Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

6 ~Az országgyűlés képviselőházának 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. igen t. képviselőtársamnak a 6. § uj bekezdéseként, valamint Rothenstein t. képviselőtársamnak a 6. § első bekezdése helyett indítványozott javaslatát méltóztassanak mellőzni, ellenben Propper képviselő urnák a hat hónapi határidőre vonatkozó javaslatát méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 6. §. 1. bekezdésével szembenáll Propper képviselőtársunk ellentétes szöveg-e. Kérdem, méltóztatnak-e a §-t a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Propper képviselőtársunk szövegezésével, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szöveget fogadta el, az ellentétes szöveget pedig elvetette. Következik most a határozathozatal Propper Sándor képviselőtársunknak azon indítványa felett, amely uj, második bekezdés felvételét kívánja. Kérdem, méltóztatnak-e ezt az uj szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt elvetette. A régi 2. bekezdést nem támadták meg, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem azonban a t, Házat, méltóztatik-e a 2. bekezdéshez javasolt azt a pótlást: »e törvény hatályba lépése után legkésőbb hat hónap múlva« — elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ugy látom, a Ház ezt a módositást egyhangúlag elfogadta. Következik a 7. §. Griger Miklós jegyző (olvassa a 7. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatiU. Olvassa a 8. §4). Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Én a törvényjavaslat általános tárgyalása során rámutattam már arra, hogy a rokkanfbiztositás csak akkor lehet jó és kielégítő, ha az kiterjed a társadalom minden egyes rétegére. Az volna tehát az ideális biztositás, ha mindazokra, akik nem olyan, állást töltenek be, amelyben nyugdíjra, vagy ehhez hasonló ellátásra biztosítva vannak, kiterjedne a törvény kötelező ereje. A társadalomnak minden egyes tagja ki van téve annak, hogy öregségére elszegényedik és rászorul valami közsegélyre, ennek következtében logikus az, hogy a törvény hatálya kiterjedjen ezekre az egyéb, a munkásságtól távolálló társadalmi rétegekre is, annál is inkább, mert hiszen azokat a terheket, amelyeket itt viselni kell, a társadalomnak ezek az itt kihagyott rétegei kétségtelenül sokkal könnyebben el tudják viselni, mint a munkások. E miatt a törvényjavaslatnak egész struktúráját kellene megváltoztatni, — amire reményem nem lehet — ugy vélem azonban, hogy egyes kategóriáikat mégis be lehetne iktatni a javaslat egész struktúrájának megváltoztatása nélkül. Ezek közé tartoznak a kisiparosok, à kiskereskedők és a napszámosok. A kisiparosok és a r kiskereskedők gazdasági helyzete, életkörülményei és kulturális viszonyai nem sokban különböznek a munkásokétól, ennek következtében tehát azt a mathematikai alapot, amelyen az egész javaslat felépül, ezeknek a kategóriáknak bekapcsolása lényegesen nem befolyásolhatná. Ezeknél az okoknál fogva tisztelettel javasolom, hogy a 8. §. uj pontjaiként a 3. pont után a következők iktattassanak be, (olvassa); »4. Kisiparosok, kiskereskedők; 5. Napszámosok.« Kérem a javaslat elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Györki Imre! Elnök: Nincs itt, töröltetik. Ki következik? Griger Miklós jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: Elállók a szótól! Elnök: Képviselőtársunk nem kivan szólni. Ki következik? Griger Miklós jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A Bárdos t. képviselőtársam által benyújtott módositást elfogadom. Elfogadom azért, mert az a kiigazítás, amelyet ő indítványozott, olyan helyesbítése a 8. §-nak, amely kiküszöböli azt a hibát, amely a 8. $-ban benne foglaltatik. A 8. § komprimáitan magában foglalja mindazokat a hibákat, amelyek miatt én a javaslatot általánosságban bíráltam és elleneztem. A gazdasági cselédeknek kihagyása, ez a parciális intézkedés, vagyis a társadalmi osztályoknak ez a megosztása tulaj donképen alapvető tétel, amely miatt én, mint keveset, ezt a javaslatot nem fogadhattam el. A mélyen t. minister ur tulajdonképen e szakasz keretében már előre nagy vitába bocsátkozott velem. Sajnálom, hogy tegnapi felszólalásánál jelen nem lehettem. Most, ahogy a hiteles gyorsirói jegyzetekből elolvasom az ő kiváló, ékesszólásu beszédét, azt kell megállapítanom, hogy vagy nem értette jól azokat, amiket én mondottam, vagy pedig olyan kitételt kivánt belemagyarázni, amely a 8. § alapján is vitatható, hogy nem helyes a mélyen t. minister ur megállapixasa. Mélyen t. minister ur ékes beszédében abból indult ki, hogy én hibásan fogom fel a »Rerum Novarum« alapján való álláspontot. Igen objektive és magas szárnyalással, de kissé kíméletlenül volt kegyes e megállapitását kisérni, mert amikor azt mondotta, hogy sine ira et studio tárgyaltam a kérdést, ennek második felében olyan kitételt használt, amely arra vallana, hogy én az ügy ismerete nélkül, tudás nélkül szólottam volna hozzá ehhez a kérdéshez. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A »Rerum Novarum« ismerete nélkül!) A »Rerum Novarum« ismerete nélkül. Engedje meg mélyen t, minister ur, — én tudniillik a 8. §-nál is a Rerum Novarumból indulok ki — hogy most itt nyomban bebizonyítsam a minister urnák, — ne méltóztassék rossznéven venni — hogy én épen ellenkező nézetre, megállapodásra és bizonyosságra jutottam: hogy a mélyen t. minister ur egészen távol áll felfogásában és törvényhozói minőségében attól a nagyszabású, az egész világ jóvoltára kiható gondolattól, amelyet a legnagyobb pápa ebben a Rerum Novarum-ban kifejezésre juttatott. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Erre kíváncsi vagyok!) Méltóztassék meghallgatni. Amin! kiemelem, aizért hivatkozom ennél a sziaikasznál erre a momentumra, mert mélyen t. minister ur a nagy pápának a »Rerum Novarum« enciklíkájáról mondott bírálatában azt mondotta: »ez csak egy útbaigazít ás, egy nagy kérdés nivellálása és niagyon sajnálatos — mondotta — hogy nem volt még egy utána következő enoiklika, lamely ezt tovább épátette Volna.« Ebben aa enciklikában, ©tmelyről azt állítottam, hogy aa nem kizárólag katholikus jellegű, hanem az egész világ szooiálpolitiikiájára megalapozó hatású, nagy, majdnem az infallibiltáa határán álló ex catedriai kijelentés jellegéve] bír, — annyira tisztelem, anynyiiTa hódolok én annak a katholÜkus nemzetköziségnek, laimely ebben megnyilvánul — a mélyen t, minister ur szerint nem foglalta-