Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.
Ülésnapok - 1927-184
Àz országgyűlés képviselőházának 18 a baloldalon. — Györki Imre: Ezt már sokszor hallottuk, de az ellenkezőjét cselekszik! — Halljuk! Halljuk! — a jobboldalon.) Most már nem ugy beszélek, mint aki a »Herum Novarum« alapján a katholikus egyházat emliti, hanem ugy beszélek, mint magyar nemzeti alapon álló polgár. Es itt jutottam el megint oda, ahol elkezdtem beszédemet, hogyha van szociálpolitika, ennek semmiesetre sem az az általam vázolt négy gondolat és megállapítás az okozója, hanem annak az antithézisnek a felismerése, amelyről szintén szóltam már. De nem elég az, hogy az antithézist felismerjük. Felismerték a (szociáldemokraták is — bár fogyatékos módon — a Marx-féle evangéliumban. De ez nem elég. Arra kell nekünk törekednünk, hogy kiegyenlítsük az antithézist. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Arra van szükség, hogy szociálpolitikát miveljünk a törvényhozás utján, (Ugy van! Ugy van! — a jobboldalon.) siessünk segítségükre azoknak, akik az élet elesettjei. Mert ha valaki a szociáldemokráciát az állam és a társadalom ellenségének tekintené, dupla kötelessége neki a szociálpolitikai alkotások terére lépni, hogy ennek az u. n. ellenségnek hatóerejét, törő, lökőerejét eltudja venni. (Ugy van! Ugy van! — a jobb- és a baloldalon.) Eni nem mondom azt, hogy a szociáldemokrácia az államnak és társadalomnak ellensége. A szociáldemokrata mozgalom hűségesen és becsületesen iparkodik a magára vállalt feladatot teljesíteni. Nehéz lehet neki. Én itt nem szociáldemokrata t. képviselőtársaimról beszélek. Ök politikai pártban vannak. Én a szakszervezetekről és azoknak vezéreiről beszélek. Méltóztassanak elhinni nekem, foglalkoztam munkásszervezéssel és munkáskérdésekkel, kinos, keserves, ideget őrlő munka ezekkel az emberekkel és ezekkel a rétegekkel foglalkozni. (Ugy van! Ugy van! — a baloldalon.) Rettenetes munka, óriási fegyelmezettség és nagy fegyelmező erő kell ahhoz, hogy valaki ezeket az embereket, ezeket a rétegeket kezelni tudja. Tiszteletreméltónak tartom a szociáldemokrata mozgalom vezetőinek elszántságát, amellyel a magukravállalt feladatokat nehéz körülmények között teljesitik. Nehéz körülmények között, mert hiszen a szabadgondolkozástól elvannak tiltva, a szabad cselekvéstől el vannak tiltva, ök egy olyan dogmatizmusban élnek, egy olyan acélpálcákból, a gondolatok acéltraverzeikből összekovácsolt mozdíthatatlan gondolat- és világnézleti világépületben élnek, amelyből nincs szabadulás, amelyből csak akkor van szabadulás, ha otthagyják az egész rendszert. Erre azonban ők képtelenek, mert egy hithirdetőnek makacsságával és egy fanatikusnak felvilágosithatatlanságával végzik azt a munkát, amelyet pedig nem fognak tudni sohasem tökéletesen jól végezni az universalitás szempontjából. Mert — ismétlem — az a ruha, az elgondolásnak, a célkitűzésnek az a ruhája, amelyet rá akarnak adni a társadalom testére, nem a társadalomra van szabva a maga egészében, hanem a társadalom egy rétegére. (Malasits Géza: Nem baj, csak a prolinak használjon! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Tehát kilátástalan tulajdonkénen az egész törekvésük. (Zaj.) Én ennél a gondolatnál azonban még tovább is szeretnék menni. (Halljuk! Halljuk!) A szociáldemokrácia rendkívül nagy csapást szenvedett 1918-ban és 1919-ben nálunk is és máshol is. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A szociáldemokrácia életereje azonban nem csökken és pedig azért nem, mert olyan forrásból táplálkozik, amelyet nekünk kellene megszüntetnünk, (Ugy Î4. ülése Ï928 június 12-én, kedden. 