Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának :lï mert a vason kivül más ércünk nines, úgyhogy ez a fémünk lenne az egyetlen, amelyet még a lezárt országhatárak mellett és külföldi nyers­anyagok nélkül is gyárthatunk! - Magyarországnak további nagy előnye volna az is, hogy a bauxitot nemcsak alumini­ummá, hanem timfölddé dolgozhatnánk föl, és ezt - exportálhatnánk. Ez a külföldi államok egynémely részéről ugyan ellenkezésre találna, Németország beviteli tilalmakkal állna elő, azonban nyitva volna a magyar timföld előtt az ut Svájc és a velünk barátságban élő Olasz­ország felé. Annak idején a bauxitot, kiviteli szerződés megkötésének idején, kár, hogy a szerződésben a magyar timföld bevitele nem köttetett ki és ezáltal lemondottunk egy nagymértékben ki­fejleszthető magyar iparág létrehozásáról — minden ellenszolgáltatás nélkül. ~ . A magyarországi alumíniumgyártás ellen­súlyozására irányuló minden akcióban ott lát­juk a német Lauta : Werke kéziét, mert ennek a német gyárnak nem érdeke, hogy egy jó fo­gyasztópiacot elveszítsen. A bauxit-trösztben azonban a Lauta-Werke-vel együtt ott van három magyar vállalat is és innen érthető, hogy miért van az, hogy minden törekvés, amely egy magyar aluminiumgyár felállítására vonatkozik, elgáncsoltatok. T. Ház! Ezt a kijelentésemet is igazolom, mert a nagyközönség csak azt tudja, hogy a bauxit-tröszt tagjai közt szindikátusi szerződés is van, ez a szindikátusi szerződés pedig az alumíniumgyártás tekintetében opciót ad az egyik magyar gyárnak, a csepeli Weisz Man­fréd-gyárnak. Ez az opció egy év mülva letelik. Mármost az uj gyár a magyar aluniiniumgyár­tást ugy akarja megoldani, hogy ahhoz dorogi hulladékszenet akar felhasználni. De ha ilyen hulladékszenet megmozgatunk és azt szállítunk, elképzelhető, hogy mennyire felszökik és nem rentabilissé lesz az ára. Azonkivül ehhez drót­kötélpálya, elevátorberendezés kell, ami szin­tén dr ágit ja a szenet. Ha figyelembe vesszük, hogy azt le keü úsztatni a Dunán Csepelig, s az évnek egyrészében jégzajlás van. amikor is nem hajózható a Duna, akkor ezt a szenet ott tárolni is kellene. A magyar szeneknek pedig megvan az a sajátosságuk, hogy szabad leve­gőn fűtőértékükből veszítenek. Mi történnék tehát, ha Csepelen megvalósítható volna is ilyen módon a magyar alumíniumgyártás? Ez nagyon drága gyártás volna,^ akkor ez a gyár szubvencióért jönne, vagy védővámot kérne és ennek megint a magyar fogyasztás adná meg az árát! Én a magyar aluminiumgyár felállítására a következő megoldást találom célravezetőnek: Létesitsen az állam a Talbot-centráléval vagy más, a közeljövőben épitendő villamos­erőteleppel kapcsolatban egy külön villamos­energiatermelő telepet csak egy nagy timföld­gyár és aluminiumgyár rendelkezésére és cél­jaira. Adja ezt a villamosenergiát kilowatt­óránként 1*3 fillérért. Az aluminiumgyár — és ez itt a lényeg — feltétlenül állami üzem­ben volna tartandó. Egy további és későbbi intézkedés az volna, hogy létesitsen az állam, ha arra magánvál­lalkozás nem jelentkezik» egy^ aluminiumfel­dolgozó gyárat is, és törekedjék oda minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy a belföldi villamosítás céljaira és minden egyéb más célra, mindenütt, ahol csak lehetséges, csak magyar