Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 7 tik benna olyan kijelentés, amely a munkásszervezetek önállóságát, fejlődését... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A munkás biztosító autonómiáját!) Méltóztassék megengedni, hogy én most abban a hiteles szövegben, amelyet egy kardinális közöl, dr. Wilhelm Rosenhauer, aki ezt az enciklikát, valamint a jelenleg uralkodó pápáníak és kiváló elődeinek, különösen XV. Benedek pápának, a hjáiboru alatti, valóban & szelidlelküségnelk és 'békességes hangulatnak kimagasló egyéniségét idézi arna, höigy milyen következetesség Van abban, hogy a pápák szociális politikaija a tár'sadialimi osztályok békéjét ugy akarjiai kiépíteni, hogy a munkásszervezetek önállóságától ezt a társadalmi békét nem félti, hanem ellenkezőlég jazokniak -erősiitésiét, szervezettségét, továbbfejlesztését óhajtja. Ezért tehát (ahelyett, hogy a magam szavait folytatnám, felolvasom, hogy mi van szószerint itt ebben a könyvben, miképen idézi a nagy pápa megállapításait Azt mondja a pápa: »Munkaadóknak és műlnkáisokniak maguknak kell közrehatnlok, hogy az osztályok egymáshoz közelebb juisslanak. A cél szolgálatában állnak aziok a magán'egyesületek, amelyek a munikásit a baleset, betegség, haláleset és jogvédelem tékinjtetében tömörítik. Az első hely — szószerint: — »im ersten Platz« — e tekintetben a mu'nkásegyesületeket illeti meg és nagyon örvendetes, hogy a legújabb időkben a munkásegyesületek kifejlődnek és kivan atos, hlogy számban és belső erőben megnövekedjenek.« Különben precizebben. határozottabban, konkretízálóbb módon ezt kifejezni nem lehet. De tovább megy a nagy pápa és azt mondja ugyanebben az enciklikában (olvassa): »A munkások jogosítottak gazdiaisági érdekeik védelmére sztrájkba lépni, mert a gazdasági sztrlájk, amely az egyén és a család megélhetését szolgálja erkölcsös és jogosült.« A pápa csak a politikai sztrájk ellen nyilatkozik: és aizt mondja, hogv az erkölcsi határ 1 : a munkások ne bántsák a munkaadók vagyonát és személyét, viszont munkaadók a munkások kizárásával né tegyék őket tönkre. Ez abban az időben volt, amikor a legnagyobb angol sztrájk dühöngött és a békés kibontakozás lehetőségét a pápa azzal igyekezett kiépíteni, hogy azt mondta, hogy engedjék meg az ő önálló szervezkedésüket, ne pusztitsák, mert ők jó gondját viselik a maguk népének és továbbmenve Szent Tamásra hivatkozik, aki azt mondja, hogy az egyformák egyesülését kell előmozdítani. Több a két ember, mint az egy ember, igy mondja aquinoi Szent Tamás, Mit akar tehát a »Rerum Novai'um!« Azt a gondolatot, az ő önkormányzati szervezettségüket, amely akkor a romlandó sztrájk idején is megvolt, jobban kiépíteni és fejleszteni. Ezért állitottam azt, hogy én vagyok hű a »Reruim Novarum« alapgondolatához és engedje meg a mélyen t. minister ur. hogy megkérjem, igazítsa ki azt a tételt, hogy én nem sine studio nyúltam ehhez a témához. A minister urat én különösen jogosított vagyok erre megkérni. Sohasem hoztam volna elő, de most mégis fel kell hoznom, mert a minister ur nem találván a Rerum Novarumot itt a könyvtárban, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A latin szöveget!) elment Ernszt Sándor t. képviselőtársamhoz és elkérte tőle és igy engedje meg, hogy egy igénytelen munkát ajánljak nagybecsű figyelmébe. Egy nagyon igénytelen dolgozatot, amely abban az időben jelent meg, amikor mi még mind a ketten az egyetem padjain ültünk, (Mozgás.) Nem tudom, én azt hiszem, hogy korban én vagyok az idősebb, képességekben a mélyen t. minister ur áll magasabban felettem. (Mozgás.) Abban az időben a pápai jurisdictio igazi jogi és kánonjogi természete izgatta a jogi és egyházi köröket és azt a felfogást, amely ezekben az enciklikákban akkor visszatükrödzött, kívánták tudományosan megrögzíteni. Pályadíjat hirdettek erre a hittudományi karon és a jogi karon. A pápai jurisdictio jogi természete volt a kérdés és nagyon sokan pályáztak erre. Azt a kifejezést használom, amelyet a mélyen t. minister ur, amikor azt mondta: ha nem csalódik — ha nem csalódom, ismeri azokat a minister ur is, akik pályáztak erre a pályázatra. És akkor az történt: én aki a legnagyobb szeretettel foglalkoztam katholikus egyházjogi kérdésekkel, én aki mindig hirdettem és hirdetem, hogy a zsidó erkölcs és a katholikus. keresztény erkölcs között különbség nem lehet, én, aki mindig hirdetője voltam annak a gondolatnak, hogy a tudományos megalapozottság fogja egyszer a világot odavezetni, hogy az istenségről alkotott fönséges tanban egyesüljenek a különböző felekezetek, akkor elhatároztam, hogy ezt megtanulom, belemélyedtem ennek a katholikus egyházjogi tételnek és vonatkozásainak stúdiumába és pályáztam. És én, a zsidó gyerek elnyertem minden pályázó közül ezt a pályadíjat. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Bravó!) A budapesti tudományegyetemen, amikor a rektor kiosztotta nekem a pályadíjat, magához hivatott a katholikus egyházjognak akkori professzora és egy nagyon szép ajánlatot tett nekem karrieremre vonatkozólag, amely azonban a hitről való felfogásomban konzervativizmusomat támadta meg. (Derültség a jobboldalon.) Én azzal tértem ki előle, hogy egy kissé világias gondolkozású ember vagyok és betartani szeretném — ha oda kerülnék — a cölibátust, de arra képtelen vagyok. (Derültség a jobboldalon.) Ezért abbamaradt a dolog, de az előszót megírta hozzá. Kispap kollégáim az egyetemen, valamint azok, akik a tudományos elmélyedést becsülték abban, hogy zsidó hitű egyetemi hallgató létemre akartam megmutatni, hogy szeretjük a tudományt önmagáért, láthatták, hogy nem teszünk különbséget felekezet szerint a tudományban. Amikor itt felszólaltam most a Házban, sokszor forgattam ezt a füzetemet, könyvemet, amelyet katholikus irók néha itt is, egyszer Olaszországban is idéztek. Elnök: Kérem a képvislő urat, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni. Gál Jenő: T. Ház! Én el is hagyom ezt a területet, csak azért volt kötelességem önmagam iránt ezt elmondani, hogy mindennel lehet engem vádolni, lehetek szangvinikus, lehetek logikátlan, lehetek impresszionista, azt a témát azonban, amelyet taglalok, akármilyen téren megtanulom, lelkiismeretesen foglalkozom vele. Ezt talán ezek után a mélyen t. minister ur sem fogja kétségbe vonni. Miután beszédidőm lejáróban van, nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy még tiz percig beszélhessek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő urnák engedélyt adni arra, hogy beszédjét tiz perccel meghosszabbithassa. (Megadjuk!) A Ház az engedélyt megadta. Nagyon kérem azonban a képviselő urat, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez a tárgytól való eltérésre is engedélyt jelent. (Derültség.)
