Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-188

'Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése Î928 június* 16-án, szombaton. 126 is már a Pénzügyi Tanácsnak ebben a tekintetben semmiféle beleszólása nem volt. így terjesztette azután be 1923 október 5-én Kállay Tibor pénzügyminister a Pénzügyi Tanács megszüntetéséről és az egyéb pénzügyi rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot. Ebben a törvényjavaslatban az akkori pénzügyminister még szükségesnek tartotta, hogy az egyes törvényeken alapuló és különösen pedig a földadó buzaértékben való megállapítása szempontjából a Pénzügyi Tanácsot illető jogkört egy bizottságra háritsa át. Időközben azonban a Nemzetgyűlés megalkotta az 1924 : IV. tcikket, amely az ország szanálását egészen más alapokra helyezte. így tehát a Pénzügyi Tanácsnak tulaj donképen nem maradt már hátra egyéb jogköre, mint a még előforduló vagy on váltságból kifolyó kérdések rendezése. A Pénzügyi Tanács azonban tulaj donkép en már 1924-ben letárgyalta az összes vagyonváltsági kérdéseket és amelyek még fenmaradtak, azok csak azért nem voltak letárgyalhatok, mert az előkészítő munkálatok a Nemzetgyűlés feloszlatása előtt nem voltak befejezhetők. A Nemzetgyűlés feloszlatása ehben a kérdésben is teljesen uj helyzetet teremtett. Tudvalévő ugyanis, hogy az 1921. évi V. te. a Nemzetgyűlés tagjai közül a pénzügyi tanácsba hat tagot delegált, akiknek mandátuma addig tartott, amig a Nemzetgyűlésnek tagjai voltak és meghosszabbitódott addig, amig az uj Nemzetgyűlés uj tagokat nem küldött a Pénzügyi Tanácsba. Az 1925 : XXVI. te. 189. §-a, valamint az, 1926: XXII. te. 51. §-a értelmében a Nemzetgyűlés végleg megszűnt és helyébe lépett az Országgyűlés. Az országgyűlési __képviselők választásáról __ szóló 1925 : XXVII. te, valamint az Országgyűlés Felsőházáról szóló 1925 : XXII. te. ellenben nem intézkedett iarról, hogy országgyűlési tagokat küldjenek be később a Pénzügyi Tanácsba. Ennek . következtében ismét szükségessé vált, hogy a már 1923-ban beterjesztett)törvényjavaslat újólag beterjesztessék a Ház elé. Minthogy azonban azok az esetek, amelyekre nézve a Pénzügyi Tanácsnak hatósági jogköre fennállott, közrbem, majdnem teljes mértékben megszűntek, szükségtelenné vált az, hogy a Kállay Tibor által annakidején beterjesztett törvényjavaslatban kontemplált külön bizottság felállítása ebbe a törvényjavaslatba is belefoglaltassék. Mert az a csekély ügykör, amely most már a vagyonváltsági kérdések végleges elintézését foglalja magában, már egészen bátran ráruházható a pénzügyministeriumra. Minthogy azonban mégis előfordulhatnak olyan esetek, hogy a pénzügyministerium esetleg igen szigorúan birálná el ezeket a kérdéseket, a beterjesztett törvényjavaslat 2. pontja intézkedik arról, hogy az esetleges panaszokat a közigazgatási birósághoz lehessen ezekben a kérdésekben beterjeszteni. És ez annál is inkább megnyugtató, mert hiszen a közigazgatási bíróságnak mind elnöke, mind másodelnöke annakidején a Pénzügyi Tanácsnak is tagja volt. Ezeket az ügyeket tehát mindenesetre ugyanabban a szellemben fogják elintézni, mint amilyen szellemben annakidején a Pénzügyi Tanácsban intézték el ezeket a kérdéseket. Ezekben voltam bátor ismertetni a Pénzügyi Tanács feloszlatására vonatkozó javaslatot. Tisztelettel kérem, hogy azt usy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan nyilatkozni, tehát a tanácskozást is befejezettnek nyilvánitom. Kérdem, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét és egyes paragrafusait felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, melyek hozzászólás nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; a harmadszori olvasás iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a gyujtószer adóról szóló (Rassay Károly: Jön a gyújtogató javaslat! — Zaj a szélsőbaloldalon.) 1921 : XI. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról, illetőleg kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó ! Görgey István előadó: T. Ház! Bár kétségtelen, hogy általában a kapitalista gazdasági rendben a termelésnek és a fogyasztásnak mindenféle kormányhatósági vagy állami beavatkozással való irányitása és korlátozása ezen szabadság elvével ellentétben áll, mégis vannak olyan körülmények, amelyek nemcsak hogy szükségessé, hanem határozottan parancsolóvá teszik az államhatalomnak, hogy a termelés rendjébe, a termelés irányitásába, az elosztásba és a fogyasztás szabályozásába egy bizonyos irányba bele nyúljon. Ilyen eset a gyufagyártásnak a szabályozása,, amely nemcsak minálunk, hanem úgyszólván az összes európai államokban kormánybeavatkozással és kormányellenőrzés mellett szabályoztatik s az elosztás és a fogyasztás is kormányirányitás mellet történik. Mint a t. Ház igen jól tudja, még 1921-ben, az akkori Nemzetgyűlés elfogadott egy törvényjavaslatot, amely jaz 1921 : XI. tc.-cikkbe iktattatott be, s amely a gyujtószer ékre fogyasztási adót állapit meg; ezenfelül pedig ugyané törvénycikknek 28. és 29. §-a rendelkezéseket tartalmaz oly irányban, hogy a gyufagyártást és a gyufának forgalombahozatalát is kormány engedélytől teszi függővé. Nevezetesen az 1921 : XI. tc.-nek 28. §-a kimondja, hogy uj gyufagyárak létesítéséhez a pénzügyminister engedélye szükséges, a 29, § pedig megadja a kormánynak azt a jogot, hogy a gyufa árának megállapításába belefolyjék. E törvényjavaslat azonban nem volt megfelelő végrehajtási szankciókkal ellátva, úgyhogy szükségesnek mutatkozott ezt az érvényben lévő törvényt megfelelően kiegészíteni. A múlt év nyarán a kormány egy ujabb törvényjavaslatot terjesztett be az 1921 : XI. te. kiegészítésére vonatkozólag, amelynek lényege az volt, hogy a meglévő belföldi gyufaipart megvédje attól a veszedelemtől, hogy a gyufaipar esetleg egy erős külföldi konkurrencia befolyása alatt veszteséggel legyen kénytelen termelni s ennek következtében a gyárak egy része kénytelen lenne üzemét leállítani, — ami szociális szempontból nem volt kívánatos — másrészt pedig, miután a gyufatermelés égés: Európában a hatalmas svéd-amerikai gyufV tröszt hatalmába került, (Rassay Károly: Te sék csak kimondani!) az a veszedelem fenj gette a magyar gyufaipart, hogy a svéd-ar