gyártmányú aluminiumot hiasználja­nak fel. . írjon ki az állam egy nemzetközi pályáza­l ülése 1928 máyus 22-én, kedden. tot, hogy mely gyárak milyen összegért és milyen feltételek mellett volnának hajlandók egy magyar aluminiumgyár felépítésére és el­járásaikat milyen licenciadíjakért bocsátanak rendelkezésre 1 ? Mozgalmat kell indítani» hogy a magyar bauxitot ne szállítsák ki a külföldre, hanem idehaza dolgozzák fel! (Helyeslés a középen.) Idehaza dolgozzák fel a mi magyar bauxitun­kat, ezt a mi nemzeti kincsünket, csonka Ma­gyarországunk számára, hazánk javára! És ha már nem lehet a magyar bauxit kivitelét a fennálló bauxitkiviteli; szerződés miatt kor­mányrendelettel betiltani, tétessék lehetet­lenné, hogy a Bauxit Tröszt tőzsdei manővere­zésekkel és minden produktiv hazai ipari munka nélkül két és fél millió svájci frank nyereséggel zárhassa mérlegét. Ennek a nagy és országos jelentőségű cél­nak elérhetéséért és a magyar állam jövedel­meinek produktiv ipari munkával való gya­rapithatásáért a következő határozati javas­latot vagyok bátor tisztelettel benyújtani (olvassa): »Utasítsa az Országgyűlés a keres­kedelemügyi minister urat, hogy egy magyar aluminiumgyár létesítésére nemzetközi pályá­zatot irjon ki«. T. Ház! Amikor a magyar mérnöki kar százai munka nélkül vannak és a magyar kereskedelmi ministeri székben magyar mér­nök ül, csak természetes, hogy a magyar mér­nökök tőle várják a magyar aluminium-kérdés megoldását. A magyar magántőkének, ha volna is elég 1 anyagi ereje, a Bauxit Tröszt összekötettései miatt nem ' lesz elég vállalko­zási kedve, úgyhogy a magyar állam nagy anyagi erejének, tőkéjének és hitelének kell se­gítségül jönnie! Legyen a magyar aluminium­gyár állami mű, csak épen ugy, mint ahogyan állami mű az Németországban is! A mérnök-minister urat szaktudása, mér-. nöki diplomája nemcsak feljogosítja, hanem hivatottá is teszi e probléma gyakorlati meg­oldására és akkor a magyar ifjúi mérnöki kar álma is valóra fog válni ég a Vértesekben fel­épülnek majd a hatalmas gyártelepek, felépül­nek majd a hatalmas gépcsarnokok hatalmas gépberendezéseikkel és be fogdák népesíteni azokat dolgozni vágyó ezernyi és ezernyi ma­gyar emberek! A felhatalmazási javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Beszédem­ben nem szándékozom foglalkozni a költségve­tés számszerű adataival, mert hiszen erre a költségvetési vita folyamán már bőséges alka­lom nyílott; csak egy pár számmal kivánok foglalkozni és utalni akarok azokra, amiket a költségvetési vita folyamán már elmondottunk. Végtelenül szomorú tünetnek látjuk azt a körülményt, hogy az államháztartásban a pénz­ügyminister mindinkább arra törekszik, hogy a közvetett adókat emelje, ahelyett, hogy arra törekednék, hogy legalább az egyenesadó a közvetett adó arányát a békebeli állapothoz igyekeznék visszaállítani. A forgalmiadóról már sok szó esett itt; a forgalmiadó körül tör­tént visszaélések külön lapra tartoznak, de maga ez az adó is annak idején csak egy szük­ségadónak állíttatott be, viszont ma már az ál­lam egyik fő adóbevétele. Nem állítom, hogy ezt talán máról holnapra meg lehetne szün­tetni, miután ez másutt is bizonyos nehézsége­ket okoz és a városok háztartásával is bizonyos

Next

/
Oldalképek
Tartalom