Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-189

ISO Az országgyűlés képviselőházának igazolja azt az álláspontunkat, amelyet képviselünk, hogy itt csak két irányzat van: a nagykapitalista érdeke és a nagybirtok érdeke és ezért minden más érdeket feláldoznak. Feláldozzák a magyar ipari termelést, feláldozzák a magyar közönséget és kiszolgáltatják a nemzetközi hatalmas szervezetnek, odadobják, hogy szabadon, korlátlanul kizsákmányolhassák. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy biztosítani akarja a termelést és — ez volna ránk nézve a mézesmadzag, amelyet szánkon keresztülhúz — »épen a munkásosztály érdekeire gondolva, ragaszkodtam ahhoz hogy magyar gyárak meg nem szüntethetők, csak abban az esetben, ha ezt a szándékukat egy évvel előbb bejelentik a pénzügyministernek és ilyen esetben is kötelesek a munkások elhelyezéséről gondoskodni«. Ha ezt a kijelentést szembeállitjuk a mi; nister ur előbbi kijelentésével, ha azt, hogy ő a tröszttel szemben nem tud versenyezni és hogy nem lehet a trösztöt letörni, előrehaladásában megakadályozni, nem lehet megakadályozni abban, hogy megvegye a magyar gyárakat, — amint a pénzügyminister ur később mondotta — szembeállitjuk azzal, hogy a munkásosztály érdekeire való tekintettel, magyar gyárak nem szüntethetők meg, csak ha ezt egy évvel előbb bejelentik, — tehát mégis megszüntethetek — akkor kétségtelen, hogy a tröszt itt is megkapja ezt a különleges fölényt, előnyt és hatalmat, amiről csak olyan enyhén mondja a minister ur, hogy a gyárak meg nem szüntethetők, csak abban az esetben, ha ezt a szándékukat egy évvel előbb bejelentik a minister urnák. A magyar gyárak tehát mégis megszüntethetők, mert csak be kell jelentenie egy évvel előbb a trösztnek a pénzügyministernél. Bizonyos, hogy a szerződésben van arra garancia, hogy akkor megszüntethetők a magyar gyárak és a pénzügyminister ur ezt tudomásul veszi. Itt megint el van rejtve egy igen furcsa dolog és érvényesül a kapitalizmus és a bürokrácia, érvényesül a kijárásnak és a keresésnek lehetősége. Ebben a rendelkezésben mindez benne foglaltatik, mert ebben benne foglaltatik az, hogyha a tröszt bejelenti a pénzügyministernél, hogy egy magyar gyárat meg akar szüntetni, ez egy szándék lesz és a ministeri kijelentés szerint, ha bejelentik ezt, megszüntethetik a gyárat. De ezt be kell jelenteni, ki ki kell járni. A gyár tehát megint eljárhat a ministeriumban, igénybe vehet befolyásos embereket és a befolyásos emberek majd kijárÍ"ák, hogy megszüntessék ezeket az üzemeket, ^ehetőség kinálkozik tehát a befolyásos politikusoknak, — mindig elméletben feltéve — a kijárásra, mert hiszen ennek a trösztnek, amely ilyen világhatalom, amely nagy célokat szolgál, — hogy az egész világ gyufatermelésót magának megkaparintsa — természetesen érdemes áldozatot hoznia, mert mint később ki fog tűnni, ez a vállalkozás igen nagy jövedelmeket hajt neki és igen jó üzlet számára. Mit jelent ezzel szemben az, amikor a minister ur nyilatkozatának egyik részében azt mondja, hogy ilyen esetben is kötelesek a munkások elhelyezéséről gondoskodni. Bocsánatot kérek, ez az elhelyezésről való gondoskodás egy frázis. Semmi más. Mert ha megszüntetik a gyufagyárát, ez már a munkaalkalom megszűnését és csökkenését jelenti. Ha tehát munkaalkalmakat szüntet meg- a kormány, ha olyan szerződéseket köt, amelynek lehetőségei a munkaalkalmakat kevesbitik, mit jelent az 