Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. nek tetszik, nekem nem tetszik. (Kabók Lajos: Szomorú mulatság

1 ez.! — Jánossy Gábor: Settkisem mulat ezen! — Fábián Béla: Afganisztánban ne:m kísérletezett még a svéd gyufagyár?) Méltóztassék meghallgatni, — ez talán jobban fog tetszeni — mit ír a Pesti Hirlap, amely köizelebb áll a kormányhoz. (Jánossy Gábor: Ahhoz áll közel, aki olvassa!) De szellemes, t. barátom! (Jánossy Gábor: Tessék jobbat mondani!) Ma elhagyta a szellemessége, különben szeretem a közbeszólásait. Méltóztassék ezt meghallgatni. Ezt azért olvasom fel. mert nem akarom ugy odaállítani a dolgot, mintha én találtam; volna ki, mintha én jöttem volna rá. Mindenesetre olyan érdekes, hogy talán mésc a pénzügyminister urat is érdekelni fogja,. Ez azt mondja, tudniillik franciákra vonatkozólag (olvassa): »Hasonlóság csak abban van a kettő között, hogy mindegyiknél kölcsön is szerepel és pedig a francia jóval kedvezőbb, mint a magyar. Ez utóbbi tudvalevően — a magyar — 92 százalékos.,. es igy tovább, 50 évig törlesztendő. A francia kölcsön pedig 93*4 százalékos árfolyamú, 5%-os kamatú és 40 éven át törlesztendő. Tehát másfél százalékkal több a pénz, amit a franciák kézhez, kapnak; évenként 200 millió pengő után, 11 millió helyett 10 milliót űzetnek és 40 év múlva, amikor már megszűnik a tartozásuk, mi még tízszer 11 milliót fizetünk, a kamatos kamatot nem számítva, 110 milliót«. T. minister ur, ezt letagadni nem lehet. (Bud János pénzügyminister: Konvertálható! — Fábián Béla: Mikor, minister un

1

?) Azt letagadni nem lehet, hogy \még azután fizetünk 110 milliót. Azt mondja tovább (olvassa): »Ugyebár szép pénz 200 millió után 110 millióval többet fizetni, amihez, ha hozzáadjuk a 40 éven át fizetett félszázalékos többletet, vagyis évenként egymilliót, 150 milliós hátrányba jutunk a franciákkal szemben, ismét nem számítva az első évtől fizetett egymilliós többlet kamatos kamatát. A franciáknak nyújtott kölcsön tehát, 200 millió pengőre számitva, több mint 150 millióval kedvezőbb, mint a nekünk kinált hitel. A francia kölcsön 75 millió dollár s csak összehasonlítás kedvéért hasítottunk ki belőle 200 millió pengőt. De mit ad a 75 milió dollárért Franciaország és mit adunk mi a 36 millió dollárért? Franciaország nem ellenértékképen monopóliumszerű ajánlatot. Franciaország magának csinált monopóliumot és a svéd-amerikai tröszttel abban egyezett meg, hogy a berendezéshez a tröszt szállítja a gépeket, a fát és bizonyos mennyiségű egyéb árut és csak luxusgyujtót szállithat közvetlenül a francia piacra«. T. Képviselőház! Ha látjuk ezt a francia javaslatot, akkor van önöknek lelkiismeretük ezt az uzsoraajánlatot elfogadni

