Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
356 Az országgyűlés képviselöhazánaJc 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. hogy az én értesülésem szerint 1927 novemberében vagy decemberében —• a hónapot nem tudom pontosan — a pénzügyministeriumban volt egy konferencia, amelyen a már időközben a pesterzsébeti gyár révén Magyarországra bevonult amerikai-svéd tröszt is részt vett. Akkor ugyanis már közismert volt az iparban, hogy ez a gyár az amerikai-svéd érdekeltség kezébe került, és ott provideáltak arra az esetre is, ha ezt a javaslatot egyáltalában nem tárgyalnák; felmerült az a gondolat, hogy ezek a gyárak békésen kontingentálják egymás között a termelés mennyiségét s a minister úrtól csak azt kérték, tegyen bizonyos Ígéretet, hogy uj gyárak felállítását nem fogják engedélyezni. (Gaal Gaston: Iparpártolás!) Mindenesetre furcsának látszik előttem a dolog, hogy amikor ez a félelmetes amerikaisvéd tröszt megjelent a piacon, akkor mindenki megrémült, egyszerre kontingentálni akarták az egész termelést, meg akarták tiltani uj gyárak alakulását, most pedig jön a minister ur és azt mondja: hamar csináljunk egy jó üzletet, mert úgyis elveszítjük ezt a küzdelmet, de igy legalább kapunk 200 millió pengő kölesönt. Ilyen rettenetes hatalom ez az amerikai-svéd-tröszt :? Hiszen ugyanakkor információim arról szólnak, hogy a múlt év november-decemberében ez az amerikai-svéd-tröszt igen szerényen megelégedett volna: azzal, ha maguk között megállapodnak a kontingentálásban és ha a pénzügy minister ur adott volna valami Ígéretet, garanciát, vagy kilátásba helyezte volna... (Bud János pénzügyminister: En erről egyáltalában nem tudok semmit sem!) Az egész tárgyalásról sem, amely novemberdecemberben folyt a ministeriumban? (Berki Gyula: Szabóky Alajos a finánczseni itt! — Bud János pénzügyminister: ö sem tud róla! — Kun Béla: Akkor hogyan történt, ha senki sem tud róla 1 ? Talán tárgyalás sem volt?!) Nézze minister ur, a helyzet a következő. (Halljuk! Halljuk! — Bud János pénzügy minister: Nekem csak kellene tudnom?) Lehet, hogy a minister ur nem tud róla, de sokan, többen vettek részt rajta s legyen meggyőződve a minister ur, ha ezek el fogják olvasni ezt, végeredményben azt fogják mondani, hogy én jobban vagyok informálva a' ministeriumban történtekről, mint az igen t. minister ur. (Bud János pénzügyminister: Lehet, hogy valamelyik osztály foglalkozott vele!) Igen, valamelyik osztály. Most is osztályban folynak a tárgyalások. (Kun Béla: A vége az, hogy 50 évre eladjuk a nemzetet!) Bátor leszek még rátérni ezekre a tárgyalásokra; most is osztályban folynak, ami egészen természetes dolog. (Gaal Gaston: Ma már ott tartunk, hogy az osztály a minister! Minden téren, nemcsak ezen a téren! A bürokratizmus fertőiben vagyunk nyakig! — Jánossy Gábor: Majd kimászunk belőle! — Derültség. — Palkots József: Jól érzik magukat benne! — Bródy Ernő: A svédek segítségével!) