Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
94 Az országgyűlés képviselőházának 18 zás az ő számára megszavazza, ugyanakkor le fogja a kezét és nem lesz képes azoknak a milliárdoknak a tömegét, amely voltaképen az ő rendelkezése alá szavaztatik meg, célszerűen, okosan és a törvényhozó akaratának és szándékának szellemében gyümölcsöztetni. Azt kell hogy higyjem, hogy megint az a pénzügyministeri konokság, megint az az előttünk sokszor nem is mutatkozó, sokszor láthatatlan kéz belenyúlt az egész dologba. Itt megint jól indult minden, egészen okos volt az elgondolás, kitűnő szakember kószitette a javaslatot. Tegnap is beszéltünk arról, hogy az egész kontinensen nincs olyan kitűnő szakember, mint ennek a törvényjavaslatnak a kodifikátora. Itt van tehát a törvényhozás előtt egy okos munka, amely : ről senki nem mondhatja, hogy fércmunka, amelyet senki nem szólhat le, s ha lehet is azon módosításokat kivánni, követelni, de nagyjában meg kell előtte hajolni, s akkor jön a pénzügyminis-, téri ceruza, a pénzügyministeri beleszólás, belekötés és meg akarja akasztani az egészet. Mintha gonosz, rosszindulattal, rosszmájjal nyúlnának bele ebbe a kérdésbe, mintha szántszándékkal akarnák megakasztani a sikerét ennek az egész szociális törvénytervezetnek, s amellett megint bal kezű ez a beavatkozás. Korlátolt agyakat is emlegethetnék, amikor ilyesvalamit akarnak kodifikálni.^ Ha valaki reggel azzal kél fel, hogy a fiskus érdekeit képviseli s azután egész nap, naplementéig a fiskus érdekeit képviseli egyoldalúan, még akkor is azt mondom, hogy korlátoit agyú az a pénzügyi szakember, aki azt hiszi, hogy a fiskus érdekeit ugy lehet képviselni, amint az a törvényjavaslatban lefektetve van. Igen helyesen fejtette ki Strausz István t, képviselőtársam, hogy mit jelent a gazdasági életben, ha ezt az irtózatos nagy mennyiségű pénzt, amilyen sok pénzről régen nem határozott a képviselőház — gyümölcsöző befektetésekbe helyezzük, hogy minő módon jön ez vissza, minő életereje van annak és mennyire nem jár rosszul a fiskus sem (Stausz István : A munkás sem !), sőt a fiskus is megtalálja a számitást ; nem is beszélve a munkaalkalmakról, az alkotások . jelentőségéről és az építőipar fellendüléséről. Jól mondta Strausz István t. képviselőtársam, hogy ez egy cél vagyon, ez a vagyon tehát célozza, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztositásnak kereszteltünk el, ezt anyagilag miként kell alátámasztani. Nem azért szedik Össze azt a megmérhetetlen menyiségü pénzt, hogy azt azután egy pénzügyminister egy rideg eljárással ilyen módon kösse le magának. T. Ház ! Előttünk ez a szöveg, amely a magyar államadóssági kötvényekről beszél. Még fel sem ocsúdtunk attól a csárdás-po'óntól, amelyet kapott mindenki, aki magyar államadóssági kötvényeket vásárolt, aki hadikölcsönkötvényeket vásárolt. Fejbe van kólintva Magyarországon mindenki, aki a világháború alatt hadikölcsönkötvényeket jegyzett. Ezt a fejbekólintott államadóssági kötvénytulajdonost méltóztassék tekinteni. Miként gondol az az államra, amely nem teljesítette kötelezettségét vele szemben, hanem csak elodázta ? Î Az államadósági kötvények valorizálását elodáztuk és minekutána elodáztuk az államadóssági kötvények valorizálását, azután előttünk van egy törvényjavaslat, ahol arról kell dönteni, hogy 1900 milliárd koronát kell elhelyezni és itt a legeslegelső pont az, hogy ezt államadóssági kötvényekbe kell elhelyezni. Egyetlenegy embert nem találnánk ma az országban, aki hadikölcsönköt'. ülése 1928 június lé-én, csütörtökön. vényeket