Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. í)3 Ivády Béla képviselőtársam költségvetési beszédéinek fejtegetéseihez és örömmel vettem tudomásul a kereskedelmi minister ur expozéjából, hogy ebben az esztendőben a, villamosítási törvényjavaslatot be^ óhajtja nyújtani. (Üsetty Béla: Helyes, minél hamarabb!) Meggyőződésem az, hogyha ez a villamositási törvényjavaslat már a múlt esztendőben törvénnyé válhatott volna, aktkor még -ebben a Talbot-ügyben sem merülhettek volna fel a kormány és a főváros között kontroverzáá'k. Ma már ott vagyunk, hogy a magyar glóbust a magyar kormányzat kizökkentette a belpolitikai küszköldések kátyujáiból és a nyugalomra és békességes munkára váró! gazdasági életet a fejlődés, haladás és boldogulás uj pályájára lendítette. Az idő gyorsan mulilkt, gyorsan telik nemcsak deresedő fejünk fölött és körülöttünk, hanem az ország fölött is és itt nincs helye annak, hogy közgazdasági téren a nemzeti vagyonállag és az orszáig kárálra szabad portyázás tárgya legyen a villamosításnak oly fontos problémája. A múlt esztendőben neiiány kirívó esetet teljes tárgyilagossággal ismertettem. Azóta eltelt egy esztendő anélkül, hogy ez a villamosportyázáis némileg is csokiként volna. Klaszázikus példája annak, hogyan nem kell a villamositási ügyeket intézni, a veszprálmmegyei villamosítási mozgalom. (Usetty Béla: Az egész el van hibázva!) Veszprém megyében egy élelmes vállalkozó nagyon népszerű jelszavaikkal indította utjátra a villamositási mozgalmat, amennyiben szövetkezeti alapon akarta az egész vármegyében a villamositási kérdéseket megoldani. Már maga a közigazgatási határok között való villamosítás eszméje is helytelen, mert a villamosítás nem a közigazgatási határok között fejleszthető és nemi aszerint fejlődik. A villamostelepek és az energiaforrások elhelyezkedése egyrészt, a fogyasztócentrumok elhelyezkedése másrészt, azok a pontok, amelyek a villamosítás természetes körzetalakulásait kijelölik, nem pedig a vármegyei közigazgatási határok. Tehát már önmagálban a vármegyei közigazgatási határnak, mint . villamosfogyasztási körzetelhatárolásnak kijelölése, a dolog gazdasági természetével ellenkező. De nézzük meg most már, hogyan is alakult a veszprémmegyei villamositási terv. A vármegye összes községeinek egy villamos szövetkezetbe kellett volna tömörülniök, amely szövetkezetbén az összes községek részjegyeket jegyeztek volna. Ez a szövetkezet kölcsönt vett volna fel, amellyel megépítették volna az egész megyét behálózó távvezeték-hálózatot, és egy idegen áramtermelő társulattól vették volna a villamosenergiát. A kölcsön amortizációjának és kamatoztatásának biztosítására szolgáltak volna azok az áramfogyasztási garanciák, amelyeket az egyes községek a villamos szövetkezettel szemben vállaltak volna. Ez a terv, amelynek megvalósítása azzal a jelszóval indult meg, hogy pénzre egyáltalán szükség nincs, fizetnie senkinek sem kell semmit, természetesen roppant tetszetős és annál inkább is nagy lelkesedést váltott ki, mert azt a megyei hatóságok teljes erővel felkarolták és nagy ambícióval propagálták. Akinek azonban ilyen kérdésekben bizonyos gazdasági éleslátása van, rögtön meg kell hogy állapítsa, hogy »la mariée est trop belle«, ez a terv túl szép ahhoz, hogy valóban helytálló legyen. A nehézség nyilvánvalóvá is lett. Már tavalyi fejtegetésemben rámutattam arra, hogy a vidéki villamosítás pénzügyi szempontból sok tekintetben hasonlit a helyiérdekű vasutak épitéséhez ugy, amint az a múlt század utolsó éveiben alakult. Ez a villamositási feladat csak ugy oldható meg, hogyha a helyi érdekeltség à fond perdu áldozatot hoz és magára vállalja a tőkebefektetések egyrészének amortizációját és kamatoztatását. A gyér fogyasztású, nagy kiterjedésű községi hálózatok rentabilitása csak ugy biztositható, ha a helyi érdekeltség felismerve azt, hogy villamos világításra szüksége van, annak nagy közgazdasági és kulturális előnyeire való tekintettel ezt az áldozatot magára vállalja. Minden olyan vidéki villamositási terv, amely ilyen à fond perdu befektetést nem tartalmaz, irreális. Ez a helyzet a veszprémi villamositási tervnél is. A községekre eredetileg olyan nagy garantált áramfogyasztásokat szabtak ki, amelyek mellett a villamos mü megépíthető lett volna, amelyek azonban tényleg elérhetők nem lettek volna, úgyhogy a községeknek a tényleges áramfogyasztáson felül, garancia címén jelentékeny többleteket kellett volna hozzáfizetniök. Ilyen módon itt is utóbb automatikusan előállott volna a helyi érdekeltség által hozandó áldozat, azonban teljesen helytelen formában, mert hiszen az egész villamosítás annak feltételezésével indult meg, hogy ezek a szavatolt áramfogyasztások elérhetők lesznek. Ha tehát ez a terv ebben a formában megvalósult volna, — aminthogy szerencsére nem valósult meg, — akkor az történt volna, hogy a községek százait vármegyei asszisztenciával bele viszik egy olyan szerződésbe, amely szerződés helyt nem álló feltevéseken épül fel. Ebben a tekintetben legalább a kereskedelemügyi ministerium enerala gazdasági osztálya beleavatkozott és leszállította a községek által garantálandó áramfogyasztásokat a megfelelő és elfogadható mértékre. Ezzel a lépéssel azonban a régóta vajúdó terv alul is kihúzta a gyékényt, mert most már a helyzet az, hogy a leszállított községi garanciák mellett mintegy évi 500.000 pengős bruttó bevételre számithatna csak a szövetkezet, amivel szemben 400.000 pengőt tenne ki a hálózatépítés amortizációjának és kamatoztatásának optimisztikusan becsült terhe, úgyhogy 100.000 pengő maradna csak idegen áram vásárlására és az egész szövetkezet fentartására, amiből minderre megközelítőleg sem telnék. Ennélfogva imostmár keresnek egy olyan részvénytársaságot, amely ezt a vonzó áramszolgáltató üzletet átvenné és a szövetkezet részére elvégezné. Valószínű, hogy ezt a részvénytársaságot amerikai tőkével a holdban csakugyan mégis fogják találni. Természetszerűleg ilyen nagy lármával és nagy agitációval megindított, de teljesen félresikerült mozgalom nagymértékben árt a villamosítás eszméjének és azt bizonyítja, hogy a villamositási mozgalomnak a jelenleginél sokkal erőteljesebb, céltudatosabb és kevésbé dilettáns módon való megfogására van szükség. Ebben a tekintetben csak hivatkozhatom azokra a javaslatokra, amelyeket a múlt esztendei költségvetési beszédemben előterjesztettem. Roppantul érdekesek még ennek a veszprémi villamositási mozgalomnak egyes mellékhajtásai is. Volt ugyanis Veszprém megyében egy város, ahol egészen világosan látták a helyzetet és egyáltalában nem akartak kötélnek állni. Ez a város Pápa. Pápán egészen világosan látták, Tiogy a megyei villamositási szövetke8*