Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. 63 tisztviselők lakbérét. Természetes, hogy ez nem lehet elegendő; nem akarok kitérni arra, hogy a tisztviselők létszáma, a nyugdijasok magas létszáma miatt és egyéb körülmények folytán ez nem is lehet sohasem elegendő ahhoz, hogy a lakbéreket fedezzük. Ha talán a békebeli normák volnának meg, ha a békebeli létszám volna s ugyanolyan terület volna figyelembevehető az adózás szempontjából, mint azelőtt- akkor talán ezt el lehetne alapul fogadni, de ma, amidőn az államnak a menekültek tömegeit és 104 ezer nyugdíjast kell ellátnia s emellett a tisztviselők jóval nagyobb létszámát is, nem lehet kívánni, hogy a lakbéremelésből befolyó adó szolgáljon fedezetül a tisztviselők lakbérére. (Gr. Bethlen István ministerel nök : Nem is elég!) Épen azért méltóztassék más adónemeknél olyan arányban keresztülvinni az emelést, mint ahogy ez a lakások bérénél történt. A tantíémadóknál méltóztatott a redukciót keresztülvinni. Már pedig a tantiémadó nem olyan veszed lmes adó, hogy ha az az előbbi nagyságában megmaradt volna, akkor egyesek éhen haltak volna, mert az, aki tantiémet kap, valószínűleg nem szegény ember, s hogy annak tiz vagy öt százalékot kell-e adóban befizetnie, az nem lehet olyan súlyos probléma, mint az, hogy a 45 pengő helyett 5ü pengőt kell lakbérben fizetni. Ez a körülmény az, amely azután közrehat és amely kifejezésre jut a tömegek fogyasztóképtelenségében, s ennek a helytelen pénzügyi politikának eredménye egy mondatban jut kifejezésre, hogy azt mondjuk : a belső vásárlóképesség csökkent. Miből vásároljon valaki í Méltóztassék meghatározni mi az az összeg, amely tisztviselőnek, munkásnak egyaránt rendelkezésére áll % Mi az a felesleg, amely rendelkezésére áll, amikor már kifizette a lakbérét s a legminimálisabb élelmiszereket bevásárolta 1 Nem marad semmi feleslege, szerényen meg kell húzódnia otthon, mert maholnap nemcsak munkások — hiszen ezek még csak elmennek valahogyan elnyűtt ruhában és kifoltozott cipőben, — de tisztviselő emberek is otthon ülnek, mert nincs ruhájuk és nem akarnak szégyenkezve megjelenni a nyilvánosság előtt kopott ruhában vagy foltozott cipőben. Itt van végre egy pontos kimutatás a népjóléti miniszter ur törvényjavaslatábao, — nem hinném, hogy ez nem a valóságnak megfelelő adatokat tárná ide a Ház elé. Az a statisztika, amelyet körülbelül hétszázezer emberről vettek fel az öregség- és rokkantbiztositási törvényjavaslat előkészítésével kapcsolatosan, csoportosítja a különböző szakmában foglalkoztatott munkások béreit. Talán a heti keresetet mondom. A vasiparban az átlagos heti bér 2778 pengő, a gépgyártásnál 25*50 pengő, a fa — és csontfeldolgozó iparban 2268 pengő, a bőriparban 26*58 pengő, a fonó- és szövőiparban 25'02 pengő, a ruházati szakmában 18*12 pengő, az élelmező iparban 24*24 pengő, az építői (»árban 26*22 pengő és a bányaiparban 27*42 pengő. Magántisztviselőknél — tehát beleértve a cégvezetőket, igazgatókat és mindenkit, akit a számlálásba bevontak, akiknek

r magas fizetése emeli az átlagot — a számitásnál mégis kijött, hogy az átlagos bér tisztviselőknél 29*64 pengő, a női tisztviselőknél pedig 16*92 pengő — az átlagos heti jövedelem — a ministeri indokoláshoz hozzácsatolt adatok szerint ugyanakkor, amikor egy öttagú család ellátására a mi számításaink szerint — amelyeket mindenütt reálisoknak és nem túlzottaknak fogadnak el — 72 pengő kell hetenkint A népjóléti minister ur statisztikája szerint a tisztviselői osztályhoz tartozó biztositandóknak 3%-ának van több jövedelme, mint a létminimum, a többié