Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én y csütörtökön. 207 vérrel a kezemben, amely egy kormányhatalom rendelkezésére áll, szeretném a világnak azt a trösztjét látni, amely nekem be tudna törni. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Van sok gyártási metódus és minden a kormányzattól függ. Megölhetek egy iparágat egészen. Hát még a gyufánál, amely a legegyszerűbb gyár­tások egyike. 40.000 pengőért fel lehet állitani egy teljesen modern gyufagyárat. Ha betör az a svéd-amerikai gyufatröszt, akkor felállítok egy, kettő vagy tiz gyárat, annyit, amennyire szükség van, 40—40.000 pengőből és kényszerí­tem a trösztöt a gyufaárak leszállítására. Ha pedig már a gyufa ára leszállt, egyszerűen megszüntetem a kontrollgyárakat és várok. Ha felemelik a gyufaárakat, ujira elkezdek dolgoz­tatni. Ott ölöm meg, ahol nekem tetszik. Ez az argumentáció tehát egyáltalában nem állja meg a helyét. Ezt az argumentációt el lehet mondani gyerekeiknek, de nem lehet elmondani embereknek, akik a közgazdasági életbe valaha is egy kicsit betekintettek. Mit mond azután a pénzügy minister ur az ő indokolásában 1? (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, még súlyosabbá teszi a helyzetet az, hogy e nehéz helyzet kihasználásával a svéd­amerikai gyufatrö'iszt részéről 'kísérletezések történtek olyan irányban, hogy ujabb gyufa­áraik alapításával vagy a meglevők megszerzé­sével a magyar gyufadpart is érdekkörébe vonja és idővel az egész magyar gyufagyártást monopolizáilja. Tehát a minister ur mint nagy veszedelmet állítja velünk szemben azt. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Berki Gyula: Ezt nagyon érdekéé meghallgatni!) hogy a svéd­amerikai tröszt ide az országba (bejöhessen és a gyufagyártást monopolizálhassa. (Csontos Imre: Megvette már! — Rassay Károly: Reá­juk kényszeritette a kormányunk!) Ez telje­sen lehetetlen argumentum. (Rassay Károly: A ministeriumból utasították a gyárak veze­tőségét, hogy adjáikl el a gyáraikat! — Egy hang a szélsőbaloldalon; Azt Csontos képviselő ur nem tudja!) Elnök: Csendet kéreik, képviselő urak! (Sándor Pál: Az összes, gyufagyárakat odaad­ták a svédeknek! — Csontos Imre: Az a nagy tőke bejön... — Zaj.) Csontos Imre és Sándor Pál képviselő uraikat kérem, méltóztassanak csendben maradni. Gaal Gaston: Azt mondja továbbá ez az indokolás, hogy nagy veszedelem fenyegetné az országot abban az esetben, ha ezelk a svéd­amerikai tröszt által összevásárolt gyárak csak a hazai fogyasztás mérvéig tartanák fenn üze­meiket. Elhiszem a minister urnák, hogy ez a borzasztó nagy veszedelem fenyeget, de ha ez veszedelem, akkor mit jelent az, hogy most pláne egy külön szerződésben még külön köte­lezi magát a minister aura, hogy ujabb gyár­nak egyáltalában nem ad engedélyt. Kötelezi továbbá magát arra is, hogy csak annyit en­ged 'behozni az országba, amennyit a tröszt megint ki is visz, vagyis csak a helyi fogyasz­tást rögzíti le. (Úgy van! a baboldalon.) Amit tehát a minister ur mint közveszedelemet állí­tott fel az indokolásban, amelyért el kellett volna nekünk fogadni a javaslatot, az most mind bekövetkezik a kormánnyal megkötött szerződés alapján. (Beck Lajos: Egy gyufa­kapituláció!) Én egy szájjal meleget és hideget fújni nem tudóké Vagy veszedelem a svéd-amerikai gyufa­tröszt az országra és ha veszedelem, akkor a kormánynak mindent el kellett volna követnie, hogy ezt a veszedelmet elhárítsa; vagy pedig nem veszedelem és akkor miért kellett