Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-187

Az országgyűlés képviselőházának 18 most jóváhagyásra kerülő nyugdijszabályzat az éveket feltétlenül elismerje, nehogy valakinek valamilyen okból nulla évvel kezdődjék a kapcsolata a biztositás tekintetében. Lehet, hogy túlzott óvatosságból, de a nyugdij valorizációs törvényre való tekintettel szükségesnek tartottam a minister ur figyelmét erre a kérdésre felhivni. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Láng János ! Láng János : T. Képviselőház ! Ajánlom, hogy a 146. § 6. pontjánál tisztán stiláris szempontból, a világosság kedveért a zárjelben levő «vállalati, intézeti pénztárakat» után a «Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetét» kitételt méltóztassék beiktatni (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni 1? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Képviselőház ! Mindenekelőtt kérem, hogy a Láng János képviselő ur által ajánlott beiktatást nagyobb világosság okából méltóztassék elfogadni. Strausz t képviselőtársam különböző rendszereket emiitett, és hangsúlyozta, hogy lehetőleg a tőkefedezeti rendszerrel próbáljunk az elismert vállalati pénztáraknál rendet csinálni. A gondolat egészen helyes és egészséges, csak a lehetőségeket kell természetesen majd igénybe venni, mert nem hiszem, hogy a rendezés cezúrájától kezdődőleg a jövőre nézve, ha megcsináljuk is a tőkefedezeti rendszert — mint ahogy erre törekszünk — a tőkefedezeti rendszerhez szükséges elvesztett vagyonokat visszamenőleg valahogyan vissza tudjuk valorizálni. Nem hiszem, hogy ez lehetséges lesz. Pl. a Magyar Újságírók Nyugdij egyesületében is ez a helyzet. A múltra vonatkozólag a járadékosokat, akik már járadék-igényesek, próbáljuk a kirovó rendszer alapján ellátni, ellenben pro futuro tőkefedezeti rendszer alakjában iparkodunk megfelelő tartalék-összegeket gyűjteni. Ami Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam felszólalását illeti, teljesen egy nézeten vagyok vele, ezekben az esetekben gondoskodni kívánok arról, hogy a megszerzett jogigény valamiképen nullává össze ne zsugorodjék. Kérném a szakaszt a megfelelő módositásokkal elfogadni. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, méltóztatnak-e a 6. bekezdéshez Láng János képviselőtársunk által javasolt pótlást elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Ház a pótlást elfogadta. Kérdem, méltóztatnak-e az utolsó bekezdéshez pótlásként javasolt előadói javaslatot elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Ház a pótlást szintén elfogadta. Következik a 147. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Artur jegyző (olvassa a 147. és 148- §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 149. $-h) Örffy Imre! (Az elnöki széket Poky Endre foglalja el.) őrffy Imre előadó : T. Képviselőház ! Egy-két stiláris, illetőleg nyomdahiba folytán szükségessé vált változtatást vagyok bátor indítványozni. Indítványozom, hogy az első bekezdés 10—12. sorában «elismert nyugdíjpénztárakat fentartó más vállalattal nem lép munkaviszonyba», szöveg helyébe az alábbi szöveg kerüljön : «más elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjává fel nem vétetik.» Mindjárt indokolom is. Releváns nem az, , ülése 1928 június 15-én, pénteken. 115 hogy mikor lép valaki valamely vállalathoz, hanem az a fontos, hogy mikor válik a vállalatnak tagjává. Második indítványom a következő : A szakasz 1. bekezdésének 15. sorába «intézete» szó helyébe : «intézet» szó szövegezendő. Az «e» betű t. i. nyomdahiba. A 17. sorban az «önkéntes» szó törlendő, mert az illető rendelkezés nem az önkéntes biztosításra vonatkozik. Inditványozom továbbá, hogy az 1. bekezdés 27 sorában «nyugdíjpénztár» szó helyébe: «nyugdíjpénztárnak — a mentesítés (10. §. 1. bekezdés, 11. pont) hiányában különben biztosításra kötelezett—» szöveg tétessék. Van még két tördelési hiba is, miért is inditványozom, hogy a 2. bekezdésben «az elismert» szó töröltessék, mert tördelési hiba következtében a szövegben kétszer fordul elő, és az «egyéni» szó hasonlóképpen töröltessék, mert a bekezdésben ugyancsak kétszer fordul elő. Kérem ezeket a változtatásokat elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző : Bárdos Ferenc. Bárdos Ferenc : T. Képviselőház ! A 133. § elfogadása után igen mélyen lecsökkentett ambícióval szólok hozzá most már a kérdéshez, van azonban egynémely javaslatunk, amelyet megpróbálunk a népjóléti minister úrral elfogadtatni. Ilyen a 149. § 2. bekezdése után javasolt következő szövegünk (Olvassa) : Az előbbi és második bekezdésben foglaltak azokra az alkalmazottakra is vonatkoznak, akiket a vállalat szabályszerű fegyelmi eljárás során azzal bocsát el, hogy tőlük a nyugdijat megvonja.» Ha nekem kellene magyarázni egy ilyen konkrét esetben a törvényt, kétségtelennek tartom, hogy csak ugy magyarázhatnám, hogy a vállalat nem bocsáthatja el alkalmazottját ugy, hogy egyben nyugdíjra való jogosultságtól is elüti. Minthogy ez ilyen világosan és félreérthetetlenül a törvényjavaslatban kifejezésre nem jut, szükségesnek tartom, hogy ez megfelelő bekezdésként beiktattassók a szakaszba. Nem nyújtok ugyan be erre vonatkozólag javaslatot, de felakarom hivni a népjóléti minister ur figyelmét egy körülményre. Ez a szakasz szabályozza azokat a rendelkezéseket, amelyek beállanak a transfer kérdésében, átirás esetében, amikor a munkás egyik munkaadótól a másikhoz lép át. Az megvan ugyan állapítva, hogy ilyen esetben tartozik az előző munkaadó átadni a befizetett díjtartalékot az ujabb munkaadónak s van ugyan bizonyos rendelkezés arra nézve is, hogy ha az alkalmazott olyan munkaadónál vállal munkát, akinél nincs vállalati nyugdíjpénztár, ebben az esetben a társadalombiztositóhoz kell átadni azokat az összegeket, amelyeket egyébként az előző nyugdíjpénztárnál befizetett, ezzel azonban az ügy még nincs elintézve. Itt t. i. a visszaéléseknek igen tág tere mutatkozik, mert a gyakorlatban megtörténhetik az, hogy a munkavállaló hosszú időn át olyan munkaadónál volt alkalmazva, ahol vállalati pénztár működik; most, amikor nyugdíjba helyeztetik, átkerül egy olyan munkaadóhoz, ahol nincs nyugdíjpénztár. Ennek folytán az összeg át lett szállítva a társadalombiztosító intézethez, s ha a munkavállaló ott jelentkezik a maga nvugdíjáért vagy járadékáért, a társadalombiztosító intézet ugyebár köteles ellátni. Ez rendben volna akkor, ha ez takarékpénztár volna csupán, ahonnan nem lehet többet kivenni, mint amennyit befizettek. Lesznek azonban olyanok, akik kevesebbet kapnak ki, mint amennyit befizettek s kell is, hogy ilyenek legyenek, mert különben nem lehetnének olyanok, akik viszont többet kapnak vissza. Lesznek olyanok, akik esetleg 5—6 esztendőn át fizettek csak járulékot, ellenben esetleg 25 esztendőn keresztül kapnak járadékot. Ahol tehát olyan esetekkel állunk szemben, hogy előreláthatólag hosz'17*