Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

116 Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1928 június 15-én, pénteken. szabb időn keresztül fogja élvezni az illető munkavállaló a járadékot, ott meg fogják csinálni azt, hogy át fogják küldeni az egészet a társadalombiztositóhoz, amely megkap ugyan egy aránylag csekély összeget, ez azonban korántsem fogja fedezni a majdan kifizetendő járadékot. Konkrét javaslatot errenézve nem teszek, csak felhivom a minister ur figyelmét az ilyen eshetőségekre, amelyek kétségkívül bekövetkezhetnek és kérem, sziveskedjék megnyugtató választ adni, hogy ilyen esetekben miként védekezzék a társadalombiztosító intézet a vállalati pénztár részéről esetleg ilyenmódon megnyilvánuló visszaéléssel szemben. Elnök : Kivan még valaki szólni % (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister : T. Ház! A vállalati pénztáraknál elhelyezettekre vonatkozólag az a tény maga, hogy ők vállalati pénztárnál vannak biztosit va és nem a központi társadalombiztosító intézetnél, mindenesetre kettőt jelent változás esetére- Az egyik az, hogy bármi történik velük az u. n. fegyelmi ügyeknél, ők legalább is addig a mértékig, mint a meddig biztosítva lettek volna a központi nagy intézetnél, járadék-jogosultságukat el nem veszíthetik. Most az egyszer egészen bizonyos, hogy nem fogom megengedni az alapszabályok revíziójánál, hogy lehetőség legyen arra, hogy egyszerűen elbocsássak az embert és nyugdíjától teljesen megfosszák. Azt a mértékét a járadékjogosultságnak, amelyet kapnak az illető társadalombiztosító intézettől, minden körülmények között meg fogom védeni. De ebből viszont logikusan következik a másik is, hogy t. i. bárminő transfer van, a transfer nem üthet ki nagyobb mértékben a transferáltnak a javára, mint amennyi összeg indokolt azzal a mértékkel mérve, amely adódnék akkor, ha az illető társadalombiztositónál lett volna biztosítva; vagyis többet nem követelhet transfer esetén a nyugdíjpénztártól, amelyből kiválik az illető, jóllehet ott esetleg azonos járulék vagy valamivel nagyobb járulék mellett jóval nagyobb járadék lett volna biztositva, vagy kedvezőbb körülmény között következett volna be a biztosítás. (Bárdos Ferenc : Nem a járadékra gondolok \) Tudom. Ha manco mutatkozik, akkor a mancónak a riszkjét nem az viseli, akivel a transfer történik, hanem vagy a terminus a quo, azaz az -intézet, amelytől vagy a terminus ad quem, a központi biztosító intézet, amelyhez történik a translatio, de maga a biztosított semmiesetre sem fog olyan mértékben kárt szenvedni, amely csorbítaná igényének azt a mértékét, amelyet ez a törvény megszab a központi biztosító intézetnél. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 149. §-hoz az előadó ur terjesztett be egy indítványt, amely hatrendbeli módosítást javasol a szövegen, Először az előadó ur módositó indítványát helyezem szembe az eredeti szöveggel. Az elfogadott szöveghez pedig később fogom szavazásra bocsátani Bárdos Ferenc képviselő ur uj bekezdést javasoló indítványát. Kérdem méltóztatnak-e a 149. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur módosításaival, igen, vagy nem ? (Nem !) Ennélfogva a 149. %-t az előadó ur módositásaival jelentem ki elfogadottnak. Bárdos Ferenc képviselő ur a második bekezdés után uj bekezdést indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt elfogadni % (Nem !) A Ház az uj bekezdést nem fogadta el. Következik a 150. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 150. §-t, amely hozzászólás nélkül elfoffadtatik. Olvassa a 151. §-t.) Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: Elállók a szótól. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a szakasz meg nem tárna dtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 152. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 152—153. §-okat

3 amelyek hozzászólás nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 154. §-D Elnök : Az előadó ur kivan szólani. őrffy Imre előadó : T. Ház ! Két indítványom van. Az enyik merő stiláris indilvány, amennyiben a »fentartásának engedélyezését« szavak helyébe kérem a »fentartását« szót beiktatni. A második pedig e szakasz negyedik bekezdésének utolsó három sorára vonatkozik, amelyhez ilyen értelmű indítványt vagyok bátor tenni, amely szerint a minister úrtól nem kérelmezni kell az egyesülés esetén a jóváhagyást, hanem egyszerűen az egyesülést be kell jelenteni. Ez nyilván olyan inditvány, amely liberális, amelyet tehát indokolnom nem keli ; viszont azonban olyan szöveget is indítványozok, amely a szankciót megváltoztatja. Az esetben, ba a pénztár nem felel meg bejelentési kötelezettségének, akkor a miniszter apodiktikusan a szankciót alkalmazhatja, tehát a feloszlást kimondhatja. Indítványozom tehát, h*ogy a »fen tartásának engedélyezését« szavak helyébe a »fentartását« szó kerüljön. Továbbá indítványozom, hogy a »ministertől nem kérelmezi, e szakasz első bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni« szöveg helyébe a következő szöveg kerüljön : »a nainisternél nem jelenti be, a minister a pénztárt feloszlatja.« Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) A minister ur nem óhajt nyilatkozni. A vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem méltóztatnak-e a 154. 4-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr módosításával, igen, vagy nem 1 Ennélfogva a szakaszt az előadó úr módositásaival jelentem ki elfogadottnak. Következik a XII. fejezet, a 155. §. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 155. §-t.) Bárdos Ferenc ! Bárdos Ferenc : T. Ház ! Egy sajtóhibának a kijavítását kérem, amit nem is kell hosszasabban indokolnom, A 12 sorban az »azt« szó előtt az »a« betűnek a kihagyását kérem. (Györki Imre : Ehhez kegyesen hozzájárulnak !) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Ház ! Már előző felszólalásomban is kértem a népjóléti minister urat arra, hogy ne hagyja magukra az el nem ismert vállalati alaphoz tartozó alkalmazottakat. A minister úr hivatva van a kis ember védelmére. Inkább van hivatva a kis ember, az alkalmazott védelmére, mint a munkaadó védelmére. Már most abba a kérdésbe, hogy egy nyugdijalap, vagy nyugdíjpénztár elismertetik-e vagy nem, az alkalmazottnak nincsen beleszólása. A munkaadó úgy intézheti, hogy, ha akarja, elismerteti magát, viszont nagyon egyszerűen kibújhat az elismertetés alól, ha nem akarja, vagy ha ez ránézve bármily okból kényelmetlen. Ha a minister ur ilyen törvényt létesített, nem hagyhatja magukra azokat az alkalmazottakat, akiknek ebben a tekintetben nincsen beleszólásuk a saját sorsukba. Azért avizáltam előre, hogy amikor az elismert vállalati nyugdijpénz-