argu­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ- XIV. mentációképen felhozni ezt akkor, amikor be­folyásos tényezők a Soló csehérdekeltségnek akarták ezt a monopóliumot megszerezni. (Ras­say Károly: A Hangya volt az első, amely el­adta a gyárat! — Csontos Imre: Még ma sem adta el!) A javaslat eredeti benyújtásakor, te­hát egy esztendővel ezelőtt, arra való tényezők befolyása révén a Soló érdekeltségnek akarták a gyufamonopóliumot állami segítséggel meg­szerezni. (Rassay Károly közbeszól.) Akkor ve­szedelmet láttak ebben a svéd-amerikai tröszt­ben, most pedig egyszerűen kormánysegitség­gel a svéd-amerikai trösztnek akarják ezt a monopóliumot megszerezni. (Sándor Pál: Ka­baréba való! — Rassay Károly: Megnyugtat­tak, hogy már el van adva! — Csontos Imre: Ilyen a tőke, Sándor Pál! — Derültség. — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur! (Foly­tonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Jánossy Gábor: Halljuk a szónok urat!) Ne méltóztassanak prepotenciának venni, mert véges tüdőm nem birja az állandó kiabálásokat, ha én közben, amikor az urak beszélnek, várok, de túlkiabálni a mélyen t. túloldalt, amikor beszélget, fizikai képtelenség. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mondom, akkor a Soló érdekeltségnek akarták a monopó­liumot juttatni; hogy kinek a befolyására, nem tudom 1 Ma ugyanezt a monopóliumot egy má­sik érdekeltségnek akarják juttatni; hogy kinek a befolyására, megint nem tudom, bár némi támpontokat _ nyújt erre egy újságcikk, amely nyilván megjelenvén s idáig semmiféle reflexió erre az újságcikkre nem történvén, el kell fo­gadnom, hogy valami kis nexus mégis talán csak van a dolgok között. Tegnap felhozta egyik képviselőtársam és megemlítette ezt a bizonyos vállalatot. Az a hír van elterjedve, az röpköd mindenütt és nyíltan beszélik az utcán, hogy ennek a részvénytársa­ságnak részvényeiből 50.000 részvényt fog át­venni a tröszt, amennyiben ennek a gyufatör­vényjavaslatnak megszavaztatása sikerülne. Nem tudom igy van-e vagy nincs-e igy, denikve azonban erről beszélnek és ha én azt nézem, hogy tujajdonképen miért kell nekünk ezt a monopóliumot odaadni, azért a kölcsönért-e, egy 6-2%-os kölcsönért, amelyhez még azután kezelési járulékok is jönnek, (Kun Béla: Azt mondták, hogy tisztán csak 5%-os, semmivel sem több!) önkéntelenül felmerül a kérdés, nincs-e itt még valami a háttérben 1 ? Ezt nem­csak én kérdezem, hanem a magyar közönség milliói kérdezik (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) és méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy ma már nyíltan beszélik a társasá­gokban nemcsak ennek a részvénytársaságnak kapcsolatait, hanem beszélik azt is, hogy itt pártkassza-kombinációk is közrejátszanak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellen­mondások a jobboldalon. — Scitovszky Béla belügyminister: Ez ujabb!) Kötelességem ezt a mélyen t. Ház tudomására hozni. (Bródy Ernő: Már volt példa erre! Sópénz és gyufapénz! — Mayer János földművelésügyi minister: Műkö­dik a fantázia! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Nem állítom t. Képviselőház, hogy ez igy van; ha tudnám, akkor állitanám; én csak azt mondom és figyelmeztetem a mé­lyen t. Képviselőiázat és a kormányt, hogy valahányszor ilyen, ^egyébként megmagyaráz­hatatlan törvényjavaslatokkal jönnek, a pub­likum fantáziája működik. Nem tagadhatom meg a jogosultságát annak, hogy a fantázia mű­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom