Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés Jcépviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 9 öregség és rokkantság esetére szóló biztosítási kötelezettségét rendelettel megállapított feltételek szerint szabályozhatja és azt egyes városok területére korlátozhatja, E rendelet hatálybalépéséig a biztosítási kötelezettség függőben marad.« Az előbb emiitett 1., 2. és 3. pontokban felsorolt kategóriákra ennek a törvényjavaslatnak intézkedése tehát nem lép hatályba addig, amíg ilyen rendeletet a ministerium ki nem ad. De még itt is az a rendelkezés áll fenn, hogy egyes városokra szoríthatja a ministerrum! a biztosítási kötelezettség hatályát, vagyis a minister megteheti azt, hogy a törvény hatálya esetleg kiterjed Újpesten a segédházfelügyelőkre, háztartásbeliekre, magángépkocsivezetőkre, ellenben Budapesten és más városokban nem. Ez egészen fura rendelkezés, amelynek —- nézetem szerint — ebben kaszban benmaradnia nem lehet, mert hiszen amúgy is szűkre van szabva a biztosítottak száma, amúgy is kimaradtak a nagy széles néprétegek, épen azok a kategóriák, amelyek általános szociális biztosítási szempontból biztosítási kötelezettséf? alá esnek, valamint ama rétegek, amelyek más országokban már bevonattak hasonló biztosítási ágazatokba. Miért szűkítjük meg tehát a biztosítási kötelezettséget, miért tartunk fenn olyan rendelkezést, amely függőben tartja még az itt felsoroltak biztosítási kötelezettségét is és csak majd egy későbbi időben esetleg kiadandó ministeri rendelet alapján léptethető életbe esetleg, úgyhogy az egyik városban meg lesz, a másikban nem. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatból ezeket a rendelkezéseket, amelyek ilyen bizonytalanok, amelyek módot - adnak arra, hogy egy és ugyanazon foglalkozási ágakat kétféleképen birálhassanak el, ki kellene küszöbölni, ilyen rendelkezéseket nem kellene benthagyni. Azért tehát én javaslom a 4. bekezdés teljes törlését. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Én a magam részéről kérném, hogy a tárgyalás alatt lévő szakaszt méltóztassék eredeti szövegében elfogadni és az indítványozott módosításokat, illetve pótlásokat, valamint törléseket a határozathozatalnál mellőzni. Hogy a kisiparosok, valamint a kiskereskedők és napszámosok miért nem vonhatók be ide most, külön kategóriaként, a kötelező biztosításba, erről már gyakran volt szó, a megfelelő felvilágosításokat voltam bátor megadni, különösen a bizottsági tárgyalásoknál. A kisiparosok és kiskereskedőknek a kötelező biztosításba való bevonása, azt hiszem, rövid időn belül, talán, ha a munkaidőnk megengedi, még ebben a polgári esztendőben novelláris utón elintézhető lesz, ha a szükséges előmunkálatok, amelyek nélkül lehetetlen ilyen fontos ^ lépéseket megtenni, rendelkezésünkre állanak és befejezést nyernek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a napszámos fogalmát illeti, ez t. Ház, tulajdonképen szociálpolitikai szempontból más fogalom, mint gazdasági vagy törvényhozási szempontból, amennyiben nanszáriios néven értem azokat, akiknek munkaviszonya agrárjellegű. Ezekről gondoskodás történik majd öregség esetére a földművelésügyi minister ur javaslatában. (Meskó Zoltán: Csak meg ne öregedjenek addig!) Amennyiben olyan munkavállalókról van szó, akik ipari KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. ; üzemekben vannak, bár nem szakmunkára, nem is segédmunkára alkalmazva, azok pedig a kötelező biztosítás alá ide tartoznak. Ennek következtében ezt a kategóriát is e magyarázat alapján nyugodtan el lehet hagyni a mostani javaslatból. Ami azután a felhatalmazás kérdését illeti, amelyre vonatkozólag a 8. § 4. bekezdésének törlése inditványoztatik, ez tulajdonképen csak annak a szándéknak, a kormány és a törvényhozás ama szándékának kifejezése, hogy ahol a munkaviszonyok nincsenek még annyira kikristályosodva, nem annyira szabályos és szabványos a reláció, mint amely nélkül lehetetlenség magát a biztosítási kötelezettséget érvénybe léptetni, ott legalább a gondolatot mondja ki a törvényhozás, és bízza rá azután a ministerre azt, hogy amikor a kellő előfeltételek rendelkezésre állanak, a törvényhozás akaratát rendeleti utón érvényre is hozza. Ami már most Gál Jenő t. képviselőtársamnak velem való csetepatéját illeti, amely nagyon kedves és nagyon nobilis formák között folyt le, — amire különben a magam részéről is törekedtem — ő tulaj donképen egy széles keretbe foglalt, de egészen röviden, egy tőmondatban kifejezhető kívánságot intézett hozzám, hogy tudniillik korrigáljam azt a kijelentésemet, hogy nem sine studio foglalkozott ezzel a kérdéssel. Én nem vagyok vizsgáztató professzor, akikre egyébként is nehéz napok jármaik Magyarországon (Derültség a jobboldalon.) s amint t, képviselőtársam szíves volt engem maga. mellé emelni, körülbelül kortársak Vagyunk, bár nekem fehérebb a hajam. De talán én is őrlődtem olyan sokat közérdekű munkákban- mint amennyit kétségtelenül ő is végzett értékes életében. Én tehát a vizsgáztató és cenzúrázó professzor szerepére sem tegnap nem akartam vállalkozni, sem ma nem esnék könynyen erre vállalkoznom. Az, hogy valaki tényleg cum studio szólal-e fel ebben a Házban, nem abból bírálható el, hogy az anteaktái, amelyeket azután kedvesen elénk terjesztett, mennyi, a kérdéssel való foglalkoEást mutatnak, hanem kizárólag a felszólalás. Hiszen lehet, hogy mögöttem áll áttanult könyvtárak egésn tömege, ha azonban felszólalásomból nem csillám ki magának a kérdésnek és mondjuk ebben az esetben a »Herum Novarum« enciklikának rendkívül alapos ismerete, akkor nem mondhat a hallgató egyebet — nagyon szelid formában — minthogy sine ira et studio, tudniillik a sine studio annyit jelent, hogy az az évtizedes munka és elmerülés abba a tudományos világnézetbe, amelynek alapján felépült és kivirágzott maga a »Herum Novarum«, nagyon kevés embernek adatik meg egy életben. Nekem véletlenül megadatott Isten kegyelméből, mert hiszen a »Rerum Novarum« enciklika anteaktáit, a klaithjolikus filozófiáinak, a szociálpolitikáinak ősrégi időktől kezdődő alapjait nekem hivatásom szerint kellett tanulmányoznom, később pedig mint a szociálpolitika professzorának és éípen a »Rerum Novarum« enciklika előadójának magával a »Rerum Novarum« enciklikával, nemcsak szövegével nem egyik-máisik akár katholiküjs, akár nem katholikus írónak broisürájábóll, hanem magának a Rerum Novarum enciklika grániit-gondolatainak mélységében kellett foglalkoznom. Mármost, hogy vaj ion ilyen stúdiumot végzett-e Gál Jenő, igen t. barátom, arra 2