Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-190
Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. Í93 az egyedüli olyan állam is, amelynek külke- ; reskedelmi mérlegében emelkedik a behozatal és ugyanakkor csökken a kivitel. Németországban és a többi országokban, ahol szintén súlyos a helyzet, mégis más a helyzet, mert bár ott is emelkedik a behozatal, de a kivitel is emelkedik. Kérdezem, ezzel a deficites külkereskedelmi mérlegünkkel, ezzel a súlyosan deficites mérlegünkkel és ilyen hitelrontó fináncakciókkal méltóztatnak ^ gondolni, hogy lehet Magyarországon mély alapokra támaszkodó társadalmi békét teremteni? Ne higyjék ezt tisztelt uraim! Egész pénzügyi és gazdasági politikánk el van hibázva, mert hiányzik az a gazdasági Programm, amelyre nézve a pénzügymin ister ur éveik óta igéri, hogy elkésziti a többi gazdasági minister úrral karöltve. Ezt azonban hiába várjuk. Javitgatnak, próbálgatnak, egyszer Talbot, másszor gyufa, holnap ujabb terv merül fel, mindez nem segit rajtunk. Nekünk termelnünk kell célirányosan s azt, amit termelünk, exportálnunk kell. Ha pedig exportálni tudunk, ha az önök sziklája, a gazdatársadalom talpraáll, akkor talpra fog állni az ipar is és talpra fog állni a kereskedelem is. Nem kell akkor majd koncentrálni az^ ipart, amit olyan buzgón sürget a kormány. De a koncentráció csak egy közös szó, amely elleplezi a valóságot, azt jelenti, hogy lesz tiz gyárból egy gyár, hogy lasz tiz gépgyárból kettő, hogy lesz tiz gyufagyárból egy és ez az egy gyufagyár azután könnyebben kerül idegen kezekbe és megint 10 millió kerül ki külföldre, fizetési mérlegünk rovására. Mit szól ehhez a Nemzeti Bank? Mit szólnak ehhez hazánknak bölcsei? (Rassay Károly: Nem kérdezik meg!) Valutáris szempontból megint kimegy 10 millió pengő. Az nem érdekli ezeket! De amikor a főváros felvette a kölcsönt, azt is előírták, hogy hova tegyük a pénzt, nehogy infláció támadjon. Itt nem stimmel valami. Nincs programm. Konstatálom, hogy a kormány gazdasági programm nélkül bukdácsol. Ezért nem tudunk mi itt a parlamentben mélyen szántó vitába bocsátkozni, a kormány velünk — bocsássanak meg az urak — szóba sem áll. (Rassay Károly: Velük se! Ez a paritás!) Engedelmet kérek, csak nem lélekemelő dolog, hogy én mint törvényhozó^ nem tudóik abba a helyzetbe jutni, hogy a pénzügyminister ur annyi bizalommal viseltessék velem szembeni, hogy betekinthessek ebbe a szerződésbe?! Hogyan kivánják önök akkor azt, hogy ez az egész nemzet egy frontra hozassék? Hogyan helyezkedjem én a gyufafrontra, (Élénk derültség) amikor nem tudom, mi van a gyufaszerződésben? Abszolút jóindulattal, objektivitással állítom, miután engem semmiféle t pártkeret nem kötelez> ha én azt a szerződést láttam volna, ahogy Kállay Tibor képviselőtársam mondja, és ha az a szerződés tényleg olyan jó. azt meg is szavaztam volna. De méltóztassék elképzelni a mi helyzetünket! Kritizálnunk kell egy javaslatot, amely gyujtójavaslat, (Rassay Károly: Amely védi az ipart!) amelynek alapeszméje volt az iparvédelem és a tröszt elleni barrikád, és most lerombolják a barrikádot, behelyezik a trösztöt, és azt mondják: »Éljen a tröszt«. Ezt a fregolipolitikát még le lehet nyelni és meg lehet csinálni, de ugyanakkor a szerződést előlünk elrejteni és azt mondani: »Beszélj, majd ha beszéltél, leteszem a Ház asztalára«, ez nem lojális eljárás velünk szemben, ezt nem érdemeljük meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem találunk még abban sem megnyugvást, hogy talán önök ismerili a szerződést, mert ha még többen azt mondanák: »Légy nyugodt, én ismerem, mi van a szerződésben«,... (Mándy Samu: Nem beszélünk róla addig, amig nem ismerjük. — Rassay Károly: Ha nem beszélnek, akk)or hogyan szavaznak? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István: Mándy t. képviselőtársam közbeszólására csak azt jegyzem meg, hogy ma délelőtt 11 óráig tényleg azt hittem, hogy az uraknak ez a megérthető álláspontja. De fel kelt a párt szónoka, Csontos barátom, és a párt nevében állást foglalt. Kifejtette, hogy miután ezt meg kell csinálni és ő a nemzetet előre akarja vinni, ezt megszavazza. (Csontos Imre: De nem a gyufát; egy szót sem mondtam róla! — Élénk derültség. — Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Kabaré! — Csontos Imre: Pénz kell. urak, pénz! — Farkas István: Nagyon büdös ez a gyufa!) T. Képviselőház! Amint sürgettük akkor a hadikölcsönök valorizálását, épen ugy fontosnak, szükségesnek, igazságosnak és becsületbeli kötelességnek tartom annak elintézését, hogy a földbirtokos is, akitől földet vettek el, annak teljes értékéhez hozzájusson, (Élénk helyeslés.) de teljes értékéhez jusson a hadikölcsönt jegyző épen ugy, mint a földbirtokos. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden szanálásnak alaptétele az erkölcsi alap. Az erkölcsi alap az adózás részére az, hogy: fizess, ha tartozol, amig meg nem szakadsz és ameddig kabátot van. Egy ilyen államnak azután más lesz a presztízse a külföldön a hitel szempontjából. Kérem, ne mosolyogjon az államtitkár ur, mert ha önök tudtak három vagy öt év alatt 700 millió pénztári felesleget produkálni, akkor önök vannak olyan művészek, hogy tudnának évente 20—30 milliót a földbirtokreform céljaira fordítani. (Egy hang a közéven: Azzal nem lehet megoldani!) Meg lehet évi 20—30 millióval oldani, de a 200 millióval sem fogják tudni megoldani, meit az kevés. Ez egy Verlegenheits Schuld, és a 200 millióval ugy sem oldják meg. Nagy örömmel konstatáltam, hogy a túloldal szónoka velem egy nézeten van, amely abból áll, hogy szükséges a földbirtokreform íinanszirozása, sürgősen csináljuk meg. De gyufa nélkül! Ezért a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy az * interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakitom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, a tegnapi ülésünkön történt bejelentésnek megfelelően határoznunk kell Fráter Jenő képviselő urnák azon inditványa felett, hogy a gyujtószeradóról szóló törvény módositásáról szóló törvényjavaslat tfárgyalásának tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapittassék meg. (Farkas István: De a szerződést is kérjük! — Malasits Géza: Ez nem jutott eszébe Fráter Jenő képviselő urnák!) Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadja. (Rothenstein Mór: De nem lesznek itt az üléseken! — Bródy Ernő: De a szerződéssel!)
