Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.
Ülésnapok - 1927-186
T Àz országgyűlés képviselőházának Ï86. dátytalanul megtörténhessék. Ennek az érvnek azonban ellene mond a javaslat eredeti szövegezése, amely a matematikusok, a szociálpolitikusok és a szakemberek alapos megfontolása után jött létre. Ha ők akkor a likviditásnak ezt a mértékét, amelyet tulajdonképen nem is tartok likviditásnak, nem tartották szükségesnek, én ezek után az ő felfogásukhoz ragaszkodom, amikor Strausz képviselőtársam módosítását teszem magamévá és nem tartom szükségesnek, hanem egyenesen károsnak tartom a javaslat jelenlegi szövegét. Az első javaslatban — ismétlem — a szakemberek nem tartották szükségesnek a díjtartalékok ilyetén való felosztását. Kell tehát, hogy ennek az uj szövegezésnek valami egyéb célja legyen, amelyről ebben a pillanatban nyilatkozni nem akarok. A díjtartalékok révén, az intézmény révén óriási tőke fog az államnak rendelkezésére állani, amely a gazdasági életbe visszaszivárogva, Strausz t. képviselőtársam által indítványozott módon a kapitalizmus profitja ellenében — hiszen ez a lényege — csak a profitot kereső tőke mobilizációja ellenében az államhatalomnak szociális lelkiismeretét dokumentálva munkálkodásra nyújtana elegendő és kiadós alkalmat, az a mód azonban, ahogyan ez a törvényjavaslatban le van fektetve, ahogy az állam egyéb adósságaira kívánja ezt a díjtartalékot felhasználni, nem megfelelő. Ez egyrészt pazarlásra csábithat embereket, akik ehhez a könnyen szerzett pénzhez hozzájuthatnak, másrészt pedig semmiféle biztosítékunk nincs az ellen, hogy ez a pénz munkásellenes célra, emberellenes célra fel nem használtatik az államháztartás egyéb területein. Elég, ha a munkavédelmi csoportokra, a sajtóalapokra, a páncélautók beszerzésére, a csendőrség szaporítására gondolunk, megtörténhetik tehát, hogy saját pénzünket majd ellenünk forditják. Nem hiszem, hogy a szociális biztosítás díjtartalékának célja lehetne, hogy az egyenes adók, a föld és a vagyon kötelezettségeinek megszabotálásából eredő hiányokat ebből a vagyonból fedezzék. Ha azt vetik is ellenem, hogy nem e hiányok fedezésére, hanem esetleg beruházások céljaira kell az államadóssági kötvények révén felhasználni, még akkor is azt mondom, hogy ezeket a díjtartalékokat csak az intézményben lefektetett biztosítás céljaira lehet igénybe venni, és erre a célra a szociális alkotások útját látom a legmegfelelőbbnek, a legalkalmasabbnak, az ingatlanokba, a munkás-, tisztviselőházakba, gyógyintézetekbe való befektetést, hiszen a háború utáni tapasztalataink is azt igazolják, hogy ez az egyetlen értékálló tartalékunk, amivel tehát egyrészt értékálló tartalékos nyerünk, másrészt pedig a szociális, az egészségügyi prevenció terén is a legtökéletesebben végeztük el munkánkat. Épen ezért hangsúlyozottan kijelentem azt, hogy ezt a szakaszt a javaslat azon szakaszai egyikének tartom, amelyeknél eldől az a kérdés, hogy valóban szociális biziositás-e ez, és ebben a szellemben hozzájárulok Strausz képviselőtársam módosításához és kérem annak elfogadását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Ez a szakasz megérdemli, hogy behatóan foglalkozzunk vele (Rothenstein Mór : Akkor be is kellene jönni a Házba!), sőt ennek határozmányai valósággal jogossá tennék a parlamentben még a technikai obstrukciót is. (Strausz István : Ugy van!) Itt ugyanis azzal a különös helyzettel állunk szemben, hogy a törvényhozásnak döntenie kell arról, hogy az a körülbelül 1900 milliárd, tehát majdnem kétülése 1928 június 14-én, csütörtökön. 