Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Az országgyűlés képviselőházának 18 tárakra vonatkozó 10. §-t letárgyaltuk, indítványt fogok tenni az el nem ismert vállalati nyugdijalapoknak, nyugdíjpénztáraknak vagy nyugdíj egyesületeknek valamiféle ellenőrzésére, felügyeletére éppen az alkalmazottak érdekében, A minister ur közölte velem, hogy ilyen irányú javaslatot el sem fogadhatna, mert ez megint nem az ő resszortjába tartozó, hanem az egész kormányt érdeklő kérdés ; következésképen csak ministertanácson volna eldönthető, hogy ezt ő akceptálja-e vagy sem. Ennélfogva ilyen indítványt nem teszek, mert ezt a gondolatot leszavaztatni tisztán csak abból az okból, mert a minister ur nincs abban a helyzetben, hogy nyilatkozzék, én magam sem engedném. Ellenben alternativ kérelmet intézek a minister úrhoz és ezt igy formálom meg : vagy méltóztassék a ministertanács előtt azt az álláspontot képviselni, hogy az el nem ismert vállalati nyugdíjalapokat, nyugdíjpénztárakat és nyugdíjegyesületeket a saját fennhatósága, ellenőrzése és felügyelete alá akarja vonni, vagy ha nem hajlandó ezt az álláspontot képviselni, akkor méltóztassék a ministertanács előtt szorgalmazni azt, hogy az 1923 : VIII. t. c. végrehajtására kiadott 1923. évi 196. sz. M. E. sz. rendelet a hiányzó 36. § utólagos kiadásával kiegészittessék. A valorizáció kérdését a parlament már letárgyalta, ebből kifolyólag a 36. § szövege kiadható, ami által az a helyzet áll be, hogy a pénzügy minister ur ellenőrzi ezeket a nyugdíjalapokat. Vagy a pénzügyminister ur, vagy a népjóléti minister ur ellenőrizze tehát, de olyan magatartást, mondjuk, nemtörődöm magatartást nem foglalhat el a szociális ügyek ministere, hogy nem törődik a magánalkalmazottak ilyenirányú tömegeivel. Vagy szorgalmazza tehát a saját fennhatósága alá vonást, vagy szorgalmazza azt, hogy minimálisan pénzügyministeri ellenőrzés alá kerüljenek ezek az alapok. Én az előbbi megoldást tartom inkább az ügy érdekében valónak. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T, Ház! Az a gondolat, amelyet Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam felvetett, figyelmet érdemel. A magam részéről is honorálom és köszönettel tartozom neki amaz elhatározásáért, hogy nem kivánja ezt a gondolatot most szavazásra bocsáttatni, mert tényleg kérnem kellett volna a Házat, hogy szavazza le és vesse el, bár magát a gondolatot igen sajnáltam volna. Szükségét érzem én is annak, hogy ezek az el nem ismert pénztárak valamilyen kontroll alá kerüljenek, mert lehetetlennek tartom, hogy azok az emberek, akik ezekben a pótnyugdíjintézményekben vannak biztositva, az állam főfelügyelete alól teljesen elvonassanak. Én tehát az alternatívának akár az egyik, akár a másik változatát sürgetni fogom, hogy a kormány valósitsa meg. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Mivel Bárdos Ferenc képviselő ur módositása csupán egy sajtóhiba kijavítását célozza, a 155. §-t szavazásra feltenni fölöslegesnek tartom, a sajtóhiba rövid utón ki van igazítva és igy a 155. §-t, mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 156. 14, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 157. §-t.) Az előadó ur kivan szólani. Fitz Artúr előadó : T. Ház ! A világosabb szövegezés kedvéért vagyok bátor javasolni, hogy a 157. §. 4. sorában «úgyszintén és öregségi» szavak után «a tenger- és folyamhajózási vállalatok '. ülése 1928 június 15-én, pénteken. 117 munkavállalóinak» szöveg vétessék fel. Ezzel akarjuk jelezni, hogy a szakasz összes rendelkezései csak a tenger- és folyamhajózási vállalatok munkavállalóira vonatkoznak. Elnök : Kivan még valaki szólni ! (Nem !) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 157. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur módositásával, igen vagy nem ? (Nem !) A Ház a 157. %-t az előadó ur kiegészítésével fogadja el. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 158—163. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 164. § t.)

r Az előadó ur kivan szólni ! Fitz Artúr előadó : T. Ház ! Tisztelettel kérem, hogy a 164. §. 2. bekezdésében az «alábbi» szó «előbbi» szóval cseréltessék ki. Gubicza Ferenc jegyző : Bárdos Ferenc ! Bárdos Ferenc : A szótól elállók ! Gubicza Ferenc jegyző : Strausz István ! Strausz István : A szótól elállók. Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 164. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó ur módositásával, igen, vagy nem ? (Nem !) A 164. §-t az előadó ur módositásával jelentem ki elfogadottnakGubicza Ferenc jegyző (olvassa a 265—169. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 170. §-t.) Bárdos Ferenc. Bárdos Ferenc : T. Ház ! Nem akarom megismételni azt a vitát, mely a képesítés körül folyt már a munkásbiztos itási törvény tárgyalása során és nem akarom itt részletesen kifejteni, hogy az iskolai képesités nem mindenkor ad olyan képességeket is, amelyek alkalmassá teszik az embert arra, hogy hivatalát betöltse. Csak azt kívánom, hogy lehetőség nyíljék a népjóléti minister ur számára, hogy esetleg olyan szakembereket is alkalmazzon kivételesen, akik a törvényben előirt iskolai képesitéssel nem rendelkeznek. Ez okból javaslom, hogy a 170. §-ba uj bekezdésként iktattassák be a következő szöveg (olvassa) : «A népjóléti minister felhatalmazást kap, hogy felmentést adhat a képesités, valamint az előbbi bekezdésben megjelölt szakvizsga letétele alól azoknak, akik a szociálpolitika elméleti vagy gyakorlati terén eredményesen működtek.« Nem imperativ rendelkezés ez, csupán a lehetőséget adja meg a minister számára és azt hiszem, hogy a népjóléti minister ur ezt örömmel el fogja fogadni. Gubicza Ferenc jegyző : Strausz István ! Strausz István : T. Ház ! Előttem szólt t. képviselőtársam indítványával nem tudok egyetérteni. Véleményem szerint az, aki a társadalombiztosítási szakmában irodalmilag vagy gyakorlatilag képzett> könnyűszerrel leteheti a törvényjavaslatban statuált vizsgát. Nagyon helyeslem a társadalombiztosítási szakvizsga bevezetését. A törvényjavaslat jelen szakasza a vizsga letételét azonban csupán a fogalmazási szakon működő tisztviselőktől kivánja meg. Az én nézetem az, hogy ennél az intézetnél működő minden szakmabeli tisztviselő csak ugy tudja betölteni hivatását a munkavállalók érdekeinek szolgálatában, ha megkívánjuk mindenkitől a szakvizsga letételét, ha a vizsga anyagának megtanulásával elméletileg is, gyakorlatilag is megismeri a társadalombiztosítást minden vonakozásban. A megalakítandó társadalombiztosító intézetnél különböző resszortbeli tisztviselők fognak működni és a javaslat a népjóléti ministerre bizza, hogv miként állapítja meg a vizsga anyagát és miként szervezi meg a vizsgáló bizottságot. Nagyon természetes, hogy az alsóbbrendű tisztviselőtől kevesebbet lehet követelni a