Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

184 Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. törvény, ugy ki kell őket segiteni, hogy ne azzal a duplakamatu kölcsönnel legyen kénytelen számolni, amelyet a jelen nelyeztben kaphat. Tönkre tesszük ezeket a kisembereket abban a percben, ha az állam ki nem segiti őket. (Ugy van! Ugy van a jobboldalon. — Ellenmondások a baloldalon.) Olyan a helyzet, hogy az állami kormányzatnak a kisajátitást szenvedetteket tisztességesen ki kell elégítenie, de a szegény embereket is ki kell abból az obiigóból vezetni, hogy ők a földre csak olyan kamatú kölcsönt kaphatnak, amelyet egyáltalán nem bírnak megfizetni. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Erről van szó!) Ezen a téren nem kell engem kitanitani, mert, mint kisember, benne éltem ebben a helyzetben, én is váltókkal gazdálkodtam egy életen keresztül és volt módomban megtanulni, hogy milyen kamatú kölcsönt bír meg az az egy hold föld. Amikor itt a lelkiismeretre hivatkoznak, csak azt mondom, nem szabad kivinni a parlamentből azt, hogy nincs bennünk becsületesség és jószándék. (Propper Sándor: A svédek iránt!) Igenis, mi jó szándékkal vagyunk és tudjuk, a becsület követeli, hogy a kormányt kötelezzük arra, hogy igenis, rendezze ezeket a dolgokat, hiszen rendezetlenül nem maradhatnak, mert akkor határozottan apránként mi is olyan hirbe kavarodunk, mint amiért mi is vádlólag lépünk fel az idegenekkel szemben. (Ellenmondások a baloldalon.) Méltóztassék ezt a dolgot egy kicsit lelkiismeretesen kezelni. Az állani tartozik ugy gyengébb, mint nagyobb állampolgárainak, ezt a tartozását, tehát egyenlítse ki ugy, ahogy tudja. (Pakots József: Szegény hadikölcsönkárosultak!) Azon a téren pedig, hogy ne adjuk el az országot valamilyen trösztnek, tessék az ellenzéknek odaállitani azt, hogy: te kormány, itt van egy olcsóbb kölcsön (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon): megszavazzuk abban a percben. Mi közünk van nekünk ahhoz a tröszthöz? (Bródy Ernő: Megszavazzák neki!) Mi csak a kölcsönt szavazzuk meg, mert fizetni kell. Ez elől kitérés nincs. T. Ház! Ne egymást pocsékoljuk ebben a nehéz helyzetben, ne erről beszéljünk odakint, ne zúgassuk az elégedetlen polgárságot, amely nélkül is sok bajjal küzködik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hanem arra igyekezzünk, hogy mindnyájan lássuk be, mi ennek az országnak és ennek a kormánynak a kötelessége és ha azt látjuk, hogy itt jó utón jár, akkor támogassuk, ha pedig az, urak jobbat tudnak, jobb utat mutatnak, akkor ennek ne csak hangot adjanak, hanem tényekkel is szolgáljanak és akkor a hátuk mögött leszünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a jobboldalon.) Különben hiába mondanak nagy beszédeket, hiába mondja itt Sándor Pál képviselő ur, hogy tele van ilyen és olyan panamával az orország, mert ez bűn a magyar állam kormányzata, de a magyar nemzet ellen is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Az a bűn, amit maguk csinálnak! — Zaj.) Az a bűn, ha ilyen vádat hangoztatnak csak azért, hogy odakint feltűnjenek! Ha ezt minden alap nélkül teszik, akkor a nemzet tekintélyének ártanak a külföldön. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Ha nekem, egy parasztnak ezt tudnom kell, akkor százszor inkább tudnia kellene ezt Sándor Pál urnák. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Pakots József: Imre bácsi csak üvegházi paraszt! — Zaj.) Kedves képviselő urak, maguknak könnyű a helyzetük: könnyű azt mondani, hogy a kormánypárt igy, a kormánypárt amúgy, de méltóztassanak meghinni, hogy itt, ezen az oldalon sokkal nehezebb a helyzet, mert ezen az oldalon vállalni kell azt, amit az a kormány csinál, amelynek a háta mögött állunk. Itt a népszerűségről le kell mondani ilyen kérdésekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Akármit tesz a nép a maguk, mondhatnám, néhanapján lázitó beszédeire, ezzel szemben nekünk ott kell állanunk a nép között és azt kell mondanunk: teérted történik minden, mert minden azért történik ebben a teremben és ebben az országban, hogy ez a nemzetet kivezessük ebből a szerencsétlen helyzetből. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. — Bródy Ernő: A svédekkel! — Simon András: Tényeket kérünk! — Propper Sándor: Nyakig belevezették őket a szószba! — Pakots József: Önök elfeledkeznek minden nyomorúságról! — Zaj. — Jánossy Gábor: Halljuk! Halljuk! Imre bácsi jól beszél!) Egy kötelességünk van mindnyájunknak és ez az egy kötelességünk csak az, hogy ma ezt csináljuk meg, amiről most van szó és a jövőben a többi dolgokat. Bródy Ernő és Sándor Pál képviselő urak itt vádként állították, hogy nem akarjuk valorizálni a hadikÖlcsönöket. (Propper Sándor: Ugy van!) Erre csak azt mondhatom: mindent, amit lehet, de csak idejében és csak ott, ahol lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tessék segiteni minket ezen a téren. (Rothenstein Mór: Először jönnek a nagybirtokosok? — Jánossy Gábor: Nem azokról van szó! — Simon András: A kis adós-egzisztenciákról van szó! Aziok helyett kell fizetni! — Propper Sándor: Talán az árvapénzekről is kellene beszélni! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Csontos Imre: T. képviselő urak! Minden 1000 holdon felüli nagybirtokosnak le kellett adni a birtokából a vagyonváltság földet. (Felkiállások a jobboldalon: Ingyen!) Ez a föld átment az állam birtokába és az állam kiadta a kisegzisztenciáknak. A kisajátított földeket törvénnyel vették el, tehát ezeknek az árát is ki kell fizetni. Kinek? Kinek másnak, mint a szegény embernek, aki azt kapta és aki most nem tud fizetni. Hát ne legyünk olyan rosszlelkü emberek, hogy megakadályozzuk a kormánynak azt a szándékát, hogy az a kisember, akit belevittünk ebbe a helyzetbe, kapjon valamit, hiszen lehetetlenség, hogy ne segítsük, lehetetlenség, hogy ezzel a taktikával húzzuk a dolgot 10 esztendeig, hogy fúljon bele a földbe és majd dobja vissza azt a kisföldet annak, akitől kapta. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy én érzem ennek erkölcsi felelősségét. Benne voltam abban a táborban vezéreimmel együtt, akik a földbirtokreformot megcsinálták (Éljenzés a jobboldalon.) és mindig szemközt állottam azokkal, akik azt meg akarták akadályozni. Csak ennyit kivántam előadni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik. — Propper Sándor: A svédek gratulálhatnak meg az amerikaiak! És a jóüzletesek!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Ház! (Folytonos zaj. — Jánossy Gábor: Becsületes magyar beszéd volt! — Simon András: Inkább a svédek, mint a azovjetbeliek! — Pakots József: De tudnak lelkesedni ezért a kis üzletért! — Zaj.)