93 billió korona hová fektettessék be. Az eredeti törvényjavaslat homlokegyenest ellenkezője volt annak, amely előttünk van. A népjóléti minister ur sokkal többet akart eredetileg, mint Strausz István t. képviselőtársam és az ő inditványát elíogadott szociáldemokrata képviselőtársaim, úgy, hogy sokkal kevesebb az, amit az urak kértek, annál, amit a r.épjóléti minister ur annakidején az eredeti törvényjavaslatba befoglalt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A Társadalompolitikai Társaság elé került szöveg, amelynek Kovrig Béla egyetemi tanár volt a szövegezője és előadója, homlokegyenest ellenkezően osztotta fel a pénz felett való rendelkezési jogot. Hogy egyszerűen fejezzem ki magamat, a pénz feletti rendelkezési jog eredetileg 80%-ig volt a népjóléti minister ur kezében és csak 20%-ban szólhatott bele a pénzügyminister ur. Most előttünk van egy szöveg, amely ennek homlokegyenest ellenkezője. Most a pénzügyminister ur rendelkezik a pénz 807o-a felett, (Kabók Lajos: Mi köze van hozzá egyáltalában a pénzügymi nisternek !) és csak 20%-a felett rendelkezik a népjóléti minister ur. Tehát nagy változás történt a törvényjavaslaton. Érdekes, hogy ez a javaslat abszolút korrektül az összes érdekeltségek elé került, úgy a munkaadói, mint a munkásérdekeltségek elé és rejtélyes módon került ebbe a formába és rejtélyes módon van ilyen formában előttünk. Mert nemcsak a munkaadói érdekeltségek nem kérték ezt a változtatást, hanem a munkásérdekeltségek sem kérték- (Kabók Lajos : Azok legkevésbbé!) Kérdezzük tehát, ki volt az az ur, vagy ki volt az a hatalom, aki megváltoztatta az eredeti javaslatot és azt homlokegyenest ellenkező formába öntötte át? Ki volt az a tekintély, aki a népjóléti minister urnák eredeti kitűnő, helyes szándékát így semmibe vette ? Egészen bizonyos, hogy a ministertanáes határozott igy és egészen bizonyos, hogy hiába tesz Strausz képviselőtársam most indítványt. (Strausz István : Ne beszélj ellenem), mert a minister ur erre megint azt fogja válaszolni, hogy ez kormánykérdés, — mint ahogy azt válaszolta más felszólalásokra is — és mivel kormánykérdés, nem tehet semmit. Én megtehetném, hogy beterjeszteném az indítványt olyan formában, hogy a Társadatompolitikai Társaság előtt szerepelt szöveget indítványoznám és megcsinálhatnám azt a viccet, azt a maliciát, hogy a minister úrral saját eredeti elgondolását leszavaztatnám és sarokbaszoritanám, zavarba hoznám őt. Tudom , azonban, hogy ezzel nem érek el semmit, ellenben appellálok a többség belátására. Van idő ezt meggondolni, van idő ehhez a kérdéshez hozzászólni, a holnapi ülés kezdetéig lehet még erről a kérdésről tanácskozni és lehet itt valami változtatást előidézni. Az eredeti törvényjavaslat szövegében nagyon helyesen volt elkeresztelve ez a szöveg abban a tekintetben, hogy a gyümölcsöző elhelyezésről akar gondoskodni. Hangsúlyozom megint, hogy 1900 milliárd korona gyümölcsöző elhelyezéséről van szó. Ennek a törvényjavaslatnak a szövegéből, amely most előttünk van, nagyon helyes, hogy kimaradt a »gyümölcsöző elhelyezés« elnevezés. Mert ez az elhelyezés, amelyet nyilván a pénzügyminister ur erőszakoskodása következtében vitt bele a kormány, ez azután nem gyümölcsöző elhelyezés, úgyhogy az hiányzik is a törvényjavaslat szövegéből és a kodifikáíor kihagyta ezt a kifejezést, hogy »gyümölcsöző elhelyezés«, mert ez minden, csak nem gyümölcsöző elhelyezés. Ez egy rettentő korlát rettentő megkötése a kezeknek, rettentő megkötése a jóakaratnak, rettentő megkötése a népjóléti minister ur kezének abban a tekintetben, hogy amikor itt ezt a törvényho-
