Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

Az országgyűlés képviselőházának 1 menye pedig az állami organizmus. Másként nem tudnánk megérteni, hogy a pénzügyministejr_ennyire ellentétbe került egy év előtti felfogásaival. Tisztán csak a marxista-felfogáison keresztül tudjuk ezt megérteni. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) így tudjuk megérteni, hogy a gazdasági erők és tényezők milyen hatalmasak és hogy a kormányok semmi mást nem tesznek, mint hogy ezeknek a nagy meglévő gazdasági erőknek az érdekeit szolgálják s ezeknek az érvényrejuttatását mozditják elő. Nézzük meg tehát, hogy alakul itt a termelés. Bizonyos, hogy a tröszt a termelési formának egy„ nagyobb egysége, bizonyos, hogy ezt megelőzőleg a termelési és gazdasági eységeknek alantasabb, kisebb jelentőségű alakulatai és formái vannak. Hiszen azt látjuk, hogy a kapitalista termelési rendben a gépek szerepe egyre nagyobb jelentőségű s amint a találmányok sokasodnak, ezek nyomán létrejönnek a nagy üzemek s velük szemben a kisipar jelentősége egyre kisebb lesz, a nagyüzemé pedig mindig nagyobb lesz, mert a gépeket, a munkaszerszámokat csak a nagyüzemek tudják megvásárolni, alkalmazásba venni és gazdaságosan kihasználni. így jönnek létre először a részvénytársaságok, amikor több üzem összeáll nagy tőkebefektetéssel, igy jönnek létre a ringek, a kartellek és végül a trösztök, amelyek már nemzetközi alakulatokká válnak s nemcsak birtokukba veszik egy-egy országban a termelést és a fogyasztást, hanem iparodnak a termelést és fogyasztást birtokba venni nemzetközi vonatkozásokban is a gazdasági élet egész területén, az egész világon. Mint mondottam, ezeknek a szerepe és jelentősége egyre nagyobb lesz, a gazdasáagi függés ezektől a trösztöktől és ringektől mindinkább nagyobb lesz, és nincs más irányzat a társadalom fejlődése mint a kapitalista irányzat, éttől függ a munkásréteg — akár a szellemi, akár pedig a fizikai munkás, — ettől függ a kisiparos és a kiskereskedői réteg. Ott van a nagyipar, a nagykereskedelem, a ring, a tröszt, ez a nagy gazdasági egység, amely birtokbaveszi az Összes javakat, kihasználja ezeket a maga céljaira, a maga előnyére, ez a nagy gazdasági erő, amellyel a társadalmat elnyomja, amellyel a bérmunkabérrendszert fentartja és amellyel a társadalmat kizsálmányolja., De nemcsak a társadalmat veszik kezükbe. Hiszen ott vannak például a hatalmas nagy amerikai trösztök, de meg az" európai trösztök is* amelyek egész világrészekre kiterjeszkednek. Megszabják a termelés és a fogyasztás feltételeit, uralják a piacot, birtokba veszik azt és ez az oka annak, hogy úgyszólván versenynélküli állapot áll elő, ezeknek a befolyásán keresztül érvényesül minden. A piacot akarja mindegyik a maga számára megszerezni, ki akarják használni az előnyös termelési feltételek és ki is használják, azután pedig kihasználják és lefoglalják _ a piacot a maguk számára,, a fogyasztás céljaira és velük szemben eltörpül a kisiparosság, lehetetlenné válik és tönkremegy a kisexisztencia, mert nem tud velük konkurrálni. Hogy ez mennyire igy van és hogy a pénzügyminister UÍT mennyire ezt az irányzatot szolgálja, menynyire ezt az irányzatot iparkodik érvényre juttatni, azt a pénzügyminister ur beszédével fogom beigazolni. A pénzügyminister ur azt mondotta, hogy a tröszt már elfogadta ezt a javaslatot. Az történt tehát először, hogy a pénzügyminister ur tárgyalt a tröszttel, s a 9. ülése 1928 június 19-én, kedden. 