatlakozom esetleges olyan ellenzéki irányokhoz, amelyek ezt a javaslatot kormánybuktatási szándékból akarják kihasználni. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy nem is lehet. De még ha lehetne sem adnám magam soha, semmiféle ilyen ak­cióhoz, mert kezdettől fogva azt vallottam, amíg ott ültem önöknél, s vallom, mióta onnan eljöttem: minden képviselőnek elsősorban az ország érdekét kötelessége szolgálni s ma az országnak mindennél előbbrevaló erdeke a kon­szolidáció, annak a konszolidációnak további fentartása, amelynek megteremtése — ezt lojá­lisán elismertem mindig és elismerem most is — a jelenlegi kormánynak elévülhetetlen nagy érdeme. Ezt a konzekvenciát azonban nem vonom le addig a mértékig, hogy azután kötelességem lenne mindent megszavazni, az,t is, ami meg­győződésemmel ellenkezik. Ellenkezőleg: X-szer jelentettem ki, hogy az volna életem legbol­dogabb napja, amikor visszaléphetnék abba a pártba, amelyhez engem ezer értékes szál füz. Ennek azonban én tárgyi feltételeit keresem. Ha egyszer a kormány politikájában beáll az a helyzet, hogy közgazdasági téren egyforma mértékkel mér mindenkinek, hogy a közterhek viselése terén egyforma mértékkel mér min­denkinek és a közélet megtisztitásában azzal az eréllyel jár el, amely erély a nemzet boldogu­lása szempontjából feltétlenül szükséges, *— legalább is én annak látom — én leszek az első, aki egyszerű közkatonaként s meg vagyok róla győződve, politikai barátaim is, bármikor csat­lakozni fogunk ahhoz a kormányzathoz, az or­szág érdekében és a konszolidáció fentartása érdekében. Ezért az érdekért kérve-kórem a kormány­zatot, hogyha még lehet ezen a semmi körül­mények között sem dicséretes javaslaton és annak összes mellékkörülményein változtatni, ne méltóztassék ezt a javaslatot megszavazni. Ennek a javaslatnak nyomában jönnek majd olyan kísérletek, amelyeknek visszaverésére nem tudom, lesz-e elég ereje a kormányzatnak. De ha nem is lesznek ilyen kísérletek, az az erkölcsi kár, amelyet egy ilyen javaslat a kor­mányzatnak okozni fog, máris sokkal nagyobb, mint amennyit jelent, mondjuk, az a 200 millió pengő. Mert azt nekem ne magyarázza senki, hogy a magyar nemzet 200 millió pengő kölcsönt nem kaphat! Itt legfeljebb arról lehet szó, hogy 6-2% helyett, amennyibe ez a kölcsön kerül, esetleg 7, 8. 9 vagy 10%-ot kell fizetni (Krisz­tián Imre: A szegény embereknek ez a különb­! ség nagyon fontos!) anélkül, hogy ezért erköl­1 esi presztízse legyen kénytelen kárt szenvedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom