Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 159 kétharmadot fog kifizettetni az érdekelteknek, a kárpótlásra jogosultaknak, egyharmadot pedig négyszázalékos kötvényekkel fognak kiegyenlíteni. (Bud János pénzügy minister: Megmondtam itt a Házban! — Sándor Pál: Miért nem ad az állam nekik kötvényeket! Ezzel meg volna oldva! — Halljuk! Halljuk!) Hiszen erre utalok, hogy a t. minister ur a megoldást ilyen keretben ismertesse. Most azt kérdezem az igen t. minister úrtól, mi az akadálya annak, hogy e szégyenteljes kölcsön helyett hasonlóképen, száz százalékig igy oldja meg a magyar állam, ennek a bizonyos kötelezettségnek kérdését, hogy a magyar állam száz százaiékik megváltási kötvényeket adjon, amelyeket bizonyos idő alatt, harmincöt év alatt, vagy ötven év alatt kisorsolnak, amelyek tiszta helyzetet fognak teremteni, amelyek a kérdést megoldják és nyugvópontra hozzák. (Kun Béla: Nem lehetett volna megcsinálni?) Én ebben az irányban látom a helyes megoldást, mert az illető elvett ingatlan-vagyona helyett kap egy teljes garanciával, biztonsággal, szekuritásal biró pap irt, ingó vagyont, amely megfelelő százalékos kamatot fog majd hozni. (Forster Elek: Hadikölcsönt!) Bocsánatot kérek, ez. nem lehet hadikölcsön, ezért sa «gesz magyar földnek garantálnia kell, mert hiszen természetes dolog, hogy a magyar föld ennek a fundamentuma. (Gál Jenő: A trösztben jobban bíznak, mint önmagukban! — Éri Márton: A földhitel is ilyen, mégis ugy történt! — Zaj.) Azt gondoltam, erre azt fogják mondani, hogy azért nem tudjuk megcsinálni, mert szép dolog az, hogy a kérdés akkor rendezve lesz, de hol lesz a 200 milió pengő. Azt hiszem, ebben az egész tranzakcióban nem annyira ennek nyugvópontra hozása, jogi rendezése, mint inkább a 200 millió pengő a fontos, ez a bizonyos injekció, a morfinista politika követelménye, (Bródy Ernő: Kokain!) amellyel újra másfél évig valahogy el lehet továb tengődni. Ha a minister ur ezen a módon oldja meg a kérdést, akkor nincs 200 millió, elmarad az invesztíció, az ország gazdasági helyzete való képében fog jelentkezni és nem lehet a minister urnák azt mondania: kérem, a gazdasági válság tulajdonképen jelszó. (Propper Sándor: Jelszó! De kölcsönt nem kap odakünn, csak ha eladja az országot! — Mozgás.) Nagyon sokat hallottam ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, ami nyilvánvalóan meggyőzést is célzott bizonyos más foglalkozási ágak felé, hogy azért kell ezt a javaslatot elfogadni, azért kell az amerikai-svéd tröszt kölcsönajánlatát elfogadni, mert hiszen a 200 millió pengő nemcsak a földbirtokosnak használ, hanem használni fog majd az iparnak és kereskedelemnek is. Mind élesebben ugrik ki tehát az a gondolat, hogy itt nem ennek a nagy kérdésnek nyugvópontra hozatala, nem ennek a nagy kérdésnek jogi rendezése a fontos, hanem az a 200 millió pengő, amellyel megint tovább lehet majd tengetni jelenlegi gazdasági életünket, (Fábián Béla: Amit majd megint el lehet szedni az emberektől!) aminek ellenértéke a magyar gazdasági életnek ötven évre történt eladósitása. Annál inkább kell erre gondolnom t. Ház, mert furcsán kumulálódnak az események. Az igen t. pénzügyminister ur jön az invesztáció szükségeségével, és ugyanakkor tárgyalnak egy javaslatot, amelynek konzekvenciája, ha valóban ugy megy keresztül, mint ahogy a t. kormány tervezi, alapjában Véve a földhitel továbbra való kizárása, mert ha invesztició kell, annak egyetlen helyes