Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-188
128 r Az országgyűlés képviselőházának : nyos védekezés nyilatkozik meg. (Rassay Károly: Lehetetlen!) Az igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy lehetetlen. (Rassay Károly: A minister urnák tetszett ezt mondani!) Én nem mondom azt, hogy lehetetlen, hanem igenis azon a véleményen vagyok, hogyha ezek a szervezetek tényleg hozzá is tartoznak a világ mai gazdasági organizációjához, ha ezek elől kitérni nem is lehet, akkor is meg kell találni a módját annak, hogy ellenük végeredményben valamilyen r formában mégis védekezzünk. (Rassay Károly: Szóval, ha kitérni nem lehet, meg kell egyezni!) Végeredményben miről van szói? Méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elvetni, ne tessék hozzájárulni a feltételekhez, egy évet sem adnék a t. képviselőtársaimnak: biztos vagyok benne, hogyha ez a világszervezet akarja, ugy megszerzi ezeket a gyárakat és semmi körülmények között nem fogják tudni ezt megakadályozni. De továbbmenőleg — és ebben teljesen igaza volt az előadó urnák — milyen módon fogjuk tudni ez esetben megakadályozni, ha ilyen hatalmi eszközök nem állanak rendelkezésre, hoigy egy, vagy több gyárat, sőt az öszszes gyárakat is beszüntessék? Ezt a kérdést méltóztassanak önmaguknak feladni! (Rassay Károly: Engedélyezzen uj gyárakat a kormány!) Azt kérdezem, hogyha a magyar munkásság érdekében minden körülmények között biztosítom a hazai termelés részére a hazai fogyasztási nem helyesebb! utakon járok-e^ mintha szabadjára engedem a kérdést, amely esetben nekem semmiféle védekezési módom tulajdonképen nem volna? (Rassay Károly: A vám az semmi?) T. képviselőtársam, ne legyünk (Rassay Károly: Naivak?) optimisták a vámmal szemben, mert a vám mindig csak addig érezteti hatását, amíg azon a területen belül van termelés és ha felteszem, — teoretice beszélek — hogy valaki az összes gyárakat kezébe veszi és megszünteti, (Rassay Károly: Ujakat engedélyezünk!) ez azt jelenti, hogy azt az importot, amelyre utaltam a hazai termeléssel szemben, még drágábban fizetem meg. Ennek örül a pénzügyminister, de nem örülhet a fogyasztás és nem örülhet az a termelés, amely megszűnik. Ez a tétel Aálágosan áll az előtt, aki a vámpolitikával csak egy percig is tudott foglalkozni. A másik kérdés az ármegállapítás kérdése. A gyufa tulajdonképen szabadforgalmi cikk, az egyetlen szabadforgalmi cikk, ahol a kormány ingerenciát biztosított magának az ármegállapításnál. Ebből a szempontból isi méltóztatnak kifogás tárgyává tenni a kormány álláspontját. Nagyon sajnálom; hogy a népjóléti minister ur most nincs itt, mert ő tanúságot tehetne arról, hogy amikor egy évvel ezelőtt, vagy bármikor drágasági ankétek voltak, ezek a drágasági ankétek rendszerint ugy sikerültek, hogy mindig az igazolódott be, hogy magasabbnak: kell Ienniök az áraknak. Olyan drágasági ankétet, ahol az érdekeltek azt bizonyították volna, hogy az árak magasak, még nem láttam. A drágasági ankéten gyufagyáraink is gyönyörűen beigazolták, hogy minimum 5 fillérnek kell lennie a gyufának. (Rassay Károly: De szerencsére a minister ur nem hitte el nekik! Jobban volt informálva a 100%-os nyereségről!) Nem hittem el, de épen olyan tárgyilagosan meg kell mondanom, hogy most már nem lehetett volna elzárkóznom az ár felemelése elől és ehhez hozzá kellett volna járulnom anélkül, hogy sejtettük volna azt az ajánlatot, amelyet a své8. ülése 