Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

160 Az országgyűlés képviselőházának J 89. ülése 1928 jimius Í9-én, kedden. kot, hogy 4%-oe kötvényekkel kártalanítsuk őket, mert ha a föld nem hozza meg munkával a vagyon értékének 4%-át, akkor nagyszerű üzlet az, hogy földtehermentesitési vagy váltságkötvényeket fogunk adni, amelyek minden munka nélkül, állami garanciával meg fogják hozni a 4%-ot. (Sándor Pál: Rébusz az, hogy miért nem ezt az utat választják! — Scitovszky Béla belügyminister: Ezt nem lehet komolyan állítani!' -— Sándor Pál: Miért? Tessék nekem feleletet adni erre, belügyminister ur!) TJgy látszik, ma állandóan logikátlanságokat mondok. (Scitovszky Béla belügyminister: Bocsánatot kérek, nem önnek, hanem Sándor Pál képviselő urnák mondtam!) T. képviselőtársam azt mondja, hogy munkával együtt a magyar föld nem hoz meg 4%-ot. Akkor elégedjenek meg a 4%-os kötvényekkel, amelyeket munka nélkül fognak tudni maguknak fruktifikálni. (Sándor Pál: Adjunk nekik 5%-ot, de kötvényt!) Csak ne legyünk olyan nagylelkűek! (Derültség a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre: Túlságosan bőkezű!) Minthogy a kölcsön céljával foglalkoztam, legyen szabad most már foglalkoznom ezen előttünk fekvő kölesönnek módozataival is. Ebben a tekintetben azt hiszem, nincs köztünk eltérés. (Sándor Pál: Dehogy nem! Meg fogják szavazni!) Nem méltó egy kulturállamhoz, hogy ilyen kölcsönöket kössön. Azt mondta a t. pénzügy minister ur, — ha jól emlékszem a szavára — hogy a szanálási kölcsönnél is le kellett kötnünk bizonyos értékeket. (Bud János pénzügyminister: Ezt nem mondottam egy szóval sem! — Bródy Ernő: Mondhatta volna ! — Felkiáltások a jobboldalon: Nagy különbség! — Baracs Marcell: Az ön szócsöve, a Pester Lloyd irta tegnap!) A szanálási kölcsönnél, a francia kölcsönnél is lekötöttek bizonyos jövedelmeket, mint zálogokat, de itt nem arról van szó, hogy zálogul kötünk le bizonyos jövedelmeket, itt bérbeadták, mint valamikor a Fuggerek idejében az adószedést, átengedték saját rizikójára, hasznára és veszteségre. (Gál Jenő: A magyar állam szuverenitásának feladásával. — Baracs Marcell: Gyufaadót szedetnek!) T. Ház! Rövid időn belül ez a második ilyen kölcsön. Méltóztassanak visszaemlékezni. (Fábián Béla: Törökországot pénzügyileg mindig megvetették ezért!) Egyelőre még nem tudom mi van most. Egy idő óta megint csend van, amióta a társulásra olvastam egy nagy felhívást a lapokban. Itt volt a Talbot-kölcsön. Ez volt az első. Közben csend van, nem tudom mi történik.. (Kabók Lajos: Most ássák a tó medrét!) A Talbot-kölcsönnél megint az törtéint, hogy 40%-ért, mint valami kolóniának, árurendelést kellett leadnunk, hogy ezen az alapon kapjunk kölcsönt. Most pedig jön ez az amerikai-svéd gyufatröszt, ennek odaadjuk, kiszolgáltatjuk az egész, gyufaipart, 50 évre bérbeadjuk neki az egész adót és ezen 50 évi bérbeadásért kapunk tőle 36 milliót. (Baracs Marcell: Remélem, bizalmi férfit is adnak a kormánynak, mert ez jár!) A kölcsönnek e formája ellen nekem súlyos aggályaim vannak, mert én azt hiszem, hogy a magyar állam még nem került oda, hogy ilyenmódon kelljen neki kölcsönt felvennie. Két nap óta, elrejtett sorokat olvasok és célzásokat hallok, hogy azért kell ezt megcsinálni, mert a pénzügyminister ur eredeti koncepciója a földreform felvételére szükséges kölcsön nem sikerült. Nem tudom, hogy nem Genfben járultak-e hozzál (Bud János pénzügyminister: Ez téves, ez nem tartozik semmiféle formában oda!) Ezt