Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

Àz országgyűlés képviselőházának 190. ülésé 1928 június 20-án, szerdán. Ï85 Elnök: Csendet kérek! Simon András képviselő urat pedig kérem, méltóztassék a padsorokban maradni! Berki Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Csontos Imre képviselőtársam felszólalásának az a lényege, hogy szükség volna arra, hogy az egész, nemzet érezze azt, hogy ez a törvényhozótestület pártkülönbség nélkül arra törekszik, hogy a nemzet egyetemes érdekeit vigye előbbre. Ebben t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, azonban nemcsak a parlamenti pártoknak, hanem a kormánynak is közre kell működnie abban, hogy itt ebben a parlamentben olyan atmoszféra alakulhasson ki, amely atmoszféra mellett lehetséges azt az összefogó és egyetemes érdekeket szolgáló közhangulatot itt megteremteni, amely kétségtelenül jó hatást gyakorolna az ország közönségére is. T. Ház! Vissizaemlékezem arra az időre, amikor a földreformjavaslatot tervezet formájában először tárgyaltuk, még 1919 őszén. Meg kell mondanom, az a törvény, amely ma életben van, nem azonos az eredeti tervezettel. Az eredeti tervezet az volt, hogy tekintettel az ország igen nehéz és súlyos helyzetére, csak a törpe- és kisbirtokosok kapjanak nagyobb földterületet, mig ellenben a mezőgazdasági munkásság csak házhelyet kapjon, kivéve azokat a helyeket, ahol az Alföldön nagyobb számban vannak mezőgazdasági munkások. Sajnos, az eredeti javaslat sokkal jobb volt és az eredeti javaslatnak egy kompromisszum formájában lett a konzekvenciája a mai törvény, amelynek nehézségeit ma valóban látjuk. A gyakorlati életben is megnyilvánul ez» mert sok helyen, ahol földeket osztottak ki, az apró, vagyontalan emberek között, azok máris átadták azt a földet és hasonló folyamat mutatkozik az országban mindenfelé, ahol az instrukcióval, eszközökkel nem rendelkező földmiyes szegénynép törpe- és kisebb birtokosok kezére adta át a földet. Teszik ezt azért, mert azokkal a súlyos gondokkal, amelyekkel ezeknek a nekik kiosztott földeknek megtartása jár, megküzdeni nem tudnak. Ez azonban mást is bizonyít. Azt bizonyltja, hogy nem lehet a földreform-problémát hangulatok szerint és tisztán a népszerűség szempontjából kezelni. Kétségtelen bizonyítéka a mai helyzet annak, hogy föld csak annak való, aki azt meg tudja .munkálni és megí tudja becsülni. Ennek az elvnek érvényesülését, ha már későn is, de a kormányzat figyelmébe kell ajánlanom. T. Ház! Megállapítottam, hogy miután az eredeti földreformtervezettől eltértünk, a földreform egészbenvéve sok gondot okoz a kormányzatnak és sok gondot okoz a földigénylőknek is. Ezt ma már meg tudjuk állapítani. Már most tisztelettel megjegyezzük, hogy miután hiba csúszott bele a földreform megalkotásába, — pedig akkor is egyszerű emberek látták tisztábban a kérdést és az ellenforradalmi kormányzat egyes tényezői voltak azok, akik az eredeti javaslatnak törvényerőre való emelését megakadályozták, noha akkor még a törpe és kisbirtokos osztály abban a helyzetben volt, hogy a kapott föld vételárát a saját zsebéből tudta volna részben kifizetni — ezt a hibát most már nem szabad semmi körülmények között ujabb hibával tetézni, mert igy csak komplikáljuk a helyzetet. , Nagyon megoszlik a vélemény abban a tekintetben, hogy a kormánynak arra a törekvésére, hogy 200 millió pengővel rendezze ezt a problémát, (Malasits Géza: