Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 367 Naplóban megjelent három cikk, amely talán a legértelmesebb és legalaposabb cikk volt ezekről a dolgokról. Sajnos, csak ezekre vagyunk utalva, (Bródy Ernő: Magánkutató iroda!) mert nincs időnk arra, hogy a külföldről az adatokat beszerezzük. Ennek a cikknek a szerzője szintén kiszámította, — dr. Erdei Sándor irja ezt — hogy az első évben 4-48 milliót, a második évben már 7*28 milliót tesz ki ez a plusz, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Derék, jó 9%-os kölcsön! — Bródy Ernő: Ez hozzájön az 5-5%-hoz!) Méltóztassék ezt hozzáütni. T. minister ur, még azzal sem vagyok tisztában, hogy a kise!árusításban lesz-e az ár 5 és 6 fillér. (Bud János pénzügyminister: Az! — Rassay Károly: Szóval neki még módja van ezenkívül is! — Bud János pénzügyminister: Nem engedem! — Fábián Béla: Majd a ministen ur utódja! Honnan lehet tudni, hogy az mit fog csinálni? A gyári ár volt eddig 236 fillér. Igaz. hogy ez dump ing-ár volt. (Bud János pénzügyminister: Ez objektív!) A t. minister ur nem fog hallani tőlem olyat, ami nem igazság. (Bud János pénzügyminister: Nagyon örülök, hogy a képviselő ur megmondta!) Dea minister urnák megmondom, hogy maguk a gyárosok elismerik, hogy a gyár 3-20-nál megtalálják számításukat. (Bud János pénzügyminister: Ez az objektiv!) Ezt a minister urnák egy beadványban is megmondták, 3'20-nál már van nyereség. Ha tehát felemeljük ezt az árat a gyárosok számításának megfelelő 3-20-ról 5-re vagy 6-ra, körülbelül 100%-kai a pluszt. (Bud János pénzügyminister: Akkor még jön a nagykereskedő, a kiskereskedő és az adó!) Láttuk, hogy a közvetítés is túlságosan sokat keresett, (Rassay Károly: Azt már vissza fogja fejleszteni a tröszt! — Bud János pénzügyminister: Az a helyes, hogy fejlessze vissza! — Rassay Károly: A maga hasznára!) De az a kérdés, t. minister ur, indokolt-e az, hogy 50 évig — legalább 50 évig, mert 60 is lehet — évenként fizessen Magyarország több mint 7 milliót a gyufaadóra, (Bud János pénzügyminister: De ez már nem jön ki! Ha az iij árat veszi a képviselő ur, akkor már nem jön ki a 7 millió!) Bocsánatot kérek, nem számított ez az ur semmi mást, csak a különbséget 4-ről 6-ra. Tessék venni 240 millió olyan gyufadobozt, ezt a számot tessék megszorozni egy fillérrel és két fillérrel. A másik tovább megy ebben az értelemben. De t. minister ur. ezek az urak még egészen más számításokat is eszközölnek. Nagyon érdekesek ezek a számitások is, ajánlom a t. minister ur figyelmébe. (Fábián Béla A minister ur nincs a törvényjavaslat mellett! — Kun Béla: ö azt szeretné, ha leszavazná a Képviselőház a javaslatot! — Jánossy Gábor: Ha nem lenne mellette, akkor visszavonná! — Kun Béla: Szavazzuk le!) így például kiszámítja Bodrogi azt is, hogy a kamatnál nincs különbség Az az 5-5% sem valóság, sem realitás, t. minister ur. (Kun Béla: Ha visszamegy az egyetemre, ott is szemére fogják vetni!) Azt mondja, hogy a népszövetségi kölcsönnel szemben, az uj kölcsönkibocsátási árfolyama 92%. 