Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. 181 álló olasz rendszernél előnyösebbnek tarthatják. Azonban akármint legyen is ez: mi, tekin+

etbf véve először nemzetgazdászati szempontból azt. hogy az ország termőföldje legnagyobb részének ily szolgálatokkal való terhelése az okszerű földmivelést teljesen lehetetlenné teszi, mind a két félre nézve káros, tehát az ország közjólétének érdekeivel ellenkezik; tekintetbe véve másodszor jogi szempontból azt, hogy a földesúr tulajdonát nem a nép kezén lévő föld maga, hanem csak a törvény által megszabott járandóságok képezték; s tekintetbe véve harmadszor igazság és politika szempontjából azt, a népnek szabadsággal tartozunk, a szabadság fogalmához kötött polgári és politikai jogok gyakorlása pedig a jobbágyi függéssel, a jobbágyi kötelezettséggel összeférhetetlen: e tekintetek által vezéreltetve, elhatároztuk, hogy a jobbágynép millióit a közös haza azon földjének szabad birtokosává tesszük, amelyet mivelt, amelyen élt. De midőn e szerint a népnek igazságot szolgáltatunk, a földesurak iránt sem akartunk igazságtalanok lenni. Tiszteletben tartottuk a tulajdon elvét, mely kártalanítást parancsolt s a kisajátítási elvet alkalmaztuk. Felbecsültettük azt, ami a földesúr törvényes tulajdonát képezte, tudniillik az úrbéri javadalmakat, a felbecsülés alapjául nem a terhet vévén, melyet a javadalmakat kiszolgáltatok viseltek, hanem a hasznot, amely abból az illető földesurakra valósággal háramlott; ezt a hasznot tőkésítettük s a tőke erejéig az illető földesuraknak kamatozó s fokozatosan törlesztendő államkötelezvényeket adtunk . . . Áldott legyen a napnak emléke,« — folytatja Kossuth — »melyen kötelességünket hazánk népe iránt ekként teljesítünk, tartozásunkat ekként lerónunk megengedtetett. Nem sokailom a szenvedéseket, amelyek életemnek osztályrészül jutottak; gazdagon ki vannak egyenlítve a napnak emléke által.« Csillag alatt még megjegyzi Kossuth ebben a tanulmányában a következőket (olvassa): »Jól esik lelkemnek jegyzékbe tehetni, hogy valahányszor s a világ akármely részében az 1848-iki országgyűlés ez intézkedését felemiitettem, hallgatóim mindig és mindenütt hangos tetszésnyilvánitásokba törtek ki s áldást rebegtek a magyar névre. Mégis csak nagy és szent dolog az, aminek felemlítése az emberiség szivének húrjait ekként rezgésbe hozta«. Ezeket mondotta Kossuth és talán nem volt időszerűtlen ezeket most felemlíteni. (Jánossy Gábor: Kossuth mindig időszerű! — Malasits Géza: Most be se vennék a pártjukba, mert ott csak kipróbált reakciósoknak van helye! — Csontos Imre: Még a kisujjamat sem dörgölöm magukhoz! — Zaj. — Malasits Géza: Az ősapját deresre húzták s mégis igy beszél!) Elnök: Csontos Imre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Malasits Géza képviselő urat is kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Malasits Géza újból közbeszól.) Malasits Géza képviselő urat ismételt közbeszólásai miatt rendreutasítom! Ha a képviselő ur közbeszólásait az elnöki intelem ellenére is folytatja, kénytelen leszek erélyesebb eszközökhöz nyúlni! Bróáy Ernő: Azt hiszem, időszerű volt annak felemlítése, hogy Kossuth megemlékezett arról, hogy valahányszor a jobbágyfelszabadítást szóba hozta, az egész világ előtt dicsőséget szerzett a magyar névnek. (Vgy van! jobbfelől.) De nem hiszem, hogy most a magyar érdeknek a svéd-amerikai gyufatröszt számára való kiszolgáltatása a magyar névnek valami nagy dicsőséget szerezne. (Jánossy Gábor: Senki KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. sem