Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173 alkalmat szimatol. Biztonsági berendezés, ember, emberek jóléte mind semmi előtte. Bérmozgalmak alkalmával a legembertelenebb, a legbestiálisabb eszközökkel harcolnak ezek ellen a munkások ellen. Ezt teszik Amerikában, ahol a széntermelés a privát tőke-haszon alapján történik, ahol tehát magán kapitalisztikus utón történik a széntermelés. De — hogy másik példát hozzak — menjünk át Belgiumba, Borinage-bányavidékre. Itt tudvalevőleg államositva van a széntermelés, mint ahogy Magyarországon is például. Komlón állami bányák vannak. Igaz, hogy Borinage-vidéken annyi bányaszerencsétlenség nem történik mint Amerikában. Az emberélettel csínján bánnak, óvó intézkedéseket léptettek életbe és a Borinage-vidéken a bányászoknak a bérmozgalmak tekintetében sem kell olyan elkeseredett harcot vivniok, mint északamerikai bányász testvéreiknek. Azonban aki a Borin age-vidéket bejárja, az látja azt a vigasztalhatatlan nyomort, amely ott van, azt a szegénységet és azt a kétségbeejtő nyomorúságos helyzetet, amelyben ezek a bányászok vannak. A magán kapitalisztikus termelés, a kizsákmányolást, a fokozottabb életveszélyt, a mozfási szabadság korlátozását jelenti, az állami ézben űzött bányászás pedig fokozatos, illetőleg • állandósult szegénységet, nyomorúságot, szürke vigasztalanságot jelent. Ezzel szemben Angliában nem régiben nyitották meg a nagy angol fogyasztási szövekezetek egyik bányáját, amely el ütőén a többi angol bányától igen pompásan prosperál. Ebben a bányában fokozottabb mértékben megtartatnak mindazok az intézkedések és rendelkezések, amelyeket az angol^ bányatörvény előir, azonfelül ezekben a bányákban a beszállást és kiszállást is beleértve, hét órai munkaidő van. Ezekben a bányákban a munkabér nagyobb és azt látjuk, hogy ennek a szövetkezet által üzemben tartott bányának munkásai, a lakást, a higiéniai berendezést, a kultúrát illetőleg hasonlíthatatlanul sokkal jobb helyzetben vannak, mint Borinage-vidéki állami bányák munkásai. Ha a mai társadalomban a kapitalisztiktus társadalom keretén belül is lehet szövetkezeti alapon bányát létesíteni, amely munkásainak; tisztességes megélhetést, rendes lakást, kul

L túrát, higiéniát biztosit, iákkor nem látom be, hogy^ miért m« küzdjek olyan társadalmi rendért, amely ellentétes a maival, amelynél a bányavállalat illusztris elnökié milliárdokat vág zsebre, amiig iái munkáisok százai és ezrei a legkétségbeejtőbb nyomorúságba élnek. Nem tudom, miért lelkesedjen olyan társadalmi rendért, amelyben a bányarészvény tulaj donosök többsége négy-ötszobás lakásban lakik, ezzel szembem a bányász hjait-nyolctagu családjával egy szűk kalyibábam kénytelen meghüzódmi. Nem tüdőm, miétrt lelkesedjék a munkási azért a társadalmi rendért, amely még az állami bányában, tehát Komlóm sem tud különb állapotokat teremteni, mint amilyeneket a magán Ikapitaliistztiifcüs bányák teremtettek Tatabányán, vagy Salgótarjánban. Azt a hitet te