jegyezne, ha megismétlődnék à háború. Senki másodszor lépre csalható nem volna, nem akadna mégegyszer bolond, iki beugorna ; nem akadna senki sem a papi szószékről való biztatásra, sem a katonatisztek biztatására, (Strausz István : A hercegprímás !) sem a jegyzők és főszolgabirák befolyására, aki hadikölcsönkötvényt jegyezne. Ilyen hangulat lévén az országban, elénk merészkedik jönni ebben a törvényjavaslatban a kormány egy olyan indítvánnyal, hogy ez a nagyrészt szegény emberek részéről és szegény emberek filléreiből összegyűlt horribilis nagymennyiségű pénz államadóssági kötvényekbe fektettessék. Ez lehetetlen. Annak a törvényhozásnak nincs meg az erkölcsi jogosultsága ilyén valamit megszavazni, amely az államadóssági kötvényeket nem valorizálta. Olyan törvényhozás, amely megtette a kötelességét az államadósági kötvényekre nézve, hozhat ilyen törvényt, de olyan törvényhozás, amely halasztó határozatot hozott ebben a tekintetben, nem hozhat ilyen törvényt. Magyar államadóssági kötvényekbe egyetlenegy fillérét sem volna szabad az öregségi, rokkantsági, özvegységi vagy árvasági biztosítás céljaira befizetett pénzösszegeknek fordítani. T. Képviselőház ! Jól mondta Kéthly Anna képviselőtársam, hogy itt látja a bürokratát hadakozni a szociálpolitikussal szemben, és látja győzni a bürokratát a szociálpolitikus felett. Ez tényleg igy volt. A minister ur sokkal korrektebb, mintsem elárulná a nagy nyilvánosság előtt, hogy a kulisszák mögött e tekintetben mi történt. Meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur görcsösen ragaszkodott az utolsó percig eredeti törvényjavaslata mellett és fogadkozott mellette. Nem tudom, milyen kényszer volt az, amely ezt a kemény álláspontokat képviselő ministert igy le tudta verni és ilyen homlokegyenest ellenkező törvényjavaslat képviseletére rá tudta venni, rá tudta szorítani. A minister ur majd a saját működése során keservesen meg fogja még bánni azt, hogy belement ebbe a módosításba, azt hiszem, hogy elégtételt fog kapni a minister ur abban a tekintetben, hogy az eredeti elgondolás volt a helyes és hogy a második elgondolás, a pénzügyministerium berkeiből kiindult elgondolás, a lehetőleg legártalmasabb valami, ami ebben a tekintetben elképzelhető. (Kabók Lajos : Ugy látszik, az adóbevétel kevés a pénzügy minister urnák !) De mit fog érni a népjóléti minister ur egy utólagos elégtétellel és mit fognak érni a munkaadók és a munkások egy utólagos elégtétellel?! (Kabók La• jos : Eső után köpönyeg !) Mit fognak érni egy novellával ? Mert hogy be fog következni egy novella ebben a tekintetben, az kétszerkettő négy, mert igy megkötni egj minister kezét a pénz feletti rendelkezés tekintetében nem lehet. T. Képviselőház ! Teljes erőmből tiltakozom a pénzügyministeriumnak ilyen hatalma, terjeszkedése, terpeszkedése és terrorja ellen, amely ebből az egész szakaszból kiárad. Érdemes megfigyelni : azt nem mondja, hogy a magyar államadóssági kötvényekbe hány százmilliárd fektethető be, azt nem korlátozza, de megmondja, hogy abba kell befektetni. Azt sem mondja, hogy olyan meghatározott kamatozású értékpapírokba, amelyek gyámoltak és gondnokoltak pénzeinek elhelyezésére alkalmasak, hányszáz milliárdot lehet befektetni. Ezt megint nem korlátolja, csak párancsolólag mondja ki, hogy ilyenbe is be kell fektetni. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos : A harmadik pontban azonban, ahol a társadalombiztosítás pilléreiről van szó, ahol alkotásról van szó, ahol a népjóléti minister ur rendelkezéséről van szó, ott már számjeggyel