14Ô tröszt elfogadta ezt a törvényjavaslatot, bár egy évvel ezelőtt a tröszt ellen készült ez a törvényjavaslat. A minister ur tehát olyan értelmezést adott ennek a törvényjavaslatnak, mely a trösztöt kielégiti, de nekünk nem adott olyan értelmezést, amely bennünket kielégitene. A tröszt ellenben kapott olyan értelmezést, amely őt kielégiti s ennek alapján a tröszt el is fogadta ezt a törvényjavaslatot. T. Ház! Nem igaz-e itt az a marxista tétel, az a materialista tétel, hogy először megegyeznek a gazdasági életben a kormányok és a kapitalisták, hogy azok hozzák meg a határozatokat és a parlamentben csak szankcionálni kell. A parlament ezt csak tudomásul veheti és csak elfogadhatja. Egész biztos, hogy ez a parlament elfogadja ezt, mert oly kevés ellenállással biró parlament, mint ez, nincs még a világon több. Nincs a világon több olyan parlament, ahol a többséget igy hozták létre, mint ahogy ezt a többséget létrehozták. Ez a többség természetszerűleg nem: ellenállóképes és nem tud szembeszállni a kormánnyal. Ez nem mer ellentmondani, hanem akár a tröszt ellen, akár a tröszt mellett, de ezt a törvényjavaslatot mindenáron elfogadja. (Dukai Takách Géza: Majd jön az olcsó kölcsön!) Majd beszélek az olcsó kölcsönről is. (Propper Sándor: Az országot is elárvereznék! — Dukai Takács Géza: Ugyan már, kérem!) Nyilvánvaló tehát, hogy itt olyan dologgal állunk szemben, amely érthetetlennek látszik azok előtt, akik a társadalom organizmusát, a gazdasági élet hatóerejét nem a materialista felfogáson keresztül vizsgálják. Mi azonban tudjuk és megértjük ezt, de ellenezzük természetesem mert a kormánynak ezt csinálnia nem volna szabad. Ilyen helyzetet a kormánynak nem volna szabad teremtenie. De a minister ur tovább megy. Egyenesen megmondja, hogy a tröszt nagy ur, hogy a kapitalizmus uralja a helyzetet és ő ennek szolgálatokat tesz. Azt mondja a minister ur: ha ebből a javaslatból nem lenne törvény, ugy egy évet se adnék arra, hogy ez a világszervezet, ha akarja, megszerzi magának a hazai termelést. Ezt nem képes senki sem megakadályozni, mint ahogy nem volnánk képesek megakadályozni azt sem, hogy valamelyik gyárat birtokába vegyen vagy megszüntesse. T. Ház! A materialista felfogás klasszikusabb kifejezését ennél aligha lehet találni. A trösztöt nem tudjuk megakadályozni abban, hogy birtokba vegye Magyarországon a gyárakat, s nem tudjuk megakadályozni, hogy árusitson és versenyt támasszon. A minister ur tehát ezzel elismeri azt a nagy marxi igazságot, hogy a kormány tehetetlen a kapitalizmussal szemben. A kormány tehát a kapitalizmus érdekeit szolgálja s ebben az esetben egy nagy világtröszt érdekeit. Nekünk nagy elégtétel az, hogy akik Marxot lebecsülték s akik a materialista felfogást negligálni szeretnék, kénytelenek marxista álláspontra helyezkedni és beismeri, hogy tényleg nagy hatalom itt a kapitalizmus, olyan hatalom, amellyel a kormány nem tud és nem mer szembeszállni. Csak igy érthető meg, hogy a minister ur az egy évvel ezelőtt elfoglalt álláspontjáról az ellenkező álláspontra helyezkedett s meggyőződött arról, hogy nem képes ezzel a hatalmas nagy világtröszttel szembeszállni, szövetkezik tehát vele a hazai fogyasztás kizsákmányolására s az ipari termelés csökkentésére. Igy érvényesül a kapitalizmusnak nemzetközi vonatkozása, nagy gazdasági ereje és nemzetközi hatalma. Mondom, nekünk nagy elégtétel ez, mert 22*