akartam hallani. Akkor talán más okból nem sikerült. Én nem tudom, de ha esetleg üzleti tárgyalások során nem sikerült volna megfejelő alapot találni, akkor ez természetesen nem tartozik a nyilvánosság elé; a nyilvánosság elé csak az tartozott volna, ha valóban Genfben bizonyos akadályokat gördítettek volna ez elé a kölcsön elé, de ha t. minister ur azt mondja, hogy ez nem tartozik oda, — aminek én nagyon örülök — akkor nekem nincs mit tovább vitatkoznom, (Bud János pénzügyminister: Az állam nem vehet fel kölcsönt!) Az állam is vehet fel kölcsönt, ne méltóztassék azt mondani, hogy nem vehet fel, (Friedrich István: Népszövetségi hozzájárulással!) mert ez egy nagy különbség. A Népszövetség hozzájárulásával, igenis felvehet. (Kállay Tibor: És a reparációs kommisszió hozzájárulásával!) Azon fórumok hozzájárulásával, amely fórumok erre rendelkezésre állanak. (Baracs Marcell: Ujabb külügyi diadala a kormánynak!) Bocsánatot kérek, ez egy nagy differencia. A közvéleménybe a mondatnak csak az első része megy bele, hogy a magyar állam nem vehet fel külföldön kölcsönt, holott bizonyos fórumok hozzájárulásával felvehet. Ezek után le is vonom a konzekvenciát. Méltóztassék a magyar földreform finanszirozásánál — ha a kormány nem akar azon a helyes és egyenes utón járni, hogy ezen váltságkötvényekkel való megoldást tűzi ki — egy nyilvános pályázatot kiirni ezen kölcsönre és ha nem a magyar állam veszi fel a kölcsönt, hanem csak a magyar föld fogja adni a kölcsönbiztositékát, a közadók módjára való behajtás garanciáját, akkor én meg vagyok győződve, hogy, ugy, mint a minister ur ez előtt egypár héttel nyilatkozott, az fog történni, hogy annyi és olyan ajánlatot fogunk kapni, hogy a minister ur nyugodtan válogathat, (Kun Béla: De akkor mi lesz a tröszttel? — Kállay Tibor: A tröszt megél, elég jól van fundálva! — Fábián Béla: Azért egy kis üzletért eljön a szomszédba! — Gaal Gaston: Majd elzálogosítjuk a mezőgazdaságot! — Sándor Pál: Jobb volna a ministereket elzálogosítani! — Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Sándor Pál kiváltaná?) Legyen szabad foglalkoznom most már ennek a kölcsönnek módjával, formájával. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur szigorúan hangoztatta a tulajdon szentségének elvét. Nagyon helyes. Én azonban ugy tudom, hogy a tulajdon szentségének elve nemcsak a földbirtokra, hanem a gyári vagyonra is fennáll. Mi történt itt? A t. kormány titokban folytatott tárgyalásokat és megállapodott a svéd-amerikai tröszttel. Amely pillanatban ez a megállapodás aláíratott, abban a pillanatban eladta tudtuk és beleegyezésük nélkül a magyar gyujtógyárakat a svéd-amerikai trösztnek. (Bud János pénzügyminister: A megállapodás csak akkor érvényes, ha a törvényhozás hozzájárul! — Sándor Pál: L'état c'est moi! Ez törvényhozás?) Játsszunk, t. minister ur... (Bud János pénzügyminister: Nem játszunk, mert ez igy van, a javaslatot törvénybe kell iktatni, máskülönben nem érvényes a megállapodás!) Játsszunk: nyitott kártyákkal. A t. minister ur ebbe a formális klauzulába burkolózva akarja ezt a vádat elhárítani. Azt kérdem a t pénzügyminister úrtól, igaz-e, hogy az Összes magyar gyufagyárat nyakra-főre el lettek adva a legutóbbi két hét alatt a svéd-amerikai trösztnek? Igaz-e, hogy tegnapeste vagy ma reggel ittákalá az utolsó gyufagyár eladásáról szóló szerződést? (Zaj.) ön ezt ép jól tudja, mint én, és hiába van benne abban a szerződésben az a klauzula, hogy a törvényhozás hozzájárulása