Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 157 a magyar közgazdasági élet felfrissitésére szükséges invesztícióknak szempontja. Furcsa helyzet az, hogy ennek a javaslatnak szükségességét olyan indokok alapján tárgyaljam, amelyeket én hivatalosan nem ismerek. Az egységespárti értekezletről megjelentek tudósitások, a t. minister ur röviden, pár szóval a múltkori ülésen adott felvilágosítást, továbbá 'tudom, hogy van egy elnöki tanács, amely komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, de én a magam részéről bővebben nem ismerem ezt az anyagot és a t. pénzügy minister ur mégis azt kivánja tőlem, hogy mármost ezen az alapon szavazzam meg ezt a törvényjavaslatot. Én a tegnapi napon el akartam menni Mayer földmivelésügyi minister úrhoz. El is jutottam a portásig és megkérdeztem tőle, itt van-e a minister ur. Szándékom az volt, hogy informálódom ennék a finanszírozásnak tulajdonképen az egész koncepciójáról, hogy az hogyan és miképen fog történni. Err© közölték velem, hogy a minister ur őexcellenciája odaát van a Képviselőházban és valamilyen értekezleten vesz részt. Ez az értekezlet az elnöki tanács értekezlete volt. Az utolsó lehetőséig is tehát, amely még rendelkezésemre állott, hogy valami információt kapjak erről a nagy üzleti koncepcióról, meghiúsult, mert az igen t. minister ur résztvett az elnöki tanács^ értekezletén, ahol nyilván akkor vajúdott és igyekezett megszületni ez az» üzleti koncepció. (Rothenstein Mór: A portás nem tudott felvilágositást adni? — Derültség.) Ismétlem, ennek a megszületendő koncepciónak érdekében és címén kell elfogadnom ezt a törvényjavaslatot. (Bródy Ernő: Ez a magyar törvényhozás! — Kun Béla: Játékparlament!) Mégis, minthogy tárgyalás alatt van ez a javaslat, ugy mint az előbb kénytelen voltam egy kimúlt argumentummal birkózni, most megpróbálom yalamiképen megismerni és kritizálni ezt az uj bázisát ennek a törvényjavaslatnak, a földreform finanszírozására és az inveszticiós kölcsönre vonatkozó argumentumokat. Tisztelt Ház! Ennek a kölcsönnek céljával kellene talán először foglalkoznom. A célja — amint hallottam — kétirányú. Egyrészt a földreform pénzügyi elintézése, finanszírozása, másrészt pedig bizonyos inveszticiós kölcsönnek a közgazdaság, helyesebben közelebbről a mezőgazdaság részére való megszerzése. (Bud János pénzügy minister: Ez ebből folyik! Nem külön dolog!) Bocsánatot kérek, t. minister ur, én nem fogadom el, hogy ez a kettő egymásból folyik. Közelebbről talán folyhatnék egymásból a kettő, de semmi garancia nincs, hogy a kettő egymásból folyik, mert hiszen mindkét cél alapjában véve helyes. Helyes, hogy a földreform pénzügyi vonatkozásait próbáljuk valamiképen elintézni, helyes az is, hogy a magyar gazdasági élet és a mezőgazdaság hasznos, szükséges beruházásokhoz, egy inveszticiós kölcsönhöz jusson. A földreform finanszirozása azonban, t. Ház, egy kártalanítási eljárás, az invesztíció pedig egy beruházási aktus. Ez a kettő véletlenül találkozhatik. f — embere válogatja — de semmi garanciám nincs, hogy a kettő együtt fog találkozni, mert a t. minister ur sem tud garanciát adni arra, hogy azok az egyének, akik kártalanítást kapnak, valóban fel fogják-e használni azt inveszticiós célokra. (Berki Gyula: Kifizetik a hátralékos adóikat! Beváltják a váltóikat! — Neubauer Ferenc: Hátha elkártyázzák, vagy elpezsgőzik?! — Kun Béla: A minister ur azt mondotta, hogy gazdasági