Csak 180 millió!) ahhoz, hogy a földreformnak ezt a pénzügyi megoldását keresztül lehessen vinni, vájjon elegendő lesz-e ez a pénz. Beszélgettem hozzáértő emberekkel erről a kérdésről és magam is foglalkoztam vele. Ha arra gondolok, hogy a mai súlyos mezőgazdasági helyzetben és az európai mezőgazdasági helyzet mai alakulásában szinte kikerülhetetlen, hogy a nagybirtokok további elaprózódása ne folytatódjék, mert a nagybirtokos osztály el van adósodva és ez az. adósság kétszeres és háromszoros teherként nehezedik rá a birtokra, mert olyan nehéz feltételek mellett tudott kölcsönt kapni a birtokos, és ha ehhez veszem a súlyos adókat, amelyeknek emelkedéséről nem kell itt beszélnem, mert hiszen mindenki ismeri azt a statisztikát, amely birtokkategóriák szerint külön kimutatja, hogy melyik birtoktest milyen adót visel, ha mindezt figyelembeveszem és hozzáveszem még azt, hogy itt okvetlenül meg fog indulni a belső és az európai mezőgazdasági helyzet folytán a birtokok elaprózódása, azonkivül, ha a kormányzat azt tervezi, hogy a hitbizományi törvényt megreformálja és a hitbizományi reform kapcsán — nem tudom, de valószinüleg — szabaddá válik a hitbizományi birtokok 20—30%i-a, mind ez azt bizonyltja, hogy itt még lesznek földreform, helyesebben mondva földproblémák. Nagy kérdés, hogyha mindezeket figyelembevesszük és ehhez hozzávesszük a jelenlegi földreformtörvény pénzügyi részének megoldását, vájjon ez a 200 millió pengő elegendő lesz-e. (Mozgás a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Foglalkoznom kell itt azzal, hogy vájjon ez a megoldás, amelyet a kormány kiválasztott, miután semmi garancia nincs arra, hogy az összes^ kérdéseket ezzel meg lehet oldani, és miután ennek a megoldásnak vannak olyan részletei, amelyek alkalmasak arra, hogy osztályharcot is idézzenek fel, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vájjon a legszerencsésebb megoldás-e 1 Nem méltóztatnak-e észrevenni, hogy máris^hall az ember olyan hangokat, hogy ez az egész törvényjavaslat tulajdonképen a birtokososztály érdekében került szőnyegre, pedig a helyzet az, — objektive el kell ismernem — hogy van ennek a törvényjavaslatnak sók hibája mellett egy kétségtelen előnye és ez az, hogy a földhözjuttatottaknak olyan kamatozású pénzt juttat birtokába, amely kamatozású pénznek kifizetéséhez talán rendelkeznek elegendő erővel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt én kétségbe nem vonom. Mélyen t. Ház! Csontos Imre t. barátom eszembe juttatja azt a régebbi időben lefolyt jelenetet, amikor itt gróf Andrássy Gyula felszólalt és felelősségre vonta gróf Bethlen István ministerelnök urat, hogy a pécsi beszéd után hogyan helyezkedhetett olyan közjogi álláspontra, mint amilyet elfoglalt s akkor Csontos Imre közbeszólt és azt felelte gróf Andrássy Gyulának: »Ez a politika, uram!« T. Ház, erre a javaslatra azt mondom én is, hogy »Ez a politika, uraim!« A valóság az, hogy amikor az ember ehhez a javaslathoz hozzászól, szükség van arra, hogy megvizsgálja ezt a javaslatot politikai és gazdasági szempontból. Nem tagadhatom el, hogy a vitának kissé mérges ize lett. Azt gondolom, nemcsak a gyufa mérge járult ehhez hozzá, hanem az a körülmény is, hogy a debreceni beszéd békülékeny szellemével ellentétben a múlt héten elhangzott egy ministerelnöki felszólalás, amely kissé éles volt, és Csontos Imre t. képviselőtársam szavaival élve, a politika