Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-173
56 Az országgyűlés Mpviselőházánah kikötéssel, hogy ezt a mennyiséget semmiféle kiviteli illetékkel, sem vasúti tarifális politikával megakadályozni nem lehet. Ennek a szerződésnek magyar szempontból egyetlenegy megfelelő ellenpontja volt, és ez az, hogy amennyiben Magyarországon létesül egyszer egy aluminiumgyár, kötelesek ennek a gyárnak megfelelő mennyiségű bauxitot rendelkezésére bocsátani. De ez az érdekeltség mindent elkövetett eddig is és eüíkiövet ma is, hogy a magyar alumíniumgyártást és a magyar timföldgyártást lehetetlenné tegye, mert ez természetesen a német Lautawerke érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. \ Vizsgáljuk meg azonban i& kérdést, . hogy vájjon Magyarországon egyáltalán lehetséges-e gazdaságosan aluminiumot gyártani, feltéve, hogy ennek a magyar aluminiumgyártásnak jövedelmezőnek-'kell lennie és nem lehet az egy szubvencionált ipar, amelyet csak nagy áldozatokkal lehet fentartani. (Zaj a szélsőbaloldálon.) Elnök: Méltóztassanak ezt az igen érdekes előadást meghallgatni! Vértes Vilmos István: Teljes határozottsággal állithatom, hogy igen, lehetséges. Ennek helyességét a következő gondolatmenettel azt hiszem még nem műszaki emberek előtt is igazolhatom. Tegyük fel, hogy a magyar timföldgyár és a magyar aluminiumgyár épen olyan gazdaságosan dolgozik, akár Németországban, akár Magyarországon állítják fel. Ennek a szupponálásánál már bizonyos engedményt tettem, mert a német aluminiumgyárak legtöbbje, több mint tiz év óta létesíttetett, úgyhogy nem dolgozhatnak olyan hőgazdaságosan, mintegy újonnan telepitett modern magyar gyár. Maradjunk azonban amellett, hogy a magyar és német timföldgyár és aluminiumgyár ugyanazok között a viszonyok között dolgozik. A létesítendő magyar aluminiumgyárnak azonban van egy igen nagy előnye, az, hogy nyersanyaga, a bauxit itt helyben van és nem kell azt olyan óriási távolságról szállitani, mint a németeknek. (Gyömörey Sándor: A kőszén is közelében van!) Ezt a fuvarköltséget figyelembe véve, a számitás eredménye röviden az, hogy a magyar aluminiumgyár egy kilowattóra áramért körülbelül 13 fillért fizethet akkor, amikor a német aluminiumgyárak 0-9 fillért fizetnek érte. A nagy német aluminium-művek, mint az Erftwerk és Lautawerk, barnaszénből termelt villamos energiával dolgoznak. Vizsgáljuk meg tehát, hogy lehetséges-e Magyarországon villamos energiát 1*3 filléres áron szolgáltatni az aluminiumgyártásnak ! A számitások azt igazolják, hogy igen, mert az alumíniumgyártás éjjel-nappali állandó termelést biztosit; úgyhogy egy kilowatt óra áramtermelésére, nagy telepeket feltételezve, 3500— 4000 kalória elegendő. Márpedig a Talbot-szerződés ilyen szénnek az árát nem egészen egy fillérben állapítja meg, úgyhogy 0-3 fillér maradna még a fentartási és személyezti költségek fedezésére. Igaz ugyan, hogy tőketörlesztésre és kamatokra ebből az, összegből nagyon kévés jutna, viszont figyelembe veendő az, hogy épen azért, mert az alumíniumgyártás állandóan igényli a villamosenergiát, a kihasználás olyan nagy, hogy aránylag olcsó gépegységekkel lehetne a szóbajövő villamosenergiát termelni. Az alumíniumgyártás igen nagy villamosenergiát fogyaszt. Egy tonna aluminium előállitásához kereken 25.000 kilowatt-óra áram 173. ülése. 