1928 június 16-án, szombaton. dek megtesznek, (Propper Sándor: Most is 2 fillérét 850 munkást dobtak ki az utcára!) De most még csak azt teszem hozzá, hogy ez a törvényjavaslat — ismételten csak ezt mondhatom — biztosítja az ármegállapításnál a kormány ingerenciáját. (Rassay Károly: Kik azok a svédek?) Ha ez a törvényjavaslat nem emelkedik törvényerőre, akkor egészen természetszerűleg be fog következni az élet szabadversenye és ezért ki vállalja a felelősséget? Ezzel kapcsolatban most rátérek arra az ajánlatra, amely a svédek részéről hozzánk érkezett. (Rassay Károly: Ki képviseli azokat a svédeket?) T. képviselőtársam, tessék nyugodtan megvárni fejtegetéseimet, módja lesz ellenérveit kifejteni és érveimhez képest válaszolnia. (Rassay Károly: Én csak informálódni akarok!) Azt. hogy a törvényjavaslat annakidején nem emelkedett törvényerőre, az, ellenzék esetleg a maga részére érdemül is könyvelheti el„ közbe azonban a svéd-amerikai gyufatröszt részéről ajánlat érkezett. (Propper Sándor: Ez az igazi internacionalizmus! A fosztogató internacionalizmus!) Az ajánlat lényege épen abban következik, hogy ez a tröszt, amely egészen természetszerűleg tud gazdaságilag gondolkozni, látta, hogy nehezebb helyzetek is szármázhatnák, hogy itt esetleg tényleg ingerenciák jöhetnék a kormány részéről, amelyeik! kellemetlenek lehetnek a gyufagyártás szempontjából, épen ezéirt a maga részéiről ajánlattal jött. Ez az ajánlat a következő. Ők elfogadják a törvényjavaslatot a maga teljességében. (Rassay Károly: Megvagyunk hatva! — Bródy Ernő: Átiratilag köszönjük meg! Válasszuk meg őket disznolgároknak! — Derültség. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: A hatás nagyon csekély! — Derültség.) Ennek az ajánlatnak egy nagyon lényeges pontja van, amelyet azonban önök nem akarnak átébezni, ugyanis az^ hogy előfeltételül kötöttem ki, hogy semmiféle megállapodást nem vagyok hajlandó velük létesíteni, ha azt a két alapelvet nem biztosithatom, amelyeken ez a törvényjavaslat felépült. (Bródy Ernő: Hogy olcsóbb legyen a gyufa?) Ennek igenis tnlajdonképen ez is következménye. Az első kikötésem az volt, hogy minden klörülmények között a magyar termelésnek akarom biztosítani a magyar fogyasztást. (Pakots József: És a jövedelmet a svédeknek!) Sőt tovább mentem. Itt is azi a lényeg, hogy épen a munkásosztály helyzetiére gondolva azt is kikötöttem, hogy ők a gyáirakat nem szüntetik be. (Rassay Károly: De ha mégis?) Akikor egy évvel előbb kötelesek bejelenteni a pénzügyministernek (Farkas István: Már be jelentették?) és csak a péhzügymiuister hozzájárulásaival szüntethetik be, de kötelesek ugyanakkor a munkásokat lehetőleg másutt elhelyezni. (Farkas István: Lehetőleg! — Zaj a baloldalon. — Rothenstein Mór: Akkor rendben van. — Derültség.) Engedelmet kélrek, ha én azon az oldalon ülnék, nem ugy gondolkoznék, mint az igen t. urak, mertha ez a törvényes intézkedés nincs, megszüntethetik a gyárat ás a munkások sehol sem tudnak elhelyezkedni. Megint csak felteszem tehát a kérdést, vájjon ez a jobb, helyesebb állásfoglalás, vagy pedig az, amelyet önök képviselnek? Másik feltételül kikötöttem a kormány ármegállapítási jogát. (Farkas 1 István: Tehát felemelik a gyufa árát!) Az ajánlat elfogadása igenis eleinte ezzel fog járni, hiszen egészen nyíltan megmondom, hogy az első évben 5 filléres ár lesz, azután egy évig hat filléres, de azontúl minden évben a kormány ármegálla-
