Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. 155 törvényjavaslat a legnagyobb bizonyítéka annak, milyen szükség van a titkos választójogra!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Már akkor is bizonyos kétellyel kell fogadnom a kormány komolyságát ebben a kérdésben, amikor látom az időközben kiadott gyártási engedélyeket, mert hiszen már ezek is azt mutatják- hogy a kormány a maga részéről mégsem látja olyan katasztrofálisnak a magyar gyufaipar helyzetét. Az pedig egészen bizonyos, hogy az utóbbi években nem csökkent a gyufafogyasztás Magyarországon, hanem inkább emelkedett. Sőt, ha azt látom, hogy az évekkel ezelőtt meglévő gyárak mellett a kormány folyton uj engedélyeket adott... (Gaal Gaston: A kivitel!) Ami a kivitelt illeti, ez nagyon jelentéktelen. Addig volt kivitel, amig a francia monopólium számára szállított Magyarország gyufát. Nem volt nagyon jelentéktelen tétel. Az-' után a magyar kivitel szemben találta magát az amerikaiakkal és svédekkel és ez a gyufaexport megszűnt. Azt a három és félmillió vagy négymillió dobozt ellenben, ami Magyarország szükségletét képezte, a meglevő gyárak már nyugodtan elő tudták állítani kapacitásuk kihasználása nélkül és ennek ellenére a kormány a maffa kedves embereinek adott engedélyeket, amelyekkel, mint annak idején a boldog időkben a ló-kiviteli és egyébb engedélyekkel, a börzén és a kávéházakban sefteltek. Ez volt a tényleges helyzet. Hogy mennyire nem komoly ennek a törvényjavaslatnak eredeti indokolása és hogy mennyire anakronizmus az, hogy én még ezzel az indokolással vitatkozom, — de vitatkozni vagyok kénytelen, mert akinek nem kell a monopólium, azt azzal invitálják a belépésre, hogy kérem, ez a monopóliumok ellen fegyver — annak bizonyítására rái kell mutatnom arra, hogy mennyire nem komoly ez az argumentum^ Kiderül ez a törvényjavaslat indokolásának és az igen t. pénzügyminister ur múlt alkalommal elmondott beszéde érveléseinek összevetéséből. (Propper Sándor: Hol van a minister ur? — (Pakots József: Szégyeli magát! — Dabasi Halász Móric: A Felsőházban van!) Elnök: Pakots képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Jánossy Gábor: Két helyen nem lehet a minister! — Propper Sándor: Sajnos, van belőlük elég, egy itt lehetne! — ííotheii

stein Mór: Annyit csak megérdemel a parlament! Ennyi tekintélye sines'? — Jánossy Gábor: Azért ne reám haragudjék, Móric! Nem tehetek róla!) Rassay Károly: Hogy mennyire nem komoly az indokolás, az ennek a beszédnek és az indokolásnak egybevetéséből ki fog derülni. Azt mondja ez az indokolás, miközben harcol a svéd-amerikai tröszttel (olvassa); »Ehhez képest, amennyiben sikerülne az amerikai-svéd trösztnek a magyar gyufagyártást is érdekkörébe vonni, illetve monopolizálni, a megvásárolt gyufagyárak nagyrészét beszüntetné, illetve azokat csak a hazai fogyasztás mértékéig tartaná üzemben, az exportra kerülő mennyiséget pedig sokkal nagyobb termelőképességű és igy olcsóbban dolgozó külföldi gyáraiban állítaná elő«. Ebben látja a törvényjavaslat indokolása azt a rettenetes veszedelmet, hogy lecsökkentette az amerikai-svéd tröszt idebent a gyufagyártást egészem a hazai fogyasztás ellátásának határáig, az exportra kerülő gyufát pedig kívülről hozná be. Az igen t. pénzügyminister ur a pártértekezleten, — az urak talán jobban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIV. tudják, én