1Ô28 május 22-én, kedden. szükséges. A legkisebb, még rentábilisnak mondható aluminiumgyár 1000 tonnát produkál évenkint, tehát 25 millió kilowatt-óra áramra van szüksége. Egy olyan magyar aluminiumgyár, mint amilyet a háborúban terveztek, e szerint 100 millió kilowatt-órát fogyasztana körülbelül 12.000 kilowattos energiaszükséglet mellett. Első pillanatra szinte lehetetlennek latsizife egy ilyen olcsó villamosájramár, mert a, Talbot-áram ára 3'42 (aranyfillér, már pedig mindig azt hallottuk, hogy ez az egyetlen olcsó, sőt már a veszteségbe» is közelálló ár. Ne feledjük azonban aizt, hogy az aluminátumgyáa* az évnek 8760 órájában állandóan üzemben van, míg a Talbot-centrálé által termelendő áram ára csak körülbelül kereken évi 3000 órás kihasználásra vonatkozik, azaz majdnem a harmadrésze annak, mint az alumíniumgyártáshoz felhasznált áramé. A tőketeher, fentartási és személyzeti költségek függetlenek — a gyakorlati határokon belül — a termelt energiától és amíg az e címen felmerülő összes költségek az alumiumgyártás évi 8760 órájára oszlanak el, addig a többi, a Talbot-centrálé által termelt villamosáramé annak csak felére, vagy harmadára. Mint fentebb kimutattam, az 1-3 filléres áramár nemcsak a szénköltséget fedezi, hanem még a fentartási és személyzeti költségeknek ráeső részét is. Nem fedezi azonban, mint ugyancsak emiitettem, a tőketeher annuitását. Ez az egyetlen kedvezmény, amely a magyar aluminiumgyártásnak biztosítandó. Ha a^ magyar állam a magyar aluminiumgyártásnak ezt a támogatást biztosítja és azt biztosítani is tudja olyan módon, hogy valamely nagy villamostelepet összekapcsol a timföldgyárral és aluminiumgyárral és ha e gyárak villamosenergiájára szolgáló befektetésére tőketerhet nem számit fel, akkor a magyar alumíniumgyártás nemcsak, hogy lehetséges, hanem külföldi relációban is megállja a helyét! A magyar állam ezzel a támogatással, amelyet ilyenmódon az aluminiumgyártásnak nyújt, igen nagy jövedelemre és bevételekre tehetne szert. Nem lenne ugyanis célszerű a gyártott nyers aluminiumot exportálni. Legalább is nem egész mennyiségében, hanem célszerűbb volna azt belföldön feldolgozni, amiáltal több ezer munkásnak adna kenyeret és külkereskedelmi mérlegünket is igen nagy mértékben még javíthatná. Ilyen feldolgozó gyárnak a már meglévő fémmüveken kívül nagyon alkalmas lenne a kihasználatlanul álló győri ágyúgyár telepe is. Sokszor halljuk azt az ellenvetést, különösen a német aluminium csoport részéről, hogy a magyar aluminiumnak nem lehetne piacot teremteni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nagy mértékben folyó hazai villamosítás és a magyar fémipar céljaira feleslegesen hozunk be külföldről nagy mennyiségben vörösrezet, sárgarezet és bronzot, amit a magyar gyártmányú alumíniummal lehetne kiküszöbölni, ugy, hogy a gyártott hazai aluminium nagy része belföldön volna elhelyezhető. Sok helyen feleslegesen alkalmazunk például sárgarezet és más» olyan fémet, amelyek helyett á magyar alumínium olcsóbban volna . felhasználható. Ezenkívül nagymennyiségű aluminiumot fogyasztana a magyar autóipar, az egyéb', mötoripar, a magyar karosszériagyártás s az aluminiumedény-feldolgozó ipar is. A yárhatóán meginduló hadiiparnak pedig egyik legfontosabb' férne lesz az alumínium. Nálunk, Magyarországon, annyival is inkább,