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Svéd gyufaszáiba kapaszkodik majd képviselőtársam! — Gaal Gaston: Gyufaskatulyán majd kiúszik! — Zaj. — Jánossy Gábor: Csak akarat kell, minden megy! — Bródy Ernő: Nem akarat, hanem svéd! — Sándor Pál: Ehhez kormánypárt kell! — Zaj. — Elnök csenget.) Rassay Károly: Egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy ez csak saját skatulyáján íryullad meg. (Derültség a bál és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Nincs pártskatulya!) Tulaj donképen komikus helyzetben vagyunk valamennyien. Frivolitás az, — hogy a t. ministeTelnöik ur terminológiájával éljék, — hogy tőlünk a kormány hatalmas fegyvereket követel a monopólium elleni küzdelemre — azt kivánja, hogy á gyufaipar terén jelentkező monopolisztikus törekvések ellen való küzdelmet mi komolyan tárgyaljuk s megszavazzuk — 6 ugyanakkor a t. minister ur már alá is irt 50 évre egy szerződést, amely egy idegen külföldi társaság monopóliumát teremti meg a gyufaipar terén. (Sándor Pál: Ez még igazán nem létezett! — Kun Béla: Eladták a fogyasztóközönséget!) Már igazán komikum az, amire a t. Házat felhasználják. (Sándor Pál: Ezt egy komoly palament tárgyalja!) Azt mondja Bethlen ministerelnök ur, hogy akkor is meg kell szavazni» ezt a javaslatot, ha ez a szerződés nem jön létre. Az én véleményem szerint csak akkor lehet értelme e javaslat tárgyalásának, ha garanciát kapunk arra nézve, hogy ez a szerződés nem jött létre. * Mert ha ez a szerződés létrejött, vigye el jó lélekkel ezt a javaslatot és terjessze elő azt az üzleti megállapodást, minthogy ezt ugy sem kerülheti el, amire szintén bátor leszek majd rámutatni. (Bud János pénzügyminister: Megmondottam, hogy előterjesztem! r — Bródy Szünet után! — Pakots József: Miért nem terjeszti elő most? — Bud János pénzügyminister: Előterjesztem! Pár nap múlva itt lesz! — Fábián Béla: Közben 12 órás ülések lesznek! Majd akkor fogjuk látni, ha nem lehet róla beszélni! — Bud János pénzügyminister: Ha meg nem szavazzák, elvész az egésznek az érvénye! Ha nem szavazzák meg, nem érvényes! A szerződés melléklete lesz egy másik törvényjavaslatnak! — Fábián Béla: Melléklet lesz, de nem fogjuk itt külön tárgyalni!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások jobbfelől: Halljuk a szónokot!) Rassay Károly: Erről a kérdésről még mindenesetre fogunk közjogi szempontból beszélni. Én azt hiszem, a minister ur téved: nem lesz elegendő, ha ezt a szerződést egy másik javaslat mellékleteként benyújtja. Az én véleményem az, hogy a minister ur ezt igenis, törvényjavaslat formájában kénytelen benyújtani, ha az amerikai-svéd tröszt barátainak biztonságot akarnak nyújtani arra, hogy ez a megállpodás 50 évig érvényben fog maradni. (Fábián Béla: Majd a titkos szavazásos parlament!) Én mármost előre jelzem, hogy csak az bir a jövőre nézve is az érvényesség kritériumával, amit a t. Ház a maga szavazatával elfogad és becikkelyez és semmiféle titkos megállapodás és mellékes klauzula nem, amennyiben ilyen volna. Én csak óvatosságból, az amerikai-svéd tröszt irányában mondom ezt a figyelmeztetést, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy amennyiben ilyen volna, az legfeljebb a jelenlegi kormánynak, remélem, nem hosszú politikai életéhez van kötve. (Kun Béla: 50 évig akarnak élni?! — Kabók Lajos: Olyan ez, mint a Talbot-szerzŐdés. Azt is eltitkolták, ezt is!) Ha mármost megállapíthatjuk, t. Ház, hogy ennek a javaslatnak a megváltozott viszonyok között semmi köze sincs az iparvédelemhez, — mert hiszen ebben most már meg kell egyeznünk, miután eljutottunk a monopólium területére — akkor tovább is kell mennünk és ezután e kiszenvedett argumentum után kell foglalkoznunk egy hivatalosan még meg nem született argumentummal, amely alátámasztja ennek a törvényjavaslatnak jogosultságát. Ez a még hivatalosan meg nem születtt argumentum pedig a földreform finanszírozásának és