419 van! a jobboldalon.) tudniillik a társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi egyenetlenségekből, elhagyatottságból, a tömegek szörnyű nyomorából. Ez az a forrás, amelyből a szociáldemokrácia táplálkozik. Ezt a forrást ők sohasem tudták eltömni, akárhol próbálták meg. (Esztergályos János: De Biró Pál ék nyitogatják! — Csontos Imre: Maguk csak egészségesebbek lesznek tőle! — Derültség. — Elnök csenget.) Akárhol próbálták meg, olyan körülményeik között, amikor a hatalom a kezükben volt, be kellett látniok erőtlenségüket, felkészületlenségüket erre a rettentően nagy feladatra. (Ugy van! a jobboldalon.) A szociáldemokráciát tehát nekem, mint az állam egyik felelős ministerének ugy kell tekintenem, mint a társadalmi életnek jelenségét, mint erőt, tényezőt, amelynek fel tudom becsülni az értékélt, a hatóerejét, amelyei elméletileg elgondolva nem szívesen látok, azért, mert elméletük, erejük, célkitűzésük elégtelen, munkájuk azonban, amelyet speciálisan saját párthiveik érdekében végeznek, nekem, a burzsujnak, a ministernek, a polgárnak, az államnak talán kellemetlen, de abban a viszonylatban becsületes. Mindebből azonban nem az következik, hogy tehát a szociáldemokráciát rendőri ügynek kell tekinteni, hogy a szociáldemokráciát tehát el kell tiporni, tüzzel-vassal meg kell semmisíteni. (Rothenstein Mór: Ha lehetne! — Malasits Géza: Kilenc év alatt nem sikerült, ezután még kevésbbé sikerül! — Haller István: Kilenc év alatt senki sem iparkodott eltiporni! — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. Képviselőházi! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az állam szempontjából igen nagy figyelemmel nézem a szociáldemokrata mozgaloim i fejlődését, (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) elhelyezkedését a különböző államokban és azt látom, hogy a szociáldemokrácia egyrészt az államok legtöbbjében élesen szembehelyezkedni próbál a Marx-féle ideológiának, mint előbb említettem, vérségi egyenes leszármazottjával, a kommunizmussal, másrészt viszont a polgársággal, a burzsuj társadalommal szemben örökké hangsúlyozni próbálja az osztályharcot. Érdekes ez a konstelláció, mert hiszen az egyik oldalon nem nagyon határozott a iszovjetrendszerrel szemben való elzárkózás. (Esztergályos János: Határozott! — Ellenmondások a közéven.) Nem nagyon határozott. Nagy általánosságban beszélek, a magyar szociáldemokráciáról talán később lesz majd szerencsém egypár szót mondani, most általánosságban beszélek az egész világ szociáldemokráciájáról. Nem határozott ez az elzárkózás a szovjetrendszerrel szemben, mert hiszen a francia gyűlés ugyan kimondja a határozat egyik oldalán, hogy semmiféle közösséget nem kivan elismerni a szovjetdemokrácia és a szociáldemokrácia között, ugyanezen rezolució utolsó két moflidatában azonban kimondatik a balszárny erős nyomása alapján: mindamellett azonban a szociáldemokráciának célkitűzései lényegben megegyeznek a szovjet célkitűzéseivel, a vérségi rokonság tehát ebben a rezolueióban megint elismertetik. Mint előbb is voltam bátor mondani, a szociáldemokráciának egyik tragikuma épen az, hogy próbál a Kautsky-féle rendszer alapján, vagy ha ujabb tanítómesterünk van, annak tanitása alapján elhelyezkedni a politikai erőviszonyok között egy-egy állam, vezetésében, és felismervén a nagy nehézségeket, amelyek egy forradalmasító törekvéssel szemben állanak, és bölcsen megismervén azt is,