Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

58 Az országgyűlés képviselőházának vonatkozásban van, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell ezzel a problémával foglalkozni. Végre meg kell szüntetni ezt a forgalmiadót azért, mert hiszen a forgalmiadó más országokban is meg fog szűnni s ha mi az iparunkkal és kereskedelmünkkel versenyképesek akarunk lenni, akkor önként következik, hogy a forgalmiadót is le kell épiteni és meg kell szüntetni. Rá kivánok utalni arra, hogy az egyenesadók a közvetett adók között milyen nagy ellentét van. Az 1914/1915. évi költségvetésben az egyenesadó 326,077.000 aranykoronában volt felvéve, a fogyasztásiadó 509,647.000 aranykoronában, az 1928/29. évi költségvetésben az egyenesadó 177-5 millió pengőben, a fogyasztási adó pedig 431,893.000 pengőben, úgyhogy, ha összehasonlítjuk az egyenesadókat a fogyasztásiadókkal, akkor az 1914/1915. évben a fogyasztásiadó körülbelül másfélszeresét tette ki az egyenesadónak, 1928/1929-ben pedig már 2% -szeresét. Ha a két adótételt vesszük, megállapíthatjuk, hogy 1914-ben a két adótétel összegének 39 százaléka volt az egyenesadó, 1928-ban már 29*1 százalék, ezzel szemben a fogyasztási- és forgalmiadó az 1914. évi 61 százalékról àz 3928/1929. költségvetési évben felemelkedett 70-9 százalékra. Mig tehát az egyenesadónál 25 százalék a csökkenés, addig a forgalmiadóknál, illetőleg az indirektadóknál és fogyasztásiadóknál 16 százalékos emelkedés mutatkozik. Mindez kifejezésre jut az állam egyéb intézményeiben és kifejezésre jut főképen magában a fogyasztásban is. Ennek talán egyik legfényesebb tünete az a körülmény, hogy a húsfogyasztás a fővárosban milyen feltűnő módon csökkent. Az egész ország húsfogyasztásáról, sajnos, nincs ilyen pontos és megbízható statisztika, mint a fővárosról. A fővárosban a húsfogyasztás 1926-ban fejenként 24-8 kilogramm volt, amely 1927-ben 21*2 kilogrammra esett le, ugy, hogy itt körülbelül 3-5 kilogrammos csökkenés mutatkozik fejenként. A főváros könnyíteni kivánt ezen a hüsfogyasztási mizérián, mégpedig elsősorban azzal, hogy a hüsfogyasztási adót eltörölni kívánta. Körülbelül két évig folyt ez a harc a főváros közgyűlésén és a két évi harc eredménye az volt, hogy a főváros közgyűlésének pártjai úgyszólván egyhangúlag hozzájárultak ahhoz, hogy a hüsfogyasztási adó töröltessék, mégis a legnagyobb meglepetésünkre azt láttuk, hogy a belügyminister ur a hüsfogyasztási adó eltörlését nem hagyta jóvá, ragaszkodott annak fentartásához, sőt a pénzügyminister ur még erre az intézkedésre is ráduplázott azzal, hogy nemcsak hogy meghagyta az eddigi hüsfogyasztási adót, hanem ellenkezőleg, bizonyos vonatkozásban fel is emelte. így például a borjúhúsnál 100 kilogrammonként a régi hüsfogyasztási adót, amely 5-70 pengő volt, most felemelték 6-80 pengőre, ugy, hogy az emelkedés itt 18%. (Esztergályos János: Hallatlan!) A sertésnél 110 kilogrammos egységet véve alapul — a régi fogyasztásiadó 4-76 pengő volt, az uj adó 6-38 pengő, ugy, hogy itt 33%-os emelkedés van. Még feltűnőbb ez az emelkedés a 180 kilogrammos sertésnél, mert ott eddig 5-44 pengő volt a hus behozatali vámja, most pedig 10-44 pengő, ugy, hogy itt, az emelkedés 90%-ot tesz ki. (Esztergályos János: Hallatlan!) Feltűnő és érthetetlen ez az intézkedés azért, mert hiszen ha itt a húsfogyasztás növekedő volna és tényleg jólétben élne az ország lakossága és főképen a városi