Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-185
â Àz országgyűlés hépviselöházanak 185. ülése 1928 június 13-án, szerdán. Szólásra következik Bárdos Ferenc képviselő nr, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésünkön halasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. ' Bárdos Ferenc: T. Ház! A 4. § foglalkozik azzal, hogy a munkavállalók közül kikre vonatkozik a kötelezettség. Ehhez a szakaszhoz módositásként javaslom, hogy a 4. § harmadik sorában a »kereskedősegédekre« szó után a következő szavak iktattassanak be: »kereskedelmi utazókra, ügynökökre. kirakatrendezőkre, pénzbeszedőkre.« Lehetséges, hogy a törvény szerkesztői gondoltak arra, hogy ezek a kategóriák is bekapcsoltassanak,, minthogy azonban ez Sitt kifejezve nincs és nehogy ez később vitára adhasson alkalmat, azért javaslom ennek a szövegnek a beiktatását. Ugyancsak javaslom a 4. § utolsó előtti és utolsó sorában »a havi 500, illetőleg az évi 6000 pengőt nem haladja meg« szavak helyett »a havi 1000, illetőleg az évi 12.000 pengőt nem haladja meg« szavak beiktatását. Már az általános tárgyalás során rámutattam arra, hogy az itt megállapított bérhatár olyan alacsony, hogy különösen a pénz ingadozása, vagy netaláni leromlása esetén olyan helyzetet teremtene, hogy azoknak a száma, akik a törvény hatálya alá tartoznak, igen nagymértékben csökkenne. Ez oknál fogva tisztelettel javaslom ennek a szövegnek beiktatását is. Valamint a 4. § befejezéséül, illetőleg kiegészítéséül javaslom, hogy iktattassék be a következő szöveg (olvassa): »Kivéve, ha a jelen törvény értelmében árvajáradékra igényjogosult gyermekük van, mely esetben a biztosítási kötelezettség minden gyermek után havi 150 pengő, évi 1800 pengővel magasabb legyen.« Nyilvánvaló, hogy azoknál, akik nagy családdal bírnak, indokolt, hogy ez a bérhatár is magasabb legyen. Kérem ezeknek a módosításaimnak elfogadását. (Fitz Arthur előadó: A legutóbb beadott módosítás hova jönne?) Kiegészítésül a szakasz végére, a pont után. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! (Felkiáltások; Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azok: a módosítások, amelyeket Bárdos képviselőtársam előbb előterjesztett, mind olyanok, amelyek a javaslat matematikai felépítését nem érintik, (Propper Sándor: Inkább javítják, mint roszszabbltják!) tehát, hogy azzal az indokolással utasítsák el ezeket, ami legtöbb indítványunknál ellenérv szokott lenni, hogy nem lehet megbolygatni a javaslat matematikai felépítését. — valóban nagyszerű felépitését. — erről szó sem lehet. A kereskedelmi utazóknak, ügynöknek, kirakatrendezőknek, pénzbeszedőknek a biztosítási kötelezettség alá való bevonása legfeljebb adminisztrációs nehézséget jelenthetne, de ezt is csak olyan mértékben, hogy ennek legyőzése tulajdonképen nem jelent túlságosan nagy problémát. Képviselőtársam második inditványát illetően, amely az értékhatár felemelését célozza, meggondolásom szerint tulajdonképen az volna a leghelyesebb, ha a biztosítási kötelezettség ezekre a kategóriákra is értékhatár nélkül vonatkoznék, és hogy a legmagasabb fizetésüek azután itt bajt ne okozzanak, meg lehetne állapítani, hogy fizetésüknek bizonyos mérvig, mondjuk, 1000 pengőig való beszámításáról lehetne szó. Hiszen ez a külföldi törvényhozásokban is megvan. Ennél a javaslatnál nem is merülhetnek fel azok az orvosi aggodalmak, amelyek a betegpénztári bérhatár kiterjesztésénél fennállanak, sőt ellenkezőleg, ezeknek a magasabb fizetésű egyéneknek a biztosítási kötelezettségbe való bevonása bizonyos fizetési határig az intézet anyagi fundáltságát erősítené annyiban, hogy ezeknek megrokkanási valószínűsége alacsonyabb, s ezeknek a biztosítás terhére való esése természetszerűleg később következik be, mint azoké, akik a rossz gazdasági helyzet és rossz fizetés következtében a megrokkanásnak korábban vannak kitéve. A harmadik inditvány, amely a gyermekek után havi 150, illetőleg évi 1800 pengővel magasabb beszámítási alapot vesz, itt a magánalkalmazottaknál természetesen nagyon indokolt, mert munkásnál semmiféle bérhatár nincs megállapítva, itt tehát, ahol sok esetben megtörténik, hogy még a munkásnál is alacsonyabb fizetése van és néhány gyermeke is van az illetőnek, ezzel a 150 pengős, illetőleg évi 1800 pengős bérhatárral azt a biztosítási alapot emeljük, amelyből azután annakidején az esetleges árván maradó gyermekek részére nagyobb szolgáltatást lehet juttatni. Kérem tehát, hogy ennek az indokolásnak alapján ezt a, három módositó indítványt, amely — ismétlem, — a törvényjavaslat matematikai felépitését egyáltalában nem bolygatja, sőt annak csak javára van, elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ha a részletes vita komolyan azt a célt szolgálja, hogy amennyiben az egyes képviselőknek olyan módosításaik vannak, amelyek a törvényjavaslat konstrukcióját nem bolygatják meg. azok a törvényjavaslatba bevétessenek, akkor azt hiszem, hogy amennyiben a minister ur presztízskérdést nem csinálna az egész vonalon az általa kidolgozott szakaszokból, ennél a szakasznál a mi javaslataink olyanok, amelyeket egészen nyugodtan elfogadhat a minister ur anélkül, hogy az egész törvényjavaslat tekintetében valami baj történnék. Itt van például az első javaslat, amely^ az ügynököket, a kirakatrendezőket és a pénzbeszedőket is kívánja a biztosítottak sorába felvenni. Azt hiszem, hogy a kategóriáik talán tévedésből maradtak csak ki, mert ha a kereskedelmi alkalmazottakat a biztosítottak sorába felvesszük, akkor nem igen lehet megmagyarázni azt, hogy a kirakatrendező miért nincs köztük, aki már — mondjuk — egy jobb minősítéssel van alkalmazva a kereskedelemben. Nem lehet megérteni, hogy az illető; aki azelőtt nem volt még kirakatrendező, amikor biztosítottként szerepelt, miért vonassék ki a biztosítási kötelezettség alól azért, inert előlépett? Hiszen az eredeti javaslat azt mondja, hogy havi 500 peng'ő, illetőleg évi 6000 pengő az a felső határ, amelyen túl már nem lehet valaki biztosított. Már pedig lehetséges egy 500 pengő havi fizetéssel, sőt ennél kevesebbel is alkalmazott kirakatrendező, aki bár ugyanannál a cégnél, ugyanazon tető alatt dolgozik, mint az a másik, aki mellette áll az üzletben, mégis azért, mert kirakatrendező, nem esik a biztosítási kötelezettség alá. Mondom, azt hiszem, hogy ez csak tévedésből maradt ki.
