Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-189
154 Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1928 június 19-én, kedden. tékba, hogy tárgyalom e javaslatot annak az indoknak alapján, amely a kormány későbbi állásfoglalása következtében tökéletesen megsemmisült és vizsgálom ezt a javaslatot abból a szempontból, amelyet a javaslat eredeti indokolása elénk tár. A kincstár és a fog*yasztók érdekével nem kell foglalkoznom, azt már bátor voltam kimutatni, hogy ez az érdek ezzel a javaslattal semminemű összefüggésben nem áll. Nézzük mármost a gyujtóipar szempontjából ennek a javaslatnak jelentőségét és horderejét. T. Ház! A már meglévő gyárak védelme — talán kilenc gyár van összesen Magyarországon — olyan gondolat, amely fölött, ismétlem, lehet vitatkozni. Én elvileg a magam részéről elháritom azt a gondolatot, hogy ilyen eszközökkel védjük meg a magyar ipari termelés érdekét. Az igen t. kormánynak nem szabad elfelejtenie, hogy a fogyasztók érdeke mégis csak a szabad versenyt kivan ja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a helyes szempont és ezt a fogyasztói érdeket kell összeegyeztetni a helyes iparpártolás szempontjaival. A t. túloldalt én sokszor láttam már és talán csak ebben a kérdésben láttam viharozni, amikor arról volt szó, hogy a kartellek és trösztök ellen kell küzdeni, különösen az elsőrangú életszükségleti cikkek terén, őszintén megvallva, bizonyos megdöbbenéssel látom ezt a részvétlenséget és némaságot. (Pakots József: El van rendelve ez a részvétlenség és némaság! \— Bródy Ernő: Mi van a nemzetközi kartellekkel? — Pakots József: Megparancsolták nekik, hogy csak szavazni! — Rothenstein Mór: Szavazni, azt tudnak! — Bródy Ernő: Nemzetközi kartell!) Azt hiszem, a gyufa mégis elég érdemes téma arra, hogy azok, akik az agrárérdeke'ki (képviseletében kart, karbafonva, sokszor szembenállanaik még a helyes iparpártolással is, ennél a pontnál felemeljék szavukat és hallassák hangjukat a Házban. Neim megyek odáig, hogy a gyufával kapcsolatban például azt mondjam, hogy elsőrangú életszükségleti cikk, tessék eltörölni a vámot, tessék teljesen szabaddá tenni a behozatalt a gyufa terén. Helyes, védeni kell a magyar ipart, védeni kell munkásszempontból, védeni kell a kereskedelmi mérleg szempontjából, szóval olyan egyetemes, nagy nemzeti szempontokból, amelyek mellett még bizonyos egyéb érdekeknek is el kell törpülniök. Én az igen t. pénzügyminister urnák már akkor mondottam, '- nem értem, miért van szükség a verseny teljes megölésére: hiszen a t. pénzügyminister urnák, aki egyetlen egy veszedelmet hegyezett ki: a svéd-amerikai^ tröszt monopolisztikus törekvését, -módjában áll ezzel a tröszttel felvenni a harcot. A minister urnák rendelkezésére áll a vámpolitika, a vámtételek alakitása, rendelkezésére áll a belső ipar pártolás i támogatás és lehetőség ezen a téren. Nem tudom elfogadni azt, hogy a magyar állam teljesen tehetetlen lenne azzal a svéd-amerikai tröszttel^ szemben, amely bizony más államokban vereséget szenvedett és nem tudta ilyen könnyen elérni a célját. (Gaal Gaston: Nem voltak kijárói!) Hiszen ha csak a szomszéd államokat nézem, Görögországban Bulgáriában, ószerbiában és Törökországban a gyufatermelós mindenütt monopólium, amely ultima ratióképen a kormáinynalkl rendelkezésére is állott abban a pillanatban, amikor le akarta zárni ennek a kivülről jövő betörésnek útját. Ez rendelkezésére állott