Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-188
r Az országgyűlés képviselőházának 18 pitási joga érvényesül. (Rassay Károly: Azután olcsóbb lesz megint?) Egészen természetes, tessék esak gondolkozni: ha koncentrált szervezet van, akkor annak termelési költségei kevesebbek, az összes rezsi-költsége is kevesebb, de épen ugy nem tudom megjósolni, mint az igen t. képviselőtársam, hogy az anyagbeszerzési árak és a többiek hogyan alakulnak. Ennek következtében azonban természetesen igenis lehet és kell is szániitani még olcsóbbodásra. (Zaj a széils&baloldalon.) Kétségtelen, hogy végeredményben valami ellenértéket nekik is kell itt adni, mert hiszen egyrészt a kölcsönt adták, másrészt természetesen nekik is nagy berendezkedésre kell számitan iok, a gyárak megváltására, megfelelő modern berendezkedésre, amely természetesen ellenértéket követel. (Propper Sándor: Kamatmentesen adják a kölcsönt? Mert akkor érteném a rekqmpenzációt! — Rassay Károly: Majd meglátjuk! A szerződés le lesz téve a Ház asztalára! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Bud János pénzügyminister: Propper igen t. képviselőtársam közgazdasági tudományával nem vitatkozom, hogy kamatmentesen adják a kölcsönt. (Propper Sándor: Az bizonyos, hogy jó üzlet valaki számára!) Ugyanakkor figyelembe kellett venni még egy másik körülményt is. Az egyik oldalon tehát az állott, hogy keresni kellett a módozatokat, hogy a termelést biztosítsuk önmagunknak. (Rassay Károly: Amint tetszett hallani, biztositva van!) Ez minden körülmény ek^ között biztositva van. Ezt köteles a tröszt ellátni, sőt hozzáteszem, import esetén a tröszt kötelezve van ugyanannyit exportálni. A magyar termelés tehát feltétlenül biztositva van. Ezt méltóztassék tudomásul venni, mert ez igy van. Az egyik álláspont tehát ez volt. (Farkas István: Lássuk az Írásos szerződést!) A másik álláspont, hogy nekünk van egy régi nagy problémánk, amelynek megoldására törekszünk. Állandóan napirenden van a földbirtokreform finanszírozásainak kérdése. Minden oldalról sürgetik ennek a kérdésnek megoldását. Próbálkozásunk évek óta folytonos nehézségekbe ütközik, mert itt több elvet kell egymással összeegyeztetni, hogy a kérdés helyesen és jól oldassék meg. Három erős szempont érvényesül ennek a kérdésnek megoldásánál. Az egyik az általános politikai és gazdaságpolitikai szempont, amelyet, azt hiszem, mindenki csak helyeselni fog. hogy végeredményben ha elvettek tulajdonosoktól birtokot, azokért kártérítés is jár. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.} Ha végignézem a történelmet, azt látom, hogy ez az elv mindenütt keresztül törte magát, mert hiszen még a francia forradalomnál is, ahol birtokelvétel történt, a forradalom lezajlása után megvolt az akkori kormányoknak a bátorsága, hogy kártalanítást adjanak. (Bárdos Ferenc: De hány év múlva?) Oroszországban a japán háború után volt földreform szintén kártalanítással. Azt hiszem, aki a mai gazdasági rend álláspontján áll, más földbirtokreformot, mint amely kártalanítással jár, nem vallhat magáénak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Aki más földbirtok reform mellett foglalt állást, az fogjon kezet a bolsevistákkal. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Menjen Muszkaországba! — Propper Sándor: A szegény pipás emberek pénzéből kell ezt megfizetni. A legszegényebb emberek pénzéből. — Zlinszy István: A szegény emberek szereznek . ülése 1928 június 16-án, szombaton. 129 földet! Ezer és ezer kis egzisztencia különben nem tudna reuzálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bud János pénzügyminister: T. Ház! A második alapelvem az volt, hogy e földbirtokreformnak ^finanszírozása következzék be, amely arányban áll az uj egzisztenciák teljesítő képességével. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A földbirtokreformnak olyan finanszírozását elgondolni, ahol már az elején tisztában van mindenki azzal, hogy az uj birtokos nem teljesítheti kötelességét, az festhet szépen papíron, e mellett lehet hangulatot csinálni, de az életben nem válik be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mi nem azért csináltunk földreformot, hogy életképtelen egzisztenciákat teremtsünk. Münden eszíközzel arra kell törekedni, ; hogy életképes egzisztenciákat teremtsünk. (Propper Sándor: A hadikölcsönnél nem szent a tulajdon?) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Malasits Géza: Csak a nagybirtok tulajdona szent!) Malasits képviselő urat is kérem, méltóztassék mostmár csendben maradni. (Propper Sándor: Az árvák magántulajdona nem szent?) Propper képviselő urat másodizben figyelmeztetem. Bud János pénzügyminister: A harmadik alanelvem következik a második elvből, hogy csakis olyan földbirtokreformot lehet eszközölni, amely mellett az illetőik boldogtdni is tudnak. De a másik oldalon az is kétségtelen, hogy célt nem érek akkor, ha az államháztartást erősen meg kell ez okból terhelnem. Olyan megoldást kellett tehát keresni, hogy az államháztartásnak mentől erősebb tehermentesítése mellett boldogulhassunk. T. Ház! Lehet, hogy az urak jobban vannak informálva mint rendesen, de végeredményben én érintkezem a pénzvilággal és nem önök. (Rassay Károly: Ez az egy igaz!) Én pedig azt látom, hogy évek óta bármenynyire fáradozom, bármennyire kínlódom, semmiképen nem tudom előteremteni azt az öszszeget, amely a földbirtokreform finanszírozására szükséges, különösen nem tudom olyan feltételek mellett, amely feltételek az előbb kifejezésre juttatott három alapelvnek megfelelnek. (Propper Sándor: Szóval a gyufa olcsóbbitásából előáll ez a pénzösszeg.) Akkor jött a gyufatröszt ezzel az ajánlatával. (Rassay Károly: Amelyet még ma sem ismerünk.) Már nagyon sokat megismert belőle képviselőtársam. (Bródy Ernő: Jogunk van hozzá kérem! A törvényhozásnak joga van ehhez. — Zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Csukják be a Házat mint felesleges intézményt! Minek ez?!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bródy képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben lenni. (Bródy Ernő: Feleslegesnek jelentein ki magamat!) Bud János pénzügyminister: Nem értem Bródy képviselő urat, miért haragszik. Várja be nyugodtan a fejtegetéseimet, ezt nyugodtan el lehet intézni, kár ezért idegeskedni. (Bródy Ernő: Mi szükség van a parlamentre! — Rassay Károly: Mi borzasztóan nehézfejü emberek vagyunk! Egy nap kell, hogy elolvassunk egy ilyen ajánlatot.) Elnök: Rassay képviselő urat kérem, hogy ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Bnd János pénzügyminister: Az ajánlat végeredményben az volt, — nem követem ösz-
