Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-190

180 Az országgyűlés képviselőházának annak teljes ellenőrzését biztosította, másrészt az ár alakulására teljes befolyást biztosított annak szem előtt tartásával, hogy a szeszfőzdevállalatok csak a kellően igazolt előállítási költségeiket és a rendes polgári hasznot kapják, és az ár lehetőleg alacsony legyen, mert ez biztosítja a nagyobb fogyasztást és a nagyobb adóbevételt. Ez a rendszer a gyakorlatban teljesen bevált. Mert e rendszer mellett a szesztermelők az általuk termelt szeszért mindig olyan átlagárat kaptak, amely az előállítási költségeket és a polgári hasznot fedezte. E rendszer mellett lehetővé vált a szeszáraknak és különösen az ipari célokra szolgáló szesz árának fokozatos csökkenése utján a hazai fogyasztást megfelelően növelni. A termelt szesz nagyobb része ily módon a belföldön állandó elhelyezést találván, a szeszfeleslegeknek külföldi értékesítése is könnyebbé vált, mert hiszen csak erős belső fogyasztás alapján lehet eredményesen exportálni. Mindezek folytán pedig lehetővé vált a szesztermelésnek évről évre való fokozatos kiterjesztése.« (Malasits Géza: Gyarapíthatják a börtönt, meg a bolondokházát, mert minél több szeszt fogyaszt a magyar nép, annál több börtön és bolondokháza kell! — Felkiáltások jobbfelől; Ebben igaza van! — Csontos Imre: Be kell tiltani teljesen! — Zaj?, Elnök: Ne méltóztassék parallel-szónoklatokat tartani! Bródy Ernő: Méltóztatik látni, hogy a törvényjavaslat indokolása tartalmaz intézkedéseket az olcsóság tekintetében, felhívja figyelmünket arra, hogy a szeszértékesitő rt. analógiájára a gyufaértékesitő részvénytársaságnál is hasonló szerv állittassék be, mert ez alkalmas arra, hogy az ár kérdésében döntőleg beleszóljon; viszont ha az ár kérdése meg van oldva úgyhogy olcsóbbodás következik be, az olcsóbbodás maga után vonja a fogyasztás emelkedését, ez utóbbi pedig nagyobb hasznot hoz a kincstárnak. Megtanuljuk tehát a törvényjavaslat indokolásából, hogy mindent kövessünk el a monopólium ellen és az ár olcsóbbodása érdekében. Ez a törvényjavaslat indokolása mondja nekünk és még az export szempontjából is megállapítja, hogy csak erős belföldi fogyasztás alapján lehet eredményesen exportálni. Az indokolás utolsó mondata így szól (olvassa): »Meg van a remény, hogy a hazai gyufagyártásnak és a gyufa értékesítésének ugyanezen alapelvek mellett való szabályozása egyrészt a hazai gyufagyár érdekeit minden irányban megvédi, másrészt a fogyasztók és a kincstár közös érdekeit is biztosítani fogja.« Ahelyett tehát, amit a törvényjavaslat eredetileg céljául tűzött ki, vagyis a monopólium elkerülése,^ a hazai ipar fejlesztése, az árak olcsósága és a fogyasztóközönség érdekeinek megóvása helyett a pénzügyminister ur június 14-iki beszédéből az az ijesztő, szomorú valóság tárul elénk, hogy monopólium lesz, de nem nemzeti monopólium, hanem egy nemzetközi érdekcsoportnak odadobott monopólium. Azonkívül az árak nemhogy leszállnának, de emelkedni fognak. Ez nem fantázia, amint üzleti nyelven szokás mondani, hanem tény, a minister ur ' beszédéből tűnik ki, hogy a jelenlegi négyfilléres ár egy éven belül egy fillérrel emelkedik és azután a második éven belül két fillérrel. Itt van tehát a magyar közgazdaságnak teljesen beteg állapota, ez kitűnik ezzel a képpel. Itt van a monopólium, itt van egy drágaság, itt van egy nemzetközi kartell bebocsájtáea. 