válság sincs ma már! — Egy hang a jobboldalon: Csak jelszóról beszélt! — Kun Béla: Nem jelszó, hanem szomorú valóság!) T. Képviselőház! Németországban horribilis összegeket vettek fel a földbirtokosok. Számot nem tudok e pillanatban mondani, de tudom azt, hogy később vizsgálat tárgyává tették, hogy ebből az uj teherböl, amely a német gazdasági életet érte, a jelzálogos kölcsönök következtében, mennyi jutott valóban produktiv, inveszticiós célokra. És igen lesújtó volt az eredmény. Ahogy én a magyar viszonyokat ismerem, azt hiszem, nem vagyok túlságosan pesszimista, ha azt mondom, hogy a minister úrral együtt igen boldog lennék, ha ennek az összegnek a fele menne inveszticiós célokra. (Meskó Zoltán: Adósságokra megy!) Az a kérdés, hogy az adósságok miből erednek, mert hogyha az adósságok véletlenül kártyából erednek, akkor a legjobb akarattal sem lehet inveszticiós feladatnak tekinteni, hogy ez az adósság kiegyenlítessék. (Bud János pénzügyniinister: Bocsánatot kérek, igy nem lehet odaállitani a gazdaközönséget!) Bocsánatot kérek, én eventualitásokról beszélek. (Bud János pénz ügy minister: Fel kell tételezni, hogy a gazdaközönségnek nagy része komolyan gondolkozik és invesztál. — Zaj. — Ha nem tételezzük fel, akkor kár is minderről beszélni. — Kun Béla: A gazdaközönség jobban tele van adóssággal, mint a minister ur tudja. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Jánossy Gábor: Azért kell nekik olcsóbb hitel! — Bud János pénzügyminister: Nem engedem ugy odaállitani őket, hogy elfecsérelik a pénzt! A magyar gazda van olyan komoly, hogy nem fecséreli el a pénzt! — Kun Béla: Elfecsérelés nélkül is tele van adóssággal! — Zaj.) Kun Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pakots József képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Sándor Pál: És a minister urnák szabad közbeszólni? — Jánossy Gábor: Öt aposztrófolták! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Bud János pénzügyminister: Nem szeretném, ha félre értenék a képviselő urat.) Rassay Károly: Majd megymagyarázom. Épen a tisztelt pénzügyminister ur részéről érthetetlen ez, mert épen a minister ur állította fel azt a tételt, hogy nem engedi, csak igazölt célokra a beruházások igénybevételét, hogy megakadályozza a további eladósodását az országnak. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Engedje meg a t. minister ur, ha én aggodalmaskodom és azt a tételt állítom fel, hogy a kártalanítás nem egyenlő az invesztícióval, akkor tulajdonképen a pénzügyminister ur gondolatkörében mozgok, amikor azt mondom, hogy a pénzügyminister urnák sem szabad itt a két kérdést egészen egynek tekintenie és a pénzügyminister urnák, — mint ahogy Németországban is történt — bizonyos garanciákat kellene kapnia arra, hogy ezek a^ kártalanítási összegek valóban inveszticiós célokra fordittatnak. (Bud János pénzügyminister: Ez helyes!) Ha nem tudom a t. pénzügyminister ur aggodalmát felkelteni, akkor nem tudok eljutni odáig, hogy a minister ur a konzekvenciára azt mondja, hogy helyes. (Meskó Zoltán: Majd bejelentik, hogy hány ökröt vesznek! — Gaal Gaston: Majd arra is engedelmet kell kérni, hogy adósságainkat kifizethessük!) Ha a minister ur ezt elfogadja, eljutottam oda, hogy a kártalanítás nem egyenlő az inveszticiós beruházással, akkor legyen szabad mind a kettőt külön vizsgálnom egy kevéssé, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak indokát — 23*