189, ülése 1928 június 19-én, kedden. ország számára ez a kijelentés, hova akar a kormány embereket elhelyezni? A munkaalkalmakat sokasitani kellene, bőviteni és teremteni kellene, nem megszüntetni. Itt pedig a minister ur saját kijelentése szerint ez történik, úgyhogy a kijelentésnek ez a másik része, mondom, tisztára frázis. De egészen furcsa, hogy a minister ur ezek után azt mondja, hogy a szabad verseny fenyegetett. Ez egyébként is nagyon zavaros kijelentés volt. Ezt én a kormány egyik legdrágább, kedvenc lapjából, a Budapesti Hirlapból {Mozgás a szélsőbololdalon. — Kun Béla: Hogy érti azt, hogy a legdrágább?) vettem, amely bizonyára a legtisztábban, leginkább megfésülve hozta a minister urnák ezt a beszédét. (Bud János pénzügyminister: Át sem néztem a beszédemet! —- Zaj. — Jánossy Gábor: Nem fésülte meg, azt mondja a minister ur!) A Budapesti Hirlap szerint, amely egyik legdrágább lapja a kormánynak, (Jánossy Gábor: Olyan drága, mint a többi lap, 16 fillér! — Zaj a szélsőbaloldalon.) a minister ur azt mondotta, hogyha nem emelkedik törvényerőre a mostani javaslat, akkor be fog következni a szabad verseny és az ezzel járó áremelkedés, mert hiszen akkor nem lesz a kormánynak ingerenciája az ár megállapítására. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Minister ur, egészen furcsa ez. Ha ez a törvényjavaslat nem emelkedik törvényerőre, nem jön ide a tröszt, akkor keletkezik szabad verseny? (Bud János pénzügyminister: Olvassa tovább!) Vagy akkor, ha törvényerőre emelkedik, ha a kormány beleavatkozik, és beavatkozási jogát átadja a trösztnek? (Bud János pénzügyminister: Németországban megvették! — Rassay Károly: Mit csináltak Németországgal? — Zaj. — Rassay Károly: Németországban becsapták a svédeket, a minister ur tudja nagyon jól!) A szabad verseny és az áremelkedés összefüggő dolgok, de a minister ur összetéveszti a fogalmakat. Szabad verseny ott van, ahol van konkurrencia, van gyár, nincs kartell, nincs tröszt, ahol nem egy gazdasági szervezet szabja meg a termelés és árusitás feltételeit, hanem ahol szemben állnak egymással a gyárak és függetlenül, szabadon érvényesülni tudnak. A minister ur tehát sem az állami beavatkozáson, sem a trösztön keresztül versenyt nem támaszthat, ellenkezőleg megszünteti a versenyt a gyufatermelés és gyufaárusitás* terén. Mindkét esetben megszünteti, (Propper Sándor: Mind a két eset drágulást okoz!») tehát mind a kettő drágulást fog okozni. Mind a kettő azt fogja eredményezni, hogy a trösztnek itt szabad keze lesz. T. Képviselőház! A minister ur elismerte, hogy a gyufa ára öt és azután hat fillér lesz és igy eljutunk ahhoz, hogy a magyar fogyasztás terhe igen nagy arányban fog növekedni. Az egyik szakember kimutatása szerint a következőkép alakul ezzel a kölcsönnel a gyufa értékesitése és jövedelme. 200 millió pengő névértékű kölcsönt 5 és V2%-os kamattai veszünk fel. A népszövetségi kölcsön 7 és Í

U% kamatozású volt. (Fábián Béla: Papiron!) A kamatkülönbség tehát Z

U%. Ezzel szemben a gyufa árát másfél éven keresztül dobozonkint 1 fillérrel, a következő évben 2 fillérrel emelik. Magyaroszág gyufafogyasztása évi 240 millió doboz. Az 1 filléres emelés másfél év alatt 3,600.000 pengő, a kétfilléres emelés még egy év alatt 4,800.000 pengő nyereség a gyufamonopólium számára. A gyufatröszt kölcsöne tehát jóval drágább, mint a népszövetségi kölcsön, mert az évi 4,800.000 pengő a kölcsöntőke