Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
196 Az országgyűlés hépviselöházánah Miért ahhoz és miért nem ehhez?) Azért, mert ahhoz tartozik, mert azzal függ lényegesen össze. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezzel is összefügg!) Mindenkinek módja lesz e felett a kellő birálatot gyakorolni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mindenkinek módja lesz érveit felsorakoztatni, mindenki leszögezheti álláspontját (Bródy Ernő: És aki beszélt már?) és aszerint hozza meg majd a Ház határozatát. (Bródy Ernő: Újra beszélhetünk 1 ?) Azt hiszem, alkotmányos szempontból ennél többet senkitől sem lehet követelni, mert igenis idehozzuk a szerződést teljes szövegében, összes megállapodásaival. A szerződés felől az országgyűlésnek véleményt kell mondania és határozatot hoznia. Elfogadja, ha jónak találja, elveti, ha rosznak találja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez tartozik hozzá az alkotmányos élethez és ennél többet igen t. képviselőtársam sem kívánhat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennek alapján kéreni az elnöik napirendi javaslatának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi indítvánnyal szemben áll Fábián Béla t., képviselőtársunk... (Felkiáltások a jobboldalon: Vissza kell vonni! — Fábián Béla: Nem vonom vissza! — Bródy Ernő: A szerződést (kell kiadni! — Zaj.) Csendet kérek. Mélj tóztassék legalább a kérdés feltevését lehetővé tenni az elnöknek. (Bródy Ernő közbeszól.) Bródy képviselő urat kénem, méltóiztassék csendben maradni. Kérdem tehát, méltóztati'kre az elnöki napirendi inditványt elfogadni, szemben Fábián Béla képviselőtársunk napirendi indítványáéval, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi inditványt fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. É Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Kócsán Károly képviselő ur interpellációjának szöve^ gót felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelmi éjs belügyminister urakhoz. Van-e tudomása a kereskedelmi és belügyminister uraknak arról, hogy a Budapesti Helyiérdekű Vasútnál a kereskedelemügyi és belügyminister urak által 61.970/1920. szám alatt jóváhagyott alapszabály alapiján működő keresztényszocialista szervezet alkalmazottait, főleg annak vehetőségét üldözik, az állandó alkalmazottakat áthelyezik, az ideigleneseket pedig elbocsátották? Hajlandók-e a minister urak gondoskodni arról, hogy az általuk jóváhagyott alapszabály respektáltassék az igazgatóság részéről és az alkalmazottak üldözése megszűnjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kócsán Károly: T. Ház! Ez évben lesz 25 éves évfordulója annak az akciónak, amely a boldog békevilágban indult meg keresztény és nemzeti alapon, amelynek a célja azoknak a jelentkező szociális problémáknak megoldása volt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amelyek helyes megoldása a társadalom békéjét volt hivatva biztosítani. Azok, akik a keresztényszocialista programmot megalkották, jövőbe látó férfiak voltak, akik — ismétlem — egynegyed századdal ezelőtt felhívták a kormány és a törvényhozás figyelmét, figyelmeztették a társa190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. dalmát, hogy a jövő békéjének megóvását csak ugy lehet szolgálni, ha nem engedjük meg azt a kazánt, amelybe a meggyőződést forralják, a robbanásig feszülni, hanem időnkint törvényhozási és társadalmi utón igyekezünk ezeket a szociális problémákat megoldani. Ez a keresztényszocialista alapon megindult 25 év előtti szervezkedés, amelynek első munkásegyesületét és szervezetét Huszár Károly volt ministerelnök, a Munkásbiztositó Intézet igazgatója alakította meg, nemcsak Csonka-Magyarországon, 'hanem egész NagyMagyarországon több száz szervezetet hozott létre, amelyekben a világnézetben azonos meggyőződésű munkások becsülettel igyekeztek szolgálni saját ügyekkel harmóniában az ország nagy érdekeit. Hogy ez a munka nagyon nehéz és kevés eredménnyel kecsegtet, hogy rengeteg akadállyal találkozik egy ilyen mozgalom, azt azok ismerik legjobban, akik a mozgalomban résztvettek. Abban a tekintetben, hogy egy munkásszervezet, egy szakszervezet vagy azoknak exponensei milyen nagyjelentőségű munkát végeznek, elég Vass József népjóléti minister urnák az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslat vitájának befejezésekor elhangzott nyilatkozatára hivatkozom, aki a legnagyobb elismeréssel, majdnem a csodálat hangján beszélt arról a kitartásról, fanatizmusról, áldozatkészségről, amelyet azok hoznak, akik egy eszmének szolgálatába szegődve szolgálják ezt a nagy egyetemes nemzeti ügyet. Sokszor reklamáljuk és mondjuk azt, hogy sok minden sajnálatos katasztrofális eredmény nem következett volna be, ha megértik, átértik a szociális problémákat és az elméletből, a programmból átültetik ezeket a való, a gyakorlati életbe. Ha ez megtörtént volna sok sajnálatos, nagy katasztrófa nem következeett volna be olyan nagy mértékben és nem okozott volna olyan nagy károkat azoknak, akik bizony elzárkóztak minden szociális probléma megoldásától, mint ahogyan történt. Csak megemlítem ezeket a nagy akadályokat. Az ilyen szociális szervezkedésnek nagy akadálya van — mondjuk — magában a munkástársadalomban is. Ezeket az okokat ismerjük. A régi törvényhozás elzárkózott ezek elől a problémák elől, más kérdésekkel volt elfoglalva, nem volt sem ideje, sem érzéke ahhoz, hogy ezekkel foglalkozzék. A társadalom is minden szociális kérdés jelentkezésében valami olyan veszedelmet látott, amelytől a maga anyagi érdekeit, jövőjét, pozíció ját féltette. Mindezek a nagy akadályok részben még ma is fennállanak. Nekünk, akik ezt az ügyet szolgáljuk a munkaszervezetekben, társadalmi szervezetekben, a törvényhozásban, kötelességünk minden egyes alkalmat megragadni, kötelességünk a társadalomnak azt a rétegét, amelynek sok féltenivalója van, figyelmeztetni arra, hogy egyszer már ez a tűz megégette a testünket, tehát a szociális érzéknek egyszer már más formában kell megnyilvánulnia, nem rideg elzárkózásban, üldözésben, kegyetlen eszközök használatában, hanem szükséges, hogy mindenki értse meg ezeket a kérdéseket, lásson a jövőbe, álljon be ezekbe a szervezkedésekbe, mert ezzel csak a közjót, a hazának ügyét szolgálja. A munkásmozgalmaknak ezeket a nagy problémáit ime már 25 éves és még messzebb a múltba visszanyúló szervezetek is megérlelték, úgyhogy ide a törvényhozás asztalára szociális törvényjavaslatokat tesznek le, amelyeket elfogadunk és megvalósítunk azért, hogy