csak az újságból olvastam — (Jánossy Gábor: Én is!) amikor előadta, hogy milyen nagy vivmányokat vivtak ki a tárgyalások során, a következőket mondotta (olvassa): »A gyufakartell kijelentette, hogy nem szándékozik gyufát importálni Magyarországra, de ha ez megtörténik, ugyanoly mennyiségű magyar gyufaexportra vállalkozik«. Aki a kivonás és összeadás mesterségével tisztában van, az a minister urnák ebből a kijelentéséből megállapíthatja, hogy a gyufatermelés végső határa Magyarországon a kormány által csakis arra, a mennyiségre biztosíttatott, amely a belső szükségletnek megfelel. Tehát ugyanazt adja elő most a pénzügyminister ur, mint a tárgyalások során elért nagy vivmányt, amely rettenetes veszedelemként jelentkezett a törvényjavaslat indokolásában. Dehogy mennyire nem olyan sürgős javaslat volt ez és mennyire nem hatotta át az igen t. kormányt annak tudata, hogy enélkül a magyar gyufagyártás menthetetlenül elvész, azt egy külső jelenségből is méltóztatnak megállapíthatni. Ez a külső jelenség az a körülmény, hogy ez a javaslat egy évig feküdt a parlament előtt, anélkül, hogy tárgyalásra került volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy az ellenzék akadályozta meg. (Propper Sándor: Kiegyeztünk!) Az ellenzék 1927 júniusában valóban állástfoglalt ellene — akkor még nem volt kölcsönökről szó, nem volt szó ezekről a magas szempontokról — és akkor honorálta is a kormány azt az érvelésünket, hogy a nyári szünet előtt nem lehet letárgyalni. Ma más a helyzet. Ma már kölcsönről és nagy nemzeti szempontokról van szó, úgyhogy az urak kénytelenek 8 órás ülésekben tárgyalni ezt a javaslatot. (Bródy Ernő: A svédek kedvéért! — Fábián Béla: Gusztáv Adolf inváziója Európában!) De egészen 1928 januárja óta, amikor az előttem fekvő bizottsági jelentést az előadó ur aláirta és a bizottság elnöke beterjesztette a Háznak, ismét elmúlt egy félesztendő, és valami csodálatosképen e félesztendő alatt bár sokszor mentünk szünetre, bár voltak olyan napjaink, amikor kénytelenek voltunk mentelmi ügyeket tárgyalni, ennek ellenére a kormány lelkiismerete sohsem fedezte fel, hogy veszedelemben a magyar gyufáiba r és tárgyaltatta le hamar ezt a javaslatot. Mégis érdekel engem ez a kérdés, hogyha a kormány ugy látja — mint ahogy aláírásával is ellátta — megoldani az ipar védelmét, miért nem nem hozta ide ezt a javaslatot? Én ugy tudom, t. Ház, hogy részben olyan urak intervenciójára feküdt el ez a törvényjavaslat, akik most ujabban a maguk részéről nagyon sürgetik. (Pakots József: Érdekes!) Én nem tudom, a t. pénzügyminister ur nagyon könnyen meg tudja-e ezt állapítani, mert hiszen végeredményben mégis csak ő felelős, annalk

1 ellenére, hogy az intervenciók esetleg, mondjuk, az összkormánynál, vagy a kormányelnök urnái történtek. Mégis csodálatosképen fel évig nagy hallgatás volt. (Kun Béla: Egyszer Celestin, egyszer Floridor!) Mégis csak meg kellene magyarázni a t. Háznak, miért kellett ennek a javaslatnak fél évig elfeküdnie? Az én értesülésem az, — hiszen alkalomadtán talán majd öszszevetjük értesüléseinket — hogy épen azok az urak interveniáltak ennek a javaslatnak napirendre nem tűzése érdekében, akik ma felfedezték, hogy ez rettentően sürgős javaslat és akik a kormánynak szelid biztatást adnak, hogy ezt minél hamarabb tárgyaltassa le. (Gál Jenő: Nappal szék, éjjel ágy! — Zaj.) Legyen szabad még rámutatnom arra, 23