lakosság, amelynek köréből a husfogyasztók nagyobb tömege kikerül, akkor talán érthető lenne ez a túlbuzgóság, mert nem lehet másnak nevezni azt, ami itt a 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. hüsfogyasztási adó felemelésénél történt, amelyet nem igy neveztek el, hanem amelyet szabályozásnak neveztek el, amely szabályozásnál azonban, sajnos, mindig az tűnik ki, hogy sohasem történik ezeknél az indirekt adóknál csökkenés, hanem ellenkezőleg, mindig emelkedés történik, ami ott is kifejezésre jut, hogy a sertéshús fogyasztási adóját 90%-kai emelte a pénzügyminister ur. (Esztergályos János: Hol vân ilyenkor a kisgazdapárt? — Szabó István: Itt vagyunk!) A kisgazdák panaszkodnak, hogy a vidéken olcsó áron adják el a marhát, a sertést és a borjut, (Szabó István: Ugy van!) mégis, mire a fővárosi lakossághoz: eljut a hus, aikkorára olyan drága, hogy mindenki kénytelen gondolkozni rajta, hogy szabad-e neki vásárolnia, hozzájuthat-e ahhoz, és ez maga után vonja a fogyasztásnak olyan nagymérvű csökkenését, mint amilyet látunk az előző évhez képest. A hus drágulásának isofc oka van. Természetes, hogy a fogyasztás csökkenése következtében a mészárosok forgalma sokkal kisebb és talán amit azelőtt két marha kimérésén kerestek meg, ezt ma egy marha kimérésén kell megkeresniök. S ha ehhez hozzászámítjuk azt a bölcs intézkedést, amely a lakbérek felszabaditásában nyilatkozott meg, és amely lehetővé tette azt, hogy a háztulajdonosok emeljék a lakbért szabadon és a mészáros meg ennek folytán szabadon emelje a hus árát, természetesen áthárítván a drágaságot a fogyasztóra, akkor ennek következménye abban a huszdeka húsban jut kifejezésre, amelyet az a munkásember magának meg mer vásárolni vasárnaponként, mert hiszen nem mer többe belemenni, az is elég gondot okoz neki, hogy az erre szükséges pénzt honnan teremtse elő. (Esztergályos János: A fogyasztók szabadon lemondanak a husevésről! — Urbanics Kálmán: A mészárosok rendkívül megszaporodtak!) Rendkívül feltűnő, hogy azok a pártok, amelyek a főváros közgyűlésén ennek az adónak eltörlését megszavazták, itt a Házban nem. tartják szükségesnek, hogy álláspontjukat megokolják, hogy itt erőteljes álláspontot foglaljanak el :a hüsfogyasztási adó eltöirlése tárgyában. Ugyanis fel sem lehetne tételezni, hogy a kormánypárt képviselőinek, vagy a kormányt támogató pártok képviselőinek ne volna olyan befolyásuk, amellyel keresztül tudnák vinni ennek az adónak eltörlését. így azonban önkéntelenül is megerősítik azt a gyanút, hogy az egész adóeltörlést csak a látszat kedvéért szavazták meg a közgyűlésen és biztak abban, hogy a belügyminister ur ugy sem fogja azt jóváhagyni, tehát nem származik belőle különösebb veszély. Emellett a meglehetősen helytelen és főként â városi lakosságot sújtó intézkedés mellett látunk egy ujabb intézkedést, amelyet az appropriációs törvényjavaslatba vettek fel ós amely a városokkal kivánja a rendőrségi költségek egy részét megfizettetni. (Esztergályos János: Ujabb teher!) Már magávjal -azzal a ténnyel szemben, hogy az appropriációs törvényjavaslatba mást, mint ami szigorúan odatartozik* belevegyenek, a legélesebben és a leghatározottabban kellene állást foglalni itt mindenkinek. El is hangzottak itt ilyen értelmű kifogások és vélemények, nemcsak a mi oldalunkról, hanem más oldalról is, es közjogi szempontból kifogásolták ezt az intézkedést, főképen a pénzügyministérnek eredé-