Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

418 Az országgyűlés hépviselöházánah István: Kissé okosabban! — Strausz István: És mélyebben!) T. Ház! Igen^ megtisztelő volt a keresztényszociális politikára, hogy a Ház több tagja — elsősorban Gál Jenő t. képviselőtársam, akinek beszédével azonban majd később kivánok foglalkozni — emiitette XIII. Leót, a nagy pápát, a Rerum Novarum-ot, amely nem De Rerum Novarum, hanem csak: »Rerum Novarum«, ezt az encikrikát, amely a modern szociálpolitikáinak, amint méltóztatott mondani, az evangéliuma, és Gál Jenő t. képviselőtársam a Rerum Novarum-ból olvasta rám csodálatosképen azt az alaptételt, hogy adjam meg a munkásbiztositónak az autonómiát. (Derültség a bal- és a jobboldalon.) Én, aki a »Rerum Novarum« alapján tanára is voltam a szociálpolitikának, nagy szenzációként fogadtam ezt a megállapítást és rögtön elmentem Ernszt Sándor t. barátomhoz, mivel az én kis könyvtáramban, amely Budapesten van, tehát mondjuk helyesebben: a budapesti kis könyvtáramban nincs meg a »Rerum Novarum« latin szövege, — elmentem Ernszt t. barátomhoz és elkértem tőle a Rerum Novarum szövegét, hogy meglássam, hogy a nagy pápa hol adja nekem az utasítást arra, hogy a munkás biztositónak adjam vissza az autonómiáját. Nem találtam meg sehol ezt az utasítást. (Élénk derültség.) De ugy látom, hogy azok. akik a Rerum Novarum «enciklikának jelentőségéről és alapgondolatairól beszéltek, legnagyobbrészt kevésbbé alapos tanulmány után beszéltek. Én elismerem szívesen Gál Jenő t. képviselőtársamról, hogy ezen a ponton sine ira et studio beszélt, tudniillik amikor erről beszélt, akkor nem haragudott, tehát sine ira besz/élt, (Derültség balfelől.) és mivel nem értette meg a Rerum Novarumot, tehát nyilvánvaló, hogy sine studio, vagyis tanulmány nélkül beszélt. (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) A »Rerum Novarum«, t. Ház, az államoknak és a társadalmaknak a munkásosztállyal szemben való kötelezettségeiről beszél, nagy alapelvi általánosságban és fundamentális jelentőségű kérdésekről. A Rerum Novarumból nem lehet kiolvasni, t. Ház, egy részletkérdésre vonatkozó egyenes utasítást, vagy tételt, a Rerum Novarum az államnak és a társadalomnak, a családnak és az egyénnek nagy történelmi és erkölcsi összefüggéseiről állapit meg bizonyos tételeket, amelyekre vonatkozólag kimondja a pápa az ő hallatlan nagy személyes és erkölcsi tekintélyével, hogy azokat sem államnak, nem társadalomnak, tehát törvényhozásnak sem, sem egyénnek megsértenie nem szabad. Kiindul magának az egyén méltóságának gondolatából, beszél a családról, mint a társadalom fundamentumáról, beszél a társadalomról, mint aa összes polgárok egységéről, — tehát inkább a szolidarizmust lehet belőle kiolvasni, — beszél azután az államról, amelyre nézve kimondja, hogy a természet jogát az államnak sincs joga hatályon kivül helyezni vagy megsérteni, nincs joga a szabadságjogot elkobozni a családra való vonatkozásban és az egyénre való vonatkozásban, tehát olyan vonatkozásban, amelyek alapvető jelentőségűek. Ezek a megállapítások olyanok, hogy minden államformára és különböző történelmi korszakokra mind egyenlő formában érvényesíthetők, de természetes, hogy megvalósitásuk különböző mértéket nyer az evolúció különböző állásához képest. Gál Jenő t. képviselőtársam a szabadság gondolatát hangsúlyozta ki, szerény