Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-191

As országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1928 június 21-én, csütörtökön. ködhessék, mert — bocsánatot kérek — ideterjeszteni elibénk egy évvel ezelőtt egy javaslatot, amely homlokegyenest az ellenkezőjét tűzi ki céljául, mint amit ma kivannak önöktől és tőlünk, ez a legenyhébb kifejezéssel élve: politikai frivolités. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.— Kun Béla: A tröszttel kötött szerződést meg nem terjesztik ide! — Bródy Ernő: Mi van a szerződéssel? Ma sincs még fi) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak állandóan zavarni a szónokot! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Ha ezt az indokolást tovább méltóztatnak böngészni, találnak abban még egy gon^itot. Azt mondja a minister ur az indokolásában (olvassa): »Szükséges, hogy nálunk is olyan intézkedések történjenek, amelyek lehetővé teszik, hogy a korány a gyufaipart állami ellenőrzés alá vegye^ oly célból, hogy egyrészt a hazai gyufaipar érdekeit minden irányban, igy az emiitett külföldi tröszttel szemben is lehetőleg megvédje, másrészt pedig, hogy a hazai fogyasztók érdekeit és a kincstár gyufaadó bevételeit is biztositsa.« Én tökéletesen elismerem a jogosultságát annak, hogy a kormányzat olyan dolgokat csinálhasson, amelyek közérdeket képeznek és a közérdek érdekében néha még erősebben is belenyúlhasson a magángazdasági életbe, mint ahogy âz normális, rendes viszonyok között talán indokolható és megmagyarázható volna, de azt kérdezem a mélyen t. többségtől, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amennyiben elfogadjuk, ki fogja a hasznát látni? Az az amerikai gyufatröszt, amellyel szemben a kormány egy évvel ezelőtt a hazai termelést meg akarta védeni. Azt kérdezem tehát, érdeke-e a fogyasztóközönségnek e javaslat elfogadása, érdeke-e az, hogy a ma négyfilléres gyufa ára ötre, és másfél év múlva hatra emeltessék? Azt_ hiszem, senki sincs a mélyen t.- többség tagjai közül, aki azt állitaná, hogy ez a fogyasztók érdekében van. Most azt kérdezem, érdeke-e a hazai gyáriparnak, hogy itt egyik gyáripari kategóriában, a gyufagyártás terén, áttörhetetlen monopólium biztosittassék egy vadidegen tőkeérdekeltségnek; hogy még a remény is ki legyen zárva arra, hogy valaha is egy vállalkozó felállíthasson egy uj gyufagyárat és ezzel letörje a kartell esetleges garázdálkodását és olcsóbbá tegye a gyufát? Érdeke-e gyáriparnak, hogy ennek még a reményét is kizárjuk? Érdeke-e tehát a magyar gyáriparnak? Általában a magyar kormányzatnak nem az-e a kötelessége és érdeke, hogy minél nagyobb és szélesebbkörü ipart teremtsen, ha már az iparositás politikáját halljuk? Ezzel szemben lerögzítünk itt négy gyárat, illetve az amerikai tröszttel most már egyetlenegyet, és monopóliummá adjuk nekik ezt az egész gyártási ágat. Érdeke-e a kincstárnak, hogy itt kevesebb gyufa gyártassák? Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a kincstári haszonrészesedést nem az elfogyasztott gyufa után kell megfizetni, hanem a meggyártott gyufa után. Magában a gyárban adóztatják meg a gyártott gyufamennyiséget, tehát a kincstárra tökéletesen irreleváns, mennyi gyufát ad el az a gyár, csak az érdekli, hogy mennyit gyárt, mert ott a helyszínen, a gyárban adóztatja meg és veszi el tőle a kincstári illetéket. Ha a világon senkinek sem érdeke, sem a kincstárnak, sem a gyáriparnak, sem a fogyasztóknak, akkor kérdezem, hogy