a létminimumon alnl van. Miből vásároljanak tehát ? Ez a magyarázata annak, hogy a kereskedő panaszkodik s amikor már panaszkodni nem tud és megunja a panaszkodást, öngyilkos lesz, mert nem tudja, miből fizesse adóját. (Tankovits János : Bécsben többen lesznek öngyilkosok, pedig ott szocialista kormány van !) Ha ön fáradságot^ vesz magának, hogy a statisztikai adatot megnézze, vagy ha a statisztikai adatok elolvasásához nem akar magának fáradságot venni, menjen el a körútra, ott az egyik hirlapiroda előtt láthat egy statisztikai képet, amelyen ki van mutatva a képen ábrázolt akasztott emberek nagysága szerint bemutatva, hogy hol hányan akasztják fel magukat s akkor meglátja, hogy, sajnos, ez a százalékos arány reánknézve nagyon szomorú képet mutat. (Gr. Bethlen István iitinisterelnök : Ez sem áll ! Ezt kimutattam már !) Nagyon szomorú kép az ott. Az emberek a létminimumon alul élnek, tehát annyi jövedelmük sincs, hogy az a legminimálisabb szükségleteik fedezésére elegendő volna. A mi számitásaink szerint a tényleges béremelkedés az 1927-ik évben 7'1%-ot tett ki, a drágulás emellett 813% volt, ugy hogy a tavalyi viszonyokoz hasonlítva — pedig az emberek már akkor is az életszínvonalon alul éltek — ujabb 0.5%-os drágulás állott be, illetőleg ennyivel csökkent az életszínvonal. Van itt egy igen érdekes probléma, amelyről most folyik a tárgyalás és ez az asztalosmunkások bérmozgalma. Nagyon sok szó esett itt a Házban arról, hony a munkaszabadságot biztositani kell és ezt minden alkalomkor felvetik, akkor elkeseredett munkások a sztrájktörőket tettleg bántalmazzák. Végeredményben talán lehet arról véleményeltérés a jogászok között, hogy ez helyes vagy nem helyes (Derültség a jobboldalon. — Felkiáltások: Nincs véleményeltérés!), de az éhes, korgógyomru emberek, akik a maguk exisztenciájának veszélyeztetését látják, nem nagyon keresik a jogi formákat, hanem csak azt látják, hogy mennyire van veszélyeztetve az ő exisztenciájuk. (Jánossy Gábor: Ez nem jogi kérdés!) Arról van szó, hogy teljes megegyezés jött létre a Budapesti Asztalosmesterek Szövetsége és a Famunkások Szövetsége között és teljes harmóniával kötöttek egy kollektiv szerződést, amely egy évre szólt, s amelynek minden egyes részletét pontosan meghatározták. A megállapodást egy vastag füzetben ki is adták, amelyben benne vannak mindazok a rendelkezések, amelyeknek aláveti magát ugy az egyik, mint a másik fél és megvan állapítva a fokozatos béremelés is. A megállapodás értelmében a szerződés életbeléptekor, október 1-én járt 8 fillér béremelés, 1928 április 1-én pedig járt volna ujabb 6 fillér béremelés. Erre az Asztalosmesterek Szövetsége tárgyalásokat kezdett a famunkások asztalosok szakosztályának vezetőjével és hivatkozva arra a nehéz helyzetre, amelyben élnek, hogy az ipar nincs kellőkép foglalkoztatva, azt kérték, hogy a munkások tekintsenek el ettől a béremeléstől, tehát a szerződésben lekötött s megállapított béremelés folyósításától.^ Hosszas tárgyalások után végre megegyezés jött létre, amelynek értelmében a munkások hozzájárultak, hogy ez a béremelés ne kerüljön április 1-én kifizetésre, hanem május, június és július 1-én, minden egyes hónapban 2—2 fillér béremelés adassék. Ezt az egyezséget megkötötték az Asztalosmesterek Szövetsége és a Fa munkás Szövetség vezetői. Ez életbe is lépett, s ugy az egyik, mint a másik fél a legpontosabban betartotta és senkinek etekintetbt-n panasza nem volt. De jött a Gyosz, jöttek azok a szegény urak, akik nem pincékben, műhelyekben foglalkoztatnak pár segédet, hanem akik nagy gyárakban foglal-