megálla184. ülése 1928 június 12-én, kedden. pitásom szerint azonban egészen tévesen. A szabadságról való radikális felfogás, amellyel ő ékeskedik, tökéletesen távol áll a »Rerum Novarum« felfogásától. A »Rerum Novarum« nem »Carta del lavoro«, minő Olaszországban van, hanem a Magna chartája, alkotmánya a keresztény módon felfogott szociálpolitikának és szociális világnézetnek. De ismétlem, nagy elvi megállapításai vannak és én iti is bátran kimondhatom, hogy amiként örömmel konstatáljuk, hogy évtizedekre előre közvetlenül előkészítése volt német földön elsősorban ennek a nagy enciklikának, — csak Ketteier mainzi püspök nevét emlitem — épugy sajnálom, hogy megszakadt a fejlődési vonal, amelyet megjelölt a »Rerum Novarum« (Griger Miklós: Ugy van!) amely után pedig szinte közvetlenül kellett volna egy másik enciklikának is következnie, (Ugy van! Ugy van! a balkÖzépen.) amely közelebb hozza a nagy alapelveket a modern gazdasági élethez, amely tovább fejleszti különösen morális szempontból a katholikus egyház gyönyörű elvi struktúráját, amely tovább is eligazítja az emberiséget, minket is katholikus papokat, minket kathjolikus polgárokat, de valamennyiünket keresztény alapon álló embereket, hogy minő módon álljunk szembe ezekkel az óriási horderejű szociális kérdésekkel. T. Ház! A t. szociáldemokrata képviselő urak figyelmét kérem arra, amit mondok, de kérem mindenkiét is. Bátran kijelentem, hogy amint a magam részéről sajnálattal konstatáltam a »Rerum Novarum« szociálpolitikai vonalának megtörését, (Griger Miklós: Ugy van!) egynéhány évtizeddel XIII. Leó pápa halála után, épugy feltélenül sajnálom, hogy nem lévén tovább ilyen rettenetes autokritásu eligazitója a katholikus egyháznak és a papságnak, a szociáldemokrácia elleni küzdelemnek csak első, kezdeti, tehát primer és primitiv fázisában maradtunk meg, ahelyett, hogy átmentünk volna a kezdeti fázis után a következő fázisra, nevezetesen arra, hogy a társadalmat és az államot az egyház erejével, tekintélyével és erkölcsi súlyával és a bele tartozó polgárok politikai befolyásával figyelmeztettük volna arra, hogy nem elégséges a szociáldemokrácia ellen gyűléseken és nem tudom minő módon küzdeni és különösen nem megfelelő dolog a szociáldemokráciát gyalázni és a szociáldemokrácia vezetőinek jóhiszeműségét minden egyes esetben kétségbevonni, hanem épen ugy, amint a szociáldemokrácia leszáll a munkásosztályhoz, a vergődő, a sinylődő, a véres könnyeket és verejtéket ontó, a termelést mégis végző munkásosztályhoz, épugy kellett volna és kellene nekünk is a szociáldemokrácia ellen való küzdelemben leszállani ezekhez az osztályokhoz (Griger Miklós: Ugy van! — Malasits Géza: Már elkéstek! — Felkiáltások jőbbfelől: Jobb későn, mint soha! — Ugy van!) és kisürgetni ez osztályok részére a »Rerum Novarum« (Zaj.) nagy alap gondolatainak megvalósítását, egy olyan szolidarizmust, amely a törvényhozásban megorganizálva a társadalmi segitésnek nagy alapelvét mutassa meg. Megmutassa azt, hogy nem okvetlenül kell ebben a nemzetben vagy bárminő más nemzetben —- egyház, haza, állam, polgárság, burzsuj, Isten és nem tudom kik ellen állást foglalni abból a célból, hogy a proletárosztály valamiképen előnyökhöz juthasson. (Ugy van! Ugy van! — a jobb- és baloldalon.) Azt a munkát, amit a szociáldemokrácia végez, tulaj donképen nekünk kell elvégeznünk. (Helyeslés a jobb- és