a kormánynak. Nem lelkesedem érte, nem helyeslein, csak: mint ultima ratiót fogadná mel, de bizonyos, hogy a belső magyar termelést ezzel az eszközzel egy csapásra meg tudta volna védeni, mint ahogy megvédték nálunk, talán — mondjuk — gyengébb nemzetek is. A t. kormány azonban bejelentette a teljes lehetetlenségét a svédamerikai tröszttel szemben és azt mondotta, csak ugy tud vele megküzdeni, ha idebenn elzár minden szabadforgalmat, kontingentálja a termelést és azután e kontingentált termelés felett évről-évre dönt. Nem tudtam elfogadni a kormánynak ezt az álláspontját annak idején, nem tudom ma sem honorálni. Meggyőződésem, hogy a vámtételek alakitásában, a belső iparpártolás eszközeiben, mind pedig különösen a kincstári haszonrészesedés megfelelő felhasználásával olyan fegyver állt volna a kormány rendelkezésére, nem is beszélve az uj monopóliumról, amellyel ezt a betörést el tudta volna háritani. A magyar társadalomban nem tartom megengedhetőnek, hogy egy ipar sorsa felett a mindenkori kormány döntsön, amikor elérkezik az uj év kezdete, mert avval teljesen tisztában vagyunk, hogy a kontingens megállapítása egyet jelent az illető iparvállalatra vonatkozólag az élet és halál kérdésvei. De ellene voltam ennek azért is. mert nem tudjuk, hol van a megállás. Ha ma jelentkezik az amerikai-svéd tröszt a maga monopolisztikus törekvéseivel és a kormány bejelenti tehetetlenségét, megbénítja a belső gyártást, és forgalmat vagy pedig, ami még rosszabb, megköti ezt szégyenteljes alkut, amely & javaslat mögött, mint ujabban kiderült, ott van, akkor a lehetőségek végtelen sora nyilik meg. Holnap jön a mész, a cement, holnapután a cukor, a rézgálic és nem tudom e pillanatban hirtelen felsorolni mindazt az elsőrendű életszükségleti cikket, (Gál Jenő: Végül a búza!) amellyel szemben alakulhat, — aminthogy alakul — egy nemzetközi kartell és kijelenti, hogy legközelebbi etappját, Magyarországot fogja felhasználni arra, hogy itt a kormányt térdre kényszerítse. Ha a kormány egy ilyen gazdasági kérdésben ennyire tehetetlen, akkor a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság és a magyar közgazdasági élet elvész, ha nincs benne több ellentállási erő. Azt hiszem azonban, hogy ma már tulajdonképen nyitott ajtókat döngetek, amikor ezeknek az aggodalmaimnak kifejezést adok, (Ugy van! a baloldalon.) amelyek eltöltenek amikor azt látom, hogy a kormány bizonyos tetszetős jelszavak alatt meg akarja bénitani a szabad versenyt és a szabad kereskedelmet. Hiszen ma már a kormány állásfoglalása után világos, hogy itt nem arról van szó, hogy ezeket a monopolisztikus törekvéseket megakadályozzuk, hanem, hogy ezen felhatalmazás alapján a kormány a svéd-amerikai tröszt monopóliumát ötven évre megteremtse Magyarországon. A kormány ezzel a lépésével igazolja azt, hogy a törvényjavaslat első indokolása abszolúte komolytalan volt. (Ugy van! a bal- és a szélsőbalodalon.) Mert csak nem tételezhetem fel egy kormányról, hogyha valaki azt mondja, hogy ilyen rettenetes veszedelem ez a monopolisztikus törekvés, akkor egy éven belül legyen lelkiismerete és felelősségérzete megteremteni ezt a monopóliumot. (Proper Sándor: És merészsége! — Bródy Ernő: Példátlan cinizmus! — Fábián Béla: Titkos választójogon alapuló parlament mellett merte volna ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni! — Bródy Ernő: Példátlan a parlamentek történetében! — Fábián Béla: Ez a
