Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-185

Az országgyűlés képviselőházának 18 Ami azt a másik kérdést illeti, hogy a felső határt képező havi 500 pengői, illetőleg évi 6000 pengő fizetés ma nem felel meg olyan felső határnak, amelyen túl már valaki olyan helyzetben van, hogy ilyen kollektiv biztosításra törvényes utón nem szorul rá. hanem ő maga gondoskodhatik egyénileg arról, hogy Öregségére biztosítsa magát valamely magánbiztosítótársaságnál: én is ugy vélem, mint Kéthly Anna képviselőtársam), hogy itt talán a minister ur inkább csak az. orvosi érdekeket kívánta védelemben részesíteni. Igaz* tudunk arról, hogy az orvosok panaszkodnak, hogy a szociális biztositás révén ők magánpraxisukban óriási módon kárt szenvednek. Lehet, hogy a látszat ilyen, de én ezt csak látszatnak tartom, mert ha egyszer a helyzet odafejlődött, ha ma az a helyzet, hogy igenis az államnak szociális téren a dolgozók érdekében gondoskodnia kell arról, hogy betegség, baleset, öregség és rokkantság esetén ne álljon ott minden támasz nélkül az a dolgozó egyén, akkor ezzel meg kell barjátkozniok az orvos uraknak is. Minthogy nézetem szerint az orvosoknak — épen arra való tekintettel, hogy a pénztár orvosai — pácienskörzete csak tágul, és így uj jövedelemforásra is alkalmuk nyílik, ezért a magam részéről is igen melegen ajánlanám a minister urnák, hogy ezekből a javaslatokból azokat, amelyeket minden további nélkül el lehet fogadni anélkül, hogy az egész javaslatot megbolygatnók, fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Senki feliratkozva nincsen ! Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munfkaügyi minister: A 4. §-hoz beadott indítványok közül azt, amely a jövedelmi értékhatárnak akár maga nak a biztositottnak, akár pedig az illető árváinak érdekében való módosítását kívánja, sajnálatomra nem tudom elfogadni, úgyhogy tisztelettel kérném a t. Házat, hogy a jövedelmi értékhatárnak a komputusánál méltóztassék szigorúan és mereven ragaszkodni magának a javaslatnak eredeti szövegéhez, mert hiszen ama keretek között, amelyek között kivánjuk megvalósítani szociálpolitikai céljainkat, maradnunk kell nem azért, mert a matematekiai felépítés bármilyen módon változást szenvedne ilyen módosítás révén, hanem azért, mert a jelenlegi társadalmi viszonyok között a jelzett értékhatárok között élők kétségkívül jogosultak arra, hogy bevonassanak az öregségi biztositás kereteibe, az azontúl terjedő jövedelemmel bírók részére pedig az önkéntes biztositás megnyitása indokolt. [ A javaslatok közül azonban az. amelyről ! a t. felszólaló képviselő urak valamennyien be- | szeltek, hogy tudniillik vonassanak be ide az értékhatár alá, illetőleg általában a kötelező j biztositás alá az ügynökök, pénzbeszedők, ki- f rakatrendezők, szóval az ilyen kategóriába tartozók, erre vonatkozólag bátor vágyok megjegyezni, hogy azért nem vontuk be a kötelező biztositás alá őket, mert a munka viszonyaik meglehetősen rendezetlenek. Azért, mert egyegy ilyen munkavállaló több munkaadónál dolgozik egyidejűleg, szimultán módon, ennek következtében meglehetősen nagy technikai nehézséget okozna magának az ügynek leadminisztrálása. Látom azonban mégis a helyes indokát a í. ülése 1928 június 13-án, szerdán. 3 felvetett gondolatnak, ennek következtében a javaslatot a saját olyan irányú módosításommal megpótolva szintén volnék bátor ajánlani elfogadásra, hogy azok a kirakatrendezők, kereskedelmi utazók, ügynökök és pénzbeszedők vonassanak be ide- az értékhatár, illetőleg majd a 17. § megfelelő módosításával, a kötelező biztosítás alá, akik csak egy munkaadóval vannak munkaviszonyban, tehát munkavállalói relációban. Ilyen módon tehát megpótolom ezt a javaslatot a következő módon (olvassa): »Javaslom, hogy a 4. § 3. sorában a »kereskedősegédre« szó után a következők iktattassanak be: a csupán egy munkaadóval munkaviszonyban álló kereskedelmi utazókra, ügynökökre, kirakatrendezőkre, pénzbeszedőkre«. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az ülést két percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Bárdos Ferenc képviselő ur a házszabályok 207. §-a alapján kíván szólni. A szó a képviselő urat megilleti. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a kirakatrendezőkre vonatkozó javaslatom megfelelő módon beiktattatik majd a következő szakaszba, ezt a javaslatomat viszszavonom. Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Az előbbi felszólalásom kapcsán egy kibővitő javaslatot voltam bátor tenni. Mivel azonban annak a gondolatnak megvalósításáról, amelyet helyesnek találok, a következő szakasz vitájánál lehet megfelelő módon gondoskodni, a szóval megtett javaslatomat én is visszavonni bátorkodom. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A törvényjavaslat 4. §-ával szemben Bárdos Ferenc képviselő ur előterjesztett egy ellentétes, valamint egy kiegészítő módosítást. Elsősorban felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 4. §-t, szemben Bárdos Ferenc képviselőtársunk ellentétes indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. §-t eredeti szövegében elfogadta, s így Bárdos Ferenc képviselőtársunk indítványát elvetette. Kérdem mármost, méltóztatnak-e Bárdos Ferenc képviselőtársunknak azt a módosítását elfogadni, hogy a 4. § kiegészíttessék a következőkkel (olvassa): »Kivéve, ha a jelen törvény értelmében árvajáradékra igényjogosult gyermekük van, mely esetben a biztosítási kötelezettség minden gyermek után havi 150 pengővel, évi 1800 pengővel magasabb«. Kérdem, méltóztatik-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felálLani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt elvetette. Következik az 5. §. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Fitz Arthur előadó: T. Ház! Az előbb felvetődött kérdéssel kapcsolatban van szerencsém tisztelettel javasolni az 5. §. módosítását oly módon, hogy az 5. §. két bekezdésből álljon. Az első, uj bekezdés szövege a következő lenne (olvassa): »A biztosítási kötelezettség kiterjed az előbbi szakaszban (4. §-ban) meghatározott javadalmazásu értékhatár figyelembevételével a csupán egy munkaadónál munkaviszonyban álló kereskedelmi utazókra, kirakatrendezőkre, ügynökökre és pénzbeszedőkre.«