kinek az érdeke? Mert hogy valakinek érdeke, az bizonyos, hiszen nagy árat fizetett érte. Az urak maguk ismerik be, hogy óriási kedvezmény az, amit az a gyár 200 milió pengővel nyújt. . Azt hiszik önök, hogyha nem volna érdeke a trösztnek ennek a szerződésnek a megkötése, ezt a terhes kölcsönt — ránézve terhes, mert hiszen ugy tüntetik fel az urak, mintha egy 6'2%-os kölcsön a kölcsönadóra volna terhes — nyújtana? A logika törvénye szerint, ha ő megvásárol valamit valamiért, ebből önként következik az, hogy értéket kap érte. A magyar államnak pedig értéket odaadni szükség nélkül, ez bölcs kormányzati feladat nem lehet. Rátérek arra, hogy van-e hát szükség arra, hogy a magyar állam ilyen utón, mint egy tönkrement diák szerezzen magának pénzt. (Csontos Imre: Legjobb volna talán a földadóra kivetni ezt a 200 milliót!) Sajnálom, hogy nem hallottam Csontos t. képviselőtársamnak közbeszólását. (Csontos Imre: Legjobb volna talán földadóra kivetni ezt a 200 milliót! A képviselő ur maga jajgatna legelőbb, ha igy állna a dolog! — Reischl Richard: Szépen beszél egy gazda! — Csontosi Imre: Azért mondom!) T. képviselő ur, nekem olyan tökéletesen mindegy, hogy földadó-e az az adóemelés vagy egyéb? (Csontos Imre: Dehogy egyéb!) A pénzügyminister ur nekünk azt igérte, hogy több adóemelés pedig nem lesz, ez pedig a legszegényebb néposztálynak minimum 2 és félmilliót jelent évente. Amint emeli a gyufagyár az árat, minden egyes fillér, amivel emeli, ujabb két és félmilliót jelent. (Csontos Imre: Váltsuk le azonnal, állom a vásárt! Csakhogy a képviselő ur is állja! — Rassay Káiroly: Cisaikhogy •' nem a képviselő urnák kell állnia, hanem a ministernek!) Tisztelt Ház! Sokkal komolyabbnak tartom ezt a kérdést, minthogy ilyen sekélyes vitába bocsátkozzam e kérdésben bárkivel. Azonban tisztelt képviselő ur, azt a nagyon meggondolandó és óriási jelentőségű dolgot kívánom annak, aki megérti, a Képviselőházban kifejteni, hogy a magyar állam hitele szempontjából egy ilyen kölcsönnek a felvétele mit jelent. Azt hiszem, hogy a magyar állam nem rongyolódott le annyira, hogy csak zálogkölcsönt kapjon. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) És ha még százalékban drágábban kellene megfizetnünk valamely kölcsönt, még akkor is százszor inkább azt tenném, mint azt, hogy adós diák módjára óráját elzálogosítva járjon a magyar állam koldusán, egyes trösztökhöz kölcsönért. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a magyar államnak valószínűleg nem ez az utolsó hiteligénye, mert valószinüleg lesz még arra szükség, hogy a magyar állam külföldi hitelt vegyen igénybe és azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ezután az üzlet után nem jönnek majd máskép a magyar állammal tárgyalni, minthogy megint valami államjavat kivannak zálog-ba. Hiszen ez egy precedens, amelynél lealázóbbat és veszedelmesebbet keveset ismerek. A t. képviselő urak talán nem tudják, de én már hallottam, hogy itt van már egy ur Budapesten, — és állitólag már megindította a tárgyalásokat is -— aki hasonló üzleteket akar kötni petróleumban, benzinben és olajban. A lavina tehát megindult. S ne méltóztassanak elfelejteni, hogyha lehet gyufában ilyen üzletet kötni, miért nem lehetne másban? Ha ez bekövetkezhetett gyufában, miért nem következhetnék be olajban? Ha egyszer pénzt hoznak — mert ez az érv — oda kell adni mindent, s ezen a címen a magyar lobogót is áruba lehet bocsátani. (Élénk ellenmondások a jobboldalon