20 esztendőre kalkulálva, tehát a kibocsátási árfolyam differenciát véve, évi 2 ezrelék a kamatdifferencia. Az évi kamatozása a népszövetségi kölcsönnek átlagban 7V4%, a most felveendő kölcsönnek 5V2%. a kamatkülönbség te : hát itt VU%. Mindent összevéve tehát, az uj kölcsön kereken évi 2%-kai olcsóbb a népszövetségi kölcsönnél. Ezzel szemben a népszövetségi kölcsön lényegesen nagyobb összegű volt. mint a most nyújtandó kölcsönösszeg, másfelől pedig a népszövetségi kölcsönt katasztrofális viszonyok között 1924-ben kaptuk, az uj kölcsönt pedig a mai szanált magyar államgazdaság veszi fel. önmagában ez a különbség lényegesen több, mint 2%-os kamatdifferenciát tesz indokolttá! T. minister ur, ez a kölcsön tehát sokkal rosszabb, mint amilyen kölcsönt felvett a minister ur az államoktól. Ez a kölcsön nem felel meg a mai viszonyoknak és a minister ur sem fogja tagadni azt, hogy mi ma 6%-kai fundált kölcsönt kaphatunk az egész világon. Hiszen amikor a minister ur tárgyalt a bankokkal, a hipotekáris zálogleveleikről, akkor nem is indultak ki nagyobb percentuálitásból, mint 6-5%-ból, de tudtuk mindnyájan, hogy ez 6%-ra leszorítható és a költségek is leszoríthatok. A t. minister ur ezt tudja. Mi szükség van akkor erre az üzletre? Az ember esze valósággal megáll! Ha most azt vesszük, amire hivatkoztak, hogy tudniillik más államokban hogyan csinálták ezeket az üzleteket, arra is találunk felvilágosítást. Idáig például csak Peruban és Lengyelországban sikerült megszerezni a monopóliumot, máshol nem. Méltóztassék meghallgatni: Peru és Lengyelország után mi leszünk a harmadik ország, ahol megszerezték. (Fábián Béla: Hol? Peruban és Lengyelországban?) Elnök: Fábián 'képviselő urat még egyszer kérem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék, különben kénytelen leszek erélyesebben eljárni. Sándor Pál: Peru és Lengyelország az a két ország, ahol ezt megcsinálták. (Bródy Ernő: És Ázsia!) Most méltóztassék idehallgatni. Dr. Erdei Sándor, aki véleményem szerint tényleg szakértő, azt mondja— (Egy hang a jobboldalon: Bodrogi is?) Az is elsőrangú szakértő, méltóztassék elhinni. Erdei Sándor azt mondja, hogy (olvkissa): »Peruban évenként 20.000 angol fontot fizet az államnak, ezért viszont jogot kapott arra, hogy leállitsa az összes perui gyárakat és Svédországból exportálja a szükségletet. Egy skatulya gyufát 18 őréért, tehát a svédországi ár tízszereséért árusít.« így lesz nálunk is t. minister ur! (olvassa): »Az International Match perui tiszta nyereségét évenként 1—líl! millió svéd koronára becsülik. Lengyelországban 100.000 aranyfrank tőkével alakították meg a svédek a monopolizált gyufagyárat. A lengyel állam évenként ötmillió zlotyt kap. az International Match a befektetett tőke 12%)-át, a fenmaradó hasznon pedig 50—50 százalék arányban osztozik meg az állam a tröszttel.« Németországban is megkisérlették ezt, de Németországbói íguny_ között kellett távoznia a trösztnek. Ha akarja a minister ur, Franciaországot is felhozom, mert Franciaországban is van megegyezés. Ott sokkal nagyobb kölcsönt adtak, de ott milyen előnyt kaptak? Csak azt, hogy miután ott monopólium van, beleegyeztek abba, hogy egyenlő árak mellett ettől a tröszttől fogják vásárolni a gyufát. Ez az egész előny, amit adtak, de azt nem engedte meg egyetlen állam sem, kivéve Perut, (Bródy Ernő: És Ázsiát!) hogy a gyárakat egy idegen tröszt kisajátitsa és diktáljon a kormánynak olyan árakat, amilyenek eddig még Magyarországon nem voltak. (B. Podmaniczky Endre: Hol van Peru? Ázsiában? Uj földrajz! — Viczián István: Azt mondták, hogy Peru Ázsiában van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál; T. képviselő urak, ha ez önök-