190. ülése 1928 június 20-án, szerdán. engedelmet kérek, hogyan vehetem komt lyan a mélyen t. képviselő urak kifakadásait a karteli ellen, amikor nem is egy magyar kartellt, hanem egy nemzetközi kartellt ültetnek nyakunkra? (Jánossy Gábor: De hoz is valamit: olcsó kölcsönt ad!) Majd kimutatom, hogy nem kell odaadni ezt a monopóliumot és a kölcsönt másképen is meg lehet szerezni. Nagyon helytelen ennek a gyufaadónak idegen érdekek kedvéért való zálogba adása. (Gr. Hanyady Ferenc: A világpiaci árat kell kalkulálni!) Ezzel egy hazai ipart tesznek tönkre. A gyufaipar ugyanis megindult^ megmozdult. Hiszen méltóztattak hallani, hogy mig néhány évvel ezelőtt a magyar gyufaipar nem volt abban a helyzetben, hogy kielégítse a belföldi szükségletet, ma felemelkedett arra a helyzetre, hogy ki tudja elégíteni a belföldi szükségletet és abban a pillanatban, amikor erre a magaslatra emelkedett, megfojtják, nyaklót tesznek rá. kiszolgáltatják idegen érdekeknek. Ez nem hazai iparpártolás, ez nem hazai iparvédelem. És ha még arra is gondolok, hogy majd jön a racionalizál racionalizálás mestersége, művészete, amikor még a meglévő gyárakból is munkásokat és tisztviselőket fognak elbocsátani — mert minden fúziónak, minden racionalizálásnak az a következménye, hogy egy csomó ember kenyerét elveszti — akkor még súlyosabbnak kell mondanom a dolgot. De micsoda nemzeti érdek kívánja ezt? Semiféle nemzeti érdek! A földbirtokososztály érdeke sem kívánja ezt. Méltóztassanak megengedni, hogy most áttérjek ennek az ügynek a földbirtokreformmal kapcsolatos kérdésekre. Én mindenekelőtt kijelentem és ezt különösen Csontos Imre igen t. képviselőtársam legyen kegyes tudomásul venni, hogy én, a magántulajdon elvi alapján állva, hive vagyok a kártalanításnak. Engem ez az egész ügy a jobbágyfelszabadítás dolgára emlékeztet. Azt hiszem, érdekelni fogja a mélyen t. Képviselőházat a következő dolog. Amikor Kossuth Lajos kint járt Angliában és felolvasásait tartotta a magyar viszo" nyokról, akkor különösen foglalkozott a magyar jobbágyfelszabadítás kérdésével. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, ez nagyon is ide tartozik ehhez a tárgyhoz és azt hiszem, Kossuth felemlítése mindig és mindnyájunk számára kell. hogy ünnepnap legyen. Kossuth egyik angliai felolvasásában a következőket mondotta (olvassa): »Egyenlő szabadság, egyenlő jog, egyenlő kötelesség az ország minden polgára számára, faj-, nyelv-, valláskülönbség nélkül: ez volt 1848-iki vívmányainak első fele. Áldom Istenemet, hogy e munkában több, mint közönséges részt vennem engedtetett. Szabadságot kérek, e vívmányok közül egyet, a jobbágyság eltörlését, kissé részletesebben megismertetni. Talán érdekelni fogja ez ügy önöket, minthogy az agráriuskérdés a brit birodalomban mé& megoldásra vár.« A magyar jobbágyfelszabadítás ugyanis megelőzte az angol agrárkérdés rendezését és Kossuth mintegy tudnivalóul és felvilágosításul vázolta ott az egész job'bágyrendszert, mondván a következőket (tovább olvassa): »A nálunk fennállott jobbágyrendszert a nemzetgazdászat kényszermunka járadékrendszerének nevezi. Az önök rendszere — mondja az angolra — kereskedelmi természetű; a magyar feudális eredetű és ép azért a kettő nem is jöhet hasonlítás alá. De, tekintve a jobbágy elmozdithatatlanságát, talán lehetnek, kik a nálunk divatozott rendszert a volt francia s még minden fenn-