Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
194 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. A most hozott határozat értelmében javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünktől kezdve a Ház tanácskozásait délelőtt 10 órától megszakitás nélkül este 6 óráig tartsa. (Zaj.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Temesváry Imre képviselő úr mint a pénzügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. (Bródy Ernő: Beterjeszti a szerződést! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szerződést! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Temesváry Imre: T. Ház! Az 1928/29. költségvetési évben megvalósitandó beruházásokról szóló 56. számú törvényjavaslatra vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentését tisztelettel beterjesztem azzal a kéréssel, méltóztass sék azt kinyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja, napirendre tűzése iránt pedig annak idején fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a sürgősség kimondása mellett vannak, méltóztassanak feláll ani! (Megtörténik!) Többség. A Ház a sürgősséget kimondja. Sándor Pál képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Önként, minden felszólítás nélkül, saját elhatározásomból férfiasan konstatálni akarom a t. Ház előtt, ngy, ahogyan kell minden képviselőnek, hogy én tegnap beszédem végén kisiklottam. A kisiklás megtörtént ebben a Házban már nagyobb emberekkel is. Megtörtént már a ministerelnök úrral is és senki abból kázust nem csinált. Kisiklott már a párisi expresszvonat is, azzal is megtörtént ez. (Egy hang jobbfelől: A müncheni is!) Szükségesnek tartom kijelenteni, konstatálva azt, hogy kisiklottam, hogy én nem ugy gondoltam, legalább nem ugy volt beszédemben beállitva az a passzus, mintha a ministerelnök ur környezetét meggyanusitottam volna, hanem csak azt akartam ezzel mondani, hogy a ministerelnök ur vigyázzon arra, hogy a történelem ne konstatálja róla ugyanazt, amit Luegerről konstatált. Én csak fel akartam hivni a figyelmet arra, amit beszédem folyamán elmondottam 1 , hogy az egész ország tele van panamákkal és visszaélésekkel, (Mozgás és élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) illetőleg panamákról és visszaélésekről szóló beszédekkel, hirekkel. Ebből mi az ellenzéken eddig sem csináltunk titkot és hámi ezekről beszélünk,, akkor semmi más szándékunk nincs, mint hogy végre szűnjenek meg az ilyen irányú hirek és ha alapjuk van, ilyen esetek ne legyenek. Ez az első megjegyzésem. Második megjegyzésem a következő: Én tegnap a pénzügyminister urnák egy szerződésről beszéltem^ amelyet én annakidején átnyújtottam a pénzügyminister urnák, kérve őt, hogy ezt a szerződést adja át az ügyészségnek és az ügyészség, amelynek módjában van a vizsgálat, vizsgálja meg, hogy igaz-e, vagy nem. A pénzügyminister urnák négyszem között tényleg Friedmann nevét emiitettem. De azonkivül én Friedmann urnák a nevét nem emiitettem senki előttés serikinek se. Tegnapi felszólalásomban szintén nem emiitettem nevet. A pénzügyminister ur volt az. aki ezt a nevet idehozta, amit én végtelenül sajnálok, mert az ügyészség igenis kikutathatta volna, hogy megfelel-e az a valóságnak, miután egy kész szerződést adtam át, és /megállapíthatta volna, hogy a minister urnák becsületes szándekával akart volna-e valaki visszaélni. Azt hiszem, hogy egy ellenzéki képviselőnek azt, hogy nem hoz ide valamit a parlamentbe, hanem azt egyszerűen négyszemközt átadja a ministernek és kéri őt, hogy az ügyészség által kutattassa azt ki, bűnül felróni nem lehet. Hibáztatom azonban a minister urnái azt, hogy ahelyett, hogy ezt tette volna, itt a Ház fóruma előtt Friedmann ur nevét megneveizte, mert én a minister urnák azt mondottam, hogy nekem hirülhozták, hogy ez Friedmiannt illeti és kértem, hogy ezt kutattassa ki. Én az ilyen dolgokban igen óvatos vagyok és meggyőződtem volna, hogy ez ő-e » akkor is csak ilyen formába öltöztettem volna gondolatomat. T. Ház! Szükségesnek tartottam itt mind a két dolgot elmondani, mindamellett, hogy én elintéztem beszédem ügyét más utón. Szükségesnek tartottam ezeket elmondani azért, hogy azoknak az uraknak, akik az én nagyrabecsülésemet birják s akiket épen ugy tisztelek, mint más barátaimat, itt a fórum előtt önként teljes elégtételt adjak. (Elénk helyesles.) Elnök: Előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javas- ' lom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 21-én. csütörtökön délelőtt tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A napirendi javaslathoz Fabian Béla képviselő ur kért szót; a szó a képviselő urat megilleti. (Halljuk! Halljuk!) Fábián Béla: T. Képviselőház! Az elnöki napirendi inditvánnyal szemben egy egészen rövid napirendi indítványt óhajtok tenni. Indítványozom, hogy a Képviselőház legközelebbi ülését ne holnap, hanem június 26-án tartsa és a pénzügyminister ur addig köteleztessék arra, hogy azt a szerződést, amely a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat alapja, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) minden egyes képviselőnek küldje meg. (Mándy Samu: Már nyomdában van!) örömmel hallom Mándy Samu t. képviselőtársam közbeszólását, aki azt mondotta, hogy a tárgyalt törvényjavaslat alapját képező szerződés már a nyomdában van. Minthogy azonban nem azt óhajtjuk, hogy a nyomdai munkát akkorra végezzék el, amikor a Képviselőház nyolcórás tárgyalásai folyamán a törvényjavaslattal már végzett, ennélfogva azt mondjuk, hogy igenis lehetetlenség egy Képviselőháznak tárgyalni olyan törvényjavaslatot, amelynek az alapját képező szerződést nem ismeri. Sőt bátor vagyok ebben a kérdésben továbbmenni: egyenesen megszégyenitő a Képviselőház tárgyalási módjára nézve és nem valami nagyon megtisztelő a kormány foglalkoztatási módjára sem az, ha azt kivan ja nemcsak az ellenzéktől, hanem a kormánypárttól is, hogy ugy tárgyaljon a Képviselőházban egy törvényjavaslatot, hogy tulajdonképen azt sem tudja, miről van szó. Arra nézve, hogy ez igy van, hogy nemcsak mi nem tudjuk, hogy miről van szó, hanem a kormánypárt sem tudja, nincs nagyobb bizonyiték, mint Kállay Tibor, t. képviselőtársamnak, volt pénzügyministernek itt & Képviselőház nyilt ülésén történt közbeszólása. Mert az még lehetséges, hogy a t. kormány nem viseltetik bizalommal ennek a Képviselőháznak pénzügyi bizottságával szemben, az is lehet-
