Képviselőházi napló, 1927. XIV. kötet • 1928. június 13. - 1928. július 04.

Ülésnapok - 1927-186

láz országgyűlés képviselőházának 186. T. Ház! Ezen álláspontom ellenére is a minister ur részére biztosított különleges jogok megadásában egyelőre meg tudok nyugodni, db nem tudok megnyugodni és nem is szabad senkinek megnyugodnia abban, aki a felelősséghez és a kormányzatban a hatáskörök megosztásához ragaszkodik, hogy az Országos Társadalombiztositó Intézetnél meg, egy minister részére is különleges jogok biztosíttassanak. Nem virtuális jogok azok, amelyeket ennek a szakasznak rendelkezései az igen tisztelt pénzügyminister ur részére fentartanak, de olyan karakterűek, amelyekkel ugyanazt a célt lehet elérnie egy ministernelï. mintha a törvény kifejezetten virtuális jogokat biztosított volna számára. Arról van szó, hogy a uénzügyminister ur a járulék-tartalékalapok tőkevagyonának gyümölesöztetéséhez bizonyos esetekben fentartja magáinak a hozzájárulást. Mit is állapit meg ez a szakasz, a járulék-tartalékalapok tőkevagyonának gyümölcsöztetésére nézve? Megállapítja, hogy a tőkének mintegy 80%-a állampapirok és egyéb pupilláris biztosítékot nyújtó közületi papírok vásárlása utján kamatoztassák; megállapítja, hogy a tartalékalapok tőkéjéből mintegy 20% a munkavállalók egészségét védő és gyógyítását előmozdító befektetések utján gyümölcsöztessék; megállapítja, hogy az intézet folyó szükségleteire szükséges forgótőke időnkénti kamatoztatás végett a Pénzintézeti Központnál vagy pedig a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó máís intézeteknél helyeztessék el folyószámlára, pénztár je <ry re vagy betétre. Ennél már meszszebbmenő megszorítások nem kellenek, kérdem tehát, hogy az igen t. pénzügymin ister ur mihez fog hozzájárulni vagy hozzájárulásának fentartásával mit akar megakadályozni, hiszen itt a törvény köti meg a legrészletesebben a tőkevagyon gyümölcsöztetéséneík módját. Nekünk számolnuník kell ennél a 'kérdésnél azzal, hogy ez a vagyon különálló, önálló célú, jogi fogalom szerint alap, amelynek külön pénzügyi politikája van, olyan vaigyon, amely a nemzetközi jog oltalma alatt áll. Tudjuk nagyon jól, hogy e világ véges fogalmai alá tartoznak az államok is. Itt a vagyonkezelésnél az igazgatásnak arra kell törekednie, — még pedig minden erejével — hogy ugy erősítse ezt a vagyont, hogy minél hatékonyabban legyen lképes szolgálni a munkavállalók érdekeit. Ennek a célnak elérése nem azonos az állami célokkal, különbözik tehát ennek az intézetnek Pénzügyi politikája az állam pénzügyi politikájától. Megengedem, sőt elismereim, hogy ennek az intézetnek pénzügyi politikája az állam pénzügyi politikájával^ neim lehet ellenkező, de hogy ellenkezésbe^ ne jöjjön a pénzügyi politikaija az állani pénzügyi politikájával, erre a feladatra hivatott az intézet felügyelője, az igen t. népjóléti és munkaügyi minister ur. Egyébként maga a pénzügyminister ur e törvényjavaslat tárgyalásánál elfoglalt álláspontjával veri azt az álláspontot, amelynek alapjain ő törvénybe ilktatni kívánta hozzájárulását a tartalékalap tőkevagyonának kamatoztatásához. Egy eset fordult elő a törvényjavaslat tárgyalása során, nevezetesen az. hogy melyik minister ur ellenőrizze az elismert vállalati nyugdíjpénztárak kezelését és igazgatását? E törvényjavaslat törvényerőre emelkedéséig az ellenőrzés az 1923. évi VIII. te. alapján az igen t. pénzügyminister urat illette. A pénzügyminister ur tiltakozott az ellen, hagy együttesen ellenőrizze ezeket