mondja ezt!) Pedig én azt szeretném, hogy a magyar névnek valamennyi törvényhozási intézkedés dicsőséget hozzon. (Jánossy Gábor: Mi is azt akarjuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy most már tényleg rátérjek a földbirtokreformmal kapcsolatos kérdésre. Mindenekelőtt megállapítom a következőket. Hogyan állunk ezzel a gyn faadókérdéssel? A gyufa termelési költsége 1 -04 fillér, költsége 1 pengő 4 fillér. Ez az önköltség. Most még a kincstári részesedés, az adó 1 pengő 34 fillér. A gyufa tehát dobozonként 2 pengő 36 fillérbe kerül és ez a dobozonként 2 pengő 36 fillérbe kerülő gyufa skatulyánkint 4 filléres áron hozatik forgalomba. Itt van tehát már egy haszon, amelyet a gyufagyárak tettek zsebre, hiszen felolvastam az előbb az egyik gyufagyár mérlegét és a részvényeire vonatkozó adatokat, amelyek sezrint ez a gyár 12 és fél pengős osztalékot fizetett ki tagjainak. (Malasits Géza: 100%!) Itt van az első haszon. De ez a svéd tröszt még nem elégszik ezzel a haszonnal. A 4 filléren felül kikötött ujabb 1 fillért az első évben és ujabb 2 fillért a második évben. Hogyan alakul már most a helyzet? Egy skatulya gyufa 4 fillér, tehát 400 millió doboz mellett — ennyi fogy el a statisztikai adatok szerint — 5,440.000 pengő gyártási haszon vau, 5 filléres árnál ehhez a haszonhoz még 4 millió járul, amivel tehát a következő évben 9,440.000 pengő haszon lesz; 6 fillérnél felemelkedik ez a haszon megint 8 millióval, tehát 13,440.000 pengő haszon lesz a második évtől kezdve és ez megkövesül, ha csak még feljebb nem emelkedik. Ha most a fogyasztás emelkedését veszem, amely évenkint szintén legalább 2 millió pengő hasznot hoz, ha veszem az olcsóbb gyártást és az olcsóbb gyártás folytán előálló megtakaritást, akkor látom, hogy körülbelül 15 millió pengő évi haszon jut ki ebből az üzletből. Ha a 36 millió dollárt átszámítom pengőre, ez 180 millió pengő. A 36 millió dollárnak kamatfizetése 5y2%. Ehhez hozzáveszem a 15 milliót, ami 8 és negyed százalékot jelent, tehát 13 és háromnegyed százalékos az a tributum, amelyet évenkint a magyar polgárság, a magyar munkásság (ügy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) falun és városban odaad hódolatul, odadob nemzeti ajándékul ennek a svéd-amerikai gyufa-trösztnek. (Malasits Géza: A földbirtokosoknak! Azoknak kell!) Ez a helyzet. Én azt mondom, hogy nem volt szükség erre a műveletre. Csak egyre emlékeztetek. Néhány hónappal ezelőtt a főváros vett fel egy 20 milliódolláros kölcsönt. A pénzügyminister jelen volt ott a tárgyalásnál. Sajnos, hogy nekünk állandóan távollétével tündöklik ez a t. minister ur. (Derültség.) Sajnos, mert végre is neki a gyufaadó tárgyalásánál itt van a helye. Nagyon sajnálom, hogy nincsen jelen. (Malasits Géza: A helye itt van, csak ő nincs itt — Jánossy Gábor: Odaát van a Felsőházban, ott is üléseznek. Két helyen nem lehet egyszerre!) Csak azt akarom mondani, hogy nincsen jelen a mélyen t. minister ur. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: A Felsőházban van!) Azt sem kellene a Képviselőház üléseivel egyidőben tartani. Végre a Képviselőház e mellett a nagyszerű kétkamarás rendszer mellett talán még szintén számit valamit. Én nem tehetek róla, (Berki Gyula: Tessék bevezetni a 24 órás üléseket! — Zaj. — Elnök csenget.) de én a jelenlét szükségét akarom kiemelni ebben az ügyben. Megmondom, hogy miért. Azért, mert a mélyen t. pénzügyminister ur jelen volt a fővárosi kölcsön nemzetközi versenytárgyalásánál. A mélyen t. pénzügymi27