tháf, hogy aa a társadami rend, 'amely felé fejlődünk, amely felé megyünk és amely felé a technikai haladás is viszi az emberiséget, jobb, megfelelőbb lesz, önök belőlünk semmiféle rendőri erőszakkal kiverni nem tudják. Semmiféle rendőri erőszakkal nem fogják a tömegeik) lelkéből kiverni azt, hogy nekik nemi érdemes lelkesülniök a mai társadalmi rendért, amely számukm nyomorúságot, jogtalanságot, lealázá'st és emberi méltóságukbam. való megbántást jelent, ?. üleße 1928 május 22-én, kedden. 49 Hogy azután miképem iküzdünk ez ellen iá táfri&adalmi rend ellen, abban különbség van és ezt a különbséget Kálnoki-Bedő t. képviselőtárisiamnak ismernie kellene. Mi itt és gyülésekem nem egy esetben kijelentettük, hogy a törvények keretem belül igen is küzdünk a polgári szabadságjogokért, igenis küzdünk mindazért, iám! az állampolgároknak járomért mi ugy érezzük, hogy mi ennek a,z országnak polgárai vagyunk. Vagy ha anmak az ásíatag teóriának: álláspontjára méltóztaltmak helyezkedni, amelyet anmak idején egy egyetemi tanár kitalált: a Szent Korona tanára, akkor mi is részei vagyunk ennek a Szent Koronlámak . . . Elnök: A képviselő urat rendreutasitom! A nemzeti kegyeletet mélyen sérti ez! Malasits Géza: Bocsánatot kérek, egy teóriára azt monidami, hogy ásatag ... Elnök: Ne méltóztassék vitatkozni! Egy élő közjogi tan tételre, amelynek az egész nemzet hódol, ne méltóztassék ezt mondani! (Helyeslés jobbfelől.) Malasits Géza: Ha igy tetszik, akkor mi is tagjai vagyunk ennek a magyar Szent Koronának, epem olyam részesei, mimt akárki más, ha vagyonilag szegényebbek is vagyunk. Nekünk tehát jogaink vannak és küzdeni is fogunk mindazokért a szabadságjogokért, amelyek bennünket megilletnek. De ha KálnokiBedő t. képviselőtársam és a vele egyformán gondolkodók azt hiszik, hogy a polgári társadalom érdekében cselekszemek akkor, amikor a reakciót támogatják, a jogtalanságot elősegítik és a sajtószabadságot elfojtják, ha Kálnoki-Bedő t. képviselőtársam azt hiszi, hogy a polgári társadalomnak tesznek szolgálatot akkor, amikor a szocializmust azzal akarják feltartóztatni, hogy lehetetlenné teszik a polgári társadalom kialakulását, akkor rossz szolgálatot tesznek magárnak annak # a polgárságának, amelyhez tartozóiknak vallják magukat. (Rassay Károly: Ez igaz!) Mert a szocializmust nem lehet erőszakos rendszabályokkal lefojtani, nem lehet erőszakos rendszabályokkal kiirtani. Ezt már megpróbálta Bismarck, megpróbálta Clemenceau, megpróbálták Európában, Amerikában, Ausztráliában jó egynéhányan az államférfiak közül, de egynek sem sikerült, ellenben a haladás feltartóztatása mindenütt a polgári társadalom kialkudásának hátrányára vezetett. Apponyi Albert t. képviselőtársam és az előttem szólott t. képviselő urak beszéltek azokról a bajokról, amelyek Magyarországon vannak. Ezek között igen nagy bajnak tartom azt, hogy Magyarországon nincs öntudatos, gazdaságilag megalapozott, céltudatosan nevelt polgárság. 1918-ban, amiiíkior az Összeomlás bekövetkezett, eljöttek a szakszervezetekbe könyörögni; harminc koronáért munkanélküli munkás védje meg vagyonukat. Annyi önérzet nem volt a polgárságban, hogy keményen talpára állt volna. Miért? Mert 1867-től 1918-ig ugy nevelték, hogy mások gondolkodtak helyette. Ezt a politikát Önök ma is folytatják és ennek eredménye az, hogy a városokban összegyülemlett és gazdasági elhelyezkedésénél fogva demokratikusan érző, szabadelvűén gondolkozó és cselekvő polgárságot igyekeznek minél inkább járszialagra kapni, r azt t hivén, hogy ezzel fogják az ország sorsát előmozdítani. Bennünket talán visszatartanak a fejlődésben és a haladásban, bennünket talán hátráltatnak valamennyire, ezt nem tagadom. Talán amig a gazdasági' válság tart, kissé kevésbbé vagyunk veszélyesek a kormányzati rend