a ülése 1928 június lé-én, csütörtökön, 91 nyugdíjpénztárakat az igen t. népjóléti és munkaügyi minister úrral. Elutasító álláspontjának érvelése az volt, hogyha két minister ellenőrizné az, elismert vállalati nyugdíjpénztárak kezelését és igazgatását, könnyen hatásköri összeütközések támadhatnának. Kiemelte, hogy költségbe kerül, kiemelte azt is, hogy az adminisztrációt nehézkessé teszi. Amikor eziékre rámutatok, valóiban csodálkoznom kell, hogy miért vindikálja magának mégis az Országos Társadalombiztositó Intézet tartalékvagyon tőkéjének esetenkénti hozzájárulását a gyümölesöztetéshez. Ez okozhat összeütközéseket ilyen nagy appairátusu intézetnél és épen azért, mert ennek az intézménynek apparátusa olyan nagy, hogy féléik tőle, hogyha nem fogunk nagyon őrködni fölötte, a felelősség alapja sok esetben kicsúszik. Kétségtelen, hogyha két minister hatásköre kiterjed erre az intézményre, akkor nemcsak kicsuszhatik, hanem ki is fog csúszni. Isinrejük ezt a múltból s tudjuk, hogy ott, ahol két-három minister beleavatkozik egy intézmény ellenőrzésébe, ha felmerül a felelősség, akkor annak megállapítása, hogy kit terhel a felelősség, szinte lehetetlen. Egyébként az autonóm szerv, a közgyűlés is, kiküld egy ellenőrző bizottságot a tőke gyümölcsöztetésének intézésére. Emellett ott van a népjóléti és munkaügyi minister ur. Ismételten kérdem, mi szükség van itten még a pénzügyminister ur beavatkozására egy olyan cél vagy ónnal, amely fölött csak annyiban gyakorolhat felügyeletet teljes autonómia mellett a népjóléti és munkaügyi minister ur, hogy működése állami érdeke<ket ne sértsen. Én 'hiszem, hogy a pénzügyminister ur nem is ragaszkodik ehhez a törvényben foglalt rendelkezésihez. (Szilágyi Lajos: Balhiedelem!) Igaza van Szilágyi t. képviselőtársamnak, mert ha tovább elemezem ezeket a rendelkezéseket, aiklkor ebből meg merem állapítani azt is, hogy a pénzügyminister ur az Országos Társadalombiztosító Intézményt az állam banfkjává a'karja tenni. Bizonyos politikai okok visszatartanak engem attól, hogy messzebbmenő kritikát gyakorolj aik a tartalékalapok tőkéjéneík gyümölcsöztetésére nézve megállapitott módozatolk fölött. Én csak egyre kívánok kiterjeszkedni, arra, hogy e törvényjavaslat szerint az országos Társadalombiztosító Intézet tartalékvagyon tőkéjéből munkásegészséget védő, munkásbetegség gyógyítását előmozdító befektetésekre csak 20% fordítható. Ez a rendelkezés ugy a munkavállalók, mint a munkások érdekéből helytelenítendő, de helytelenítendő általános gazdasági szempontokból is. Itt jajgattunk délelőtt és az egész tárgyalás folytán amiatt, hogy mennyi tőkét fog elvonni a leszegényedett gazdasági életből ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik a járulékok címén. Ha ezt tudjuk, csak az lehet a kormánynak és ennek a t. Háznak törekvése, hogy a levont járulékoknak minél nagyobb összege visszakerüljön ismét a termelő gazdaságba. Ezt pedig elérjük azáltal, hogy az intézeti tőkének legalább 50%-át munkásegészséget védő és a munkások gyógyítását előmozdító, szóval szociális befektetésekre fordiítjülk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen az, hogy csak 20% fordittassék az általam jelzett célokra. Hiszem, hogy az igen t. népjóléti és munkaügyi minister urnák nincs megkötve a keze és nincs megkötve főleg az elhatározása abban a tekintetben, hogy a szakasz egyes rendelkezéseire az általam előadott érvelés alapján előterjesztett módosító indítványomat elfogadja. Ebben a reményben bátor va-