Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

8 Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. Gál Jenő: Hiszen én mindazt, amit mondok, a 8. §-szal kapcsolatban mondom el, amely rendelkezést tartalmaz a társadalmi osztályok felsorakoztatása tekintetében ennél a témánál. A mélyen t. minister ur azt mondja, hogy az én gondolkodásom, amellyel interpretálom ezt a szakaszt, feudális gondolkodás. Én erre azt mondom, hogy az, aki a társadalmi osztályok széles rétegeinek, egyetemességének szolgálatában áll, az nem lehet feudális srondolkozásr. De ha már kinevezett ennek a mélyen t. minister ur, legalább a donációt is adná hozzá. így nagyon rosszul érzem magam a feudalizmus karjaiban. (Derültség.) T. Ház! Amikor a 8. %-t bírálom és azt mondom, hogy ez szűk keretben mozog, akkor utalok a mélyen t. minister urnák egyéves Ígéretére, hogy egy éven belül más gazdasági foglalkozási ágra nézve is itt lesz a javaslat. (Meskó Zoltán: A betegségi ott sem, csak az öregségi.) Engedje meg a minister ur, én bízom abban, hogy ez a jó szándéka megvan, de a ministeri székben való maradás nem mindig függ magától a ministertől. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem is én terjesztem be, hanem a föidmiveiésügyi minister.) Ott pláne nem tudom. (Derültség és zaj.) Nem tudom, hogy a minister urnák meg van-e ez a külön felhatalmazása erre a határidőre. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Megvan!) Csak hadd viselje ezért külön a felelősséget. De engedelmet kérek, mélyen t. minister ur, amikor mi ennyire távol állunk egymástól, minden személyi megbecsülésem kiemelésével azt mondom: a minister ur itt a 8. §-nál elvétette annak a gondolatnak kellő kifejezésre juttatását, amely azt a gondolkodási erőt és gondolkodási emelkedettséget viseli magán, melyet az indokolásban olvastunk. Igaz, fájdalommal olvasom, hogy a minister urnák ehhez az indokoláshoz személyi munka tekintetében igen kevés köze van. Elismerem, nagyszerű munka az, amit a munkatársai végeztek, de nem elég a politikai felelősség kérdésének felvetése. Ha az érdemet át méltóztatik hárítani rájuk, akkor viszont teljes mértében át kell venni a felelősséget is. (Éri Márton: Át is vette!) Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, a mélyen t. minister urnák van egy indoka, amely nagyon erősnek látszik és amelyet ennél a 8. §-nál, mely ezt a megosztást tartalmazza, különösen kell, hogy zokon vegyek. A mélyen t. minister ur azt mondotta, hogy az én interpretációm folytán megváltoztatta a maga nézetét és ellensége lett az esküdtszéknek. Ez ugyan nem tartozik szorosan ide, de majd méltóztatik látni, mégis mennyire ide tartozik az, hogy a minister urnák ez az okfejtése ezt a 8. §-t mennyire kompromittálja. Hogyan? Ezért a magyar társadalmat lebecsülni, amelynek biztosításáról itt gondoskodni kivan? Hogyan, mélyen t. minister ur? Egy ügyvédi elokvencia több legyen, mint a magyar társadalom itélkezási érettsége? Hogyan, mélyen t. minister ur? ön, a logika tanára és a szociológia tanára, ön azért, mert itt egy ön szerint — nagy köszönettel veszem — ékes beszéd és egy franciás ragyogású elokvencia ezt a javaslatot megtámadja, ön ezért félti a magyar társadalom igazinondási képességét? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azelőtt is féltettem!) Ne becsülje le ennyire. Az a paraszt ott kinn^ a mezőn, akit ön nem biztosit, az a kispolgár itt bent a városban oly ragyogó jellem és logikus erejű gondolkodó, hogy az igazságot semmiféle prókáíori erőtől elhomályosítani nem engedte (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Láttuk a felmentéseknél!) s amikor feloldoz, akkor igazságot hirdet, ami" kor kondemnál^ akkor igazságot hirdet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Láttuk!) Sokkal kevesebb justicmord van a magyar társadalom igazmondásában, mint elfogult birói ítéletekben. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Elfogult? — Zaj jobbfclől. — Pakots József: Volt szerencsénk az elfogult bírói ítéletekhez.! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Láttuk a botrányos felmentéseket! — Pakots József: Hát aki még az ügyvédi székbe is a birói elfogultságot vitte bele most! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Láttuk a botrányos esküdtszéki felmentéseket! — Zaj.) Maradjunk a »Rerum Novarum« fenkölt keretében, az autonómia és önkormányzat keretében, a magyar állam kiépítéséiben minden vonalon, itt is, másutt is ápoljuk ezt. Ha a minister ur érdemesít engem arra. hogy velem vitatkozásba bocsátkozva szembeszálljon, akkor én kettőt ajánlok. Az egyik az, hogy próbáljuk meg azt a francia rendszert, mely abból áll, hogy választások idején az ellenkező nézetű jelöltek kimennek ugyanazon választóközönség elé, vitába bocsátkoznak (Bárdos Ferenc: Egyszerre!) —- egyszerre — és ott történik a döntés. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ezt a rendszert ém sokkal korábban megcsináltam!) Én ezennel meghívom a mélyen t. minister urat igénytelen beszámolóbeszédemre, ahol erről a kérdésről akarok beszélni nagy közönség előtt. Próbáljuk meg, vitatkozzunk és keressük objektiv érvekkel az igazságot. Meg vagyok győződve arról, akárhova megyünk ebben az országban, az a liberális felfogás, ^amelyet én vallok és' amely az osztálykülönbséget az osztálymegértéssel akarja gyógyítani, erősebb lesz, mint az a tagadószellem, amellyel elfordult a^ magyar társadalom megértő és igazmondó itéletképességétől a mélyen t. minister ur. Másik alaptételem pedig ebben a viaskodásban, ebben a küzdelemben az a bibliai erő, amely mindig azt igazolta, hogy. a Góliátokat a Dávidok szokták legyőzni. Bizom az eszme igazságában, bizom abban a sine ira et studio erőben, amelyet alapfelszólalásomban is követtem s amelyet most válaszul a mélyen t. minister urnák elmondani kötelességemnek tartottam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Nem akarok ebbe az enciklikai vitába belebocsátkozni, mert hiszen ez nem tartozik ehhez a szakaszhoz, ellenben szorosan idetartozik a biztositásnak a kisiparosokra és a kisemberekre való kiterjesztésének kérdése. Ennek a szakasznak az a különös sajátossága van, hogy az 1., 2. és 8. pontban felsorolja, hogy kikre terjed ki a biztosítás, a 4. pont pedig egyenesen hatályon kivül helyezi az előbbi pontokba felsorolt rendelkezéseket. (Propper Sándor: Előbb beállitja, azután kiállítja!) Engem a szakasznak ez az ellentétes része érdekel, amelyben szó van a háztartási alkalmazottakról, gépkocsivezetőkről, házmesterekről, segédházmesterekről, tehát azokról a rétegekről, amelyeknek a biztosítása eo ipso beletartozik ebbe a törvénytervezetbe, mert hiszen ez a törvényjavaslat nagyjában azon a csapáson halad, amelyen a munkásbiztositási törvény, mégis azt látjuk, hogy a 8. §. 4. pontja szerint (olvassa): »Am. kir. ministerium az e szakasz első bekezdésének 1-, 2. és 3. pontjában megjelölt egyéneknek