módja az, hop-v méltóztassék szabaddá tenni a magyar földet. Lehetetlen dolog, hogy egy országban mindig azt hangoztassák, ha politikai frázisokról van szó, hogy ennek az országnak fundamentuma a magyar föld és valahányszor hitelről van szó, akkor egyszerűen, megkötjük ezt a földet és elvonjuk a hitel elől. Ha a t. minister ur valóban azt akarja, hogy itt a magyar mezőgazdaság invesztíciós kölcsönt kapjon és a magyar mezőgazdaság vérkeringésébe — mint méltóztatik ezt közkeletű frázisként használni — befolyjék bizonyos uj életerő, akkor tessék azt a földet szabaddá tenni. (Ugy van! a középen.) Nyilvánvaló dolog, hogy ez a föld egy kicsit meg fog mozdulni, ez természetes dolog, bizonylos adósságok törlesztésére, invesztíciókra a föld egyrésze adás-vétel alá kerül, de ez a természetes folyamat. Méltóztatnak gondolni, hogy fenn lehet tartani a mai nem normális földárakat? Ma nem normálisak a földárak, ezzel legyünk tisztában, túlhajtottak. {Ellenmondások a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Na, ezt nem lehet mondani!) Tudtam! Nem tudom, hogy t. képviselőtársam, aki ezen csodálkozik, mivel hasonlítja ezt össze, mert még nem tudja, hogy én mihez hasonlítom. Miért mondja, hogy nem túlzott? Ha a békebeli árhoz méltóztatik hasonlítani, akkor talán igaza van, de akkor méltóztassék a békebeli gazdasági helyzetet is összehasonlítani a mai helyzettel. T. uraim, önök azt hiszik... (Bud János pénzügyminister: Ellentét van az állításában! — Sándor Pál: Ebben nincs ellentét! — Bud János pénaügyiH i H ister: Meg van kötve ós túlzott ár! Ezt igazán nem értem!) Ezt nem méltóztatik érteni? (Bud János pénzügyminister: Nem!) Meg van kötve a föld és túlzott az ár. (Scitovszky Béla belügyminister: Magas! — Forster Elek: Alacsony!) Már pedig ez a közgazdaság alaptétele. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha egyszer nem lesz megkötve a föld és a földtulajdonosoknak módjuk lesz eladni földjüket, akkor lesz olyan földkinálat, amely természetszerűleg le fogja vinni az igazi reális értékhez a föld árát. (Kun Béla: Akkor más szükségleti cikkek is olcsóbbak lesznek!) Szóval nem tudtam önöket meggyőzni arról az egyszerű gazdasági törvényről, hogyha valahol valami meg van kötve, akkor nem alakulhatnak ki a normális árak, s ha a kinálati piacra tudom vinni például a földet, akkor természetes dolog, hogy a föld értéke le fog szállani. Én nem tudom felfedezni, hogy hol van itt az érthetetlenség. Az urak azt veszik alapul, hogy ezen megkötött földforgalom mellett ugyanannyi értéke van a földnek és jogosult az az értéke, mint amennyit önök a békebeli összehasonlítások alapján maguknak kikalkuláltak, vagy ami a megkötött forgalom következtében a piacon kialakul. Ez nem helytálló okoskodás, mert az ügyvédnek, az orvosnak a diplomája sem ér annyit, az iparos üzlete, a kereskedő, a tisztviselő munkája sem ér annyit, hiszen egészen más milliőbe helyeződött át, egészen más gazdasági viszonyok közé került. Az csak természetes dolog, hogy az osztrák-magyar monarchia közös vámterületén, ahol a magyar föld termékének megvolt a teljes elhelyező piaca, nagyobb értéket reprezentált a magyar föld, mint ma, amikor az értékesítés nehézségekkel küzd. Az urak kiszámitják, hogy a magyar föld nem hoz többet 4%-nál. (Dabasi Halász Móric: Dehogy hoz 4%-ot, az régen volt!) Dehogy hoz? Engedje meg akkor t. képviselőtársam, hogy én felajánljam a magyar földbirtokosoknak azt a nemzeti ajándé-