1

? Ha még ehhez hozzászámitjuk, amit mi fizetünk, a drágább gyufában, azt a körülbelül 7—8 milliót, amit kap a második évben, azt kell kérdeznem, hogy annyira jutottunk már ebben az országban, hogy ilyen számitás mellett kell dolgoznunk? Mert vagy igaz ez a számitás, vagy nem igaz, ha nem igaz, méltóztassék megcáfolni, minister ur. Hát mi, akik azt mondjuk, hogy állami budgetünk teljesen rendben van, aminthogy rendben is van, hogy mi feleslegekkel dolgozunk, s a mi valutánk minden tekintetbén megfelel a legjobb valutának, annyira jutottunk, hogy most ez az ország ilyen szégyenletes dolgokat csináljon? Adjuk el a lelkünket, testünket és épen a szegények pénzét adjuk el külföldi trösztöknek? Szabad-e ezt nekünk megtennünk? Szabad-e meglepetésszerüleg idehozni ezt a javaslatot, amelynél egy tisztességes embernek, még ha a kormánypárton van is, tizszer meg kell gondolnia, hogy hozzájárulhat-e vagy semî És nem lelkiismereti kérdés-e az, hogy mi az ellenzék részéről önöket felvilágosítsuk abban a tekintetben, hogy ennek a mi kis országunknak, ha le is vagyunk verve, akkor sem szabad ezt megcsinálnia? (Fábián Béla: Le a napirendről a javaslattal!) T. Képviselőház! Én ismételten csak a képviselő urak lelkiismeretére apellálok. Hiába apelláltam erre annak idején, amikor a valorizációs kölcsönt tárgyaltuk, mindenkinek vérzett a szive, s mégis ellenünk döntött a többség. Itt azonban tisztán a szegények ellen megy a játék. Méltóztassék tizszer is meggondolni, helyes dolog-e most, mielőtt szünetre megyünk, csak ugy kutyafuttában megszavazni ezt a törvényjavaslatot és nem kötelességünk-e inkább az, hogy visszaküldjük a pénzügyi bizottsághoz, ahol alaposan megvitathatjuk. (TCassay Károly: Szobrot emelünk a közvetítőnek! — Fábián Béla: Ki az édesapja ennek a törvényjavaslatnak?) A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy akadályai vannak egy állami kölcsön felvételénél. De hiszen ha a kormány megköti a szerződést a gyufatröszttel, ez is állami kölcsön lesz. Hát milyen kölcsön ez? (Bud János pénzügyminister: Nem az államnak adja!) De ki fog tartozni ezzel az összeggel? Nem az állam? (Bud János pénzügyminister: Az intézetek és azok, akik felveszik!) De végeredményében ki tartozik majd ezzel a pénzzel? Hiszen ez nem más, mint állami kölcsön. T. pénzügyminister ur, méltóztassék azjokra a földekre, amelyek az állam birtokában vannak, hipotekáris kölcsönt felvenni, megkapja ezt a kölcsönt, legfeljebb '/»"/ó-kai többet fog fizetni érte, mint amennyit fizet a gyufa trösztnek. Azt kérdem, mi szüksége van az államnak ilyen kölcsön felvételére? Méltóztassék nekem mutatni egyetlenegy pontot, amely igazolja, hogy erre szükség van. T. pénzügyminister ur, méltóztassék a 129 milliós invesztíciós összeget a föld megváltására felhasználni, azok helyett a felesleges dolgok helyett, amelyek az invesztíció felhasználásáról szóló törvényjavaslatban foglaltatnak. Méltóztassék továbbá az állami feleslegeket, amelyekkel még nem számolt el, és azokat a tőkéket is, amelyek a Jegybanknál vannak, a váltságföldek árának kifizetésére fehasználni. Avagy tessék a vagy on váltság földeket megterheltetni, hiszen azok is regáliák, azokra is lehet pénzt kapni, megkaphatja a t. pénzügyminister ur bármikor. Miért méltóztatik ennek a trösztnek ajándékot adni? Furcsa gondolatai támadnak az embernek, ha ilyesmit lát. Kinek az érdeke az, hogy az állam többet fizessen? Csak annak lehet érdeke, aki mellette mellékesen keresni akar. (Gaal Gaston: A fezőrök, a kijárok!) Kinek a panamája ez, magyarul mondva? Ki az> aki meg tudja mozgatni a magyar kormányt, és a parlamenti többség akaratát arra, hogy készakarva ennek a szegény ' országnak a pénzét ilyen módon elraboljuk? Kinek a gondolata, kinek az érdeke ez? Hol van a mi lelkiismeretünk? Hol vannak — bocsánatot kérek, ha ismételten rátérek — a nagy keresztény erkölcsi elvek, amelyek megengedik, hogy a szegény emberek zsebéből szedjék ki j ezeket a filléreket? (Taps a baloldalon.) Azt | hiszem, a kereszténypárt padjain ülő képviselő urak nem fogják tőlem rossznéven venni, ha;