Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

416 Az országgyűlés képviselőházának formája, mert az emberiséget uniformizálni, proletarializálni kívánja. Tudom, hogy van enyhítés erre; Kautskynak és nem tudom, kiknek reform-evangéliumát nagyon jól ismerjük. Ismerjük az ujabb, a polgársághoz közelebb álló szociáldemo'krata irányokat is, teháit a fictionis observantiae-t, a laxionis observantiae-t, nagyion jól ismerjük, (Farkas István: Nagyon kevesen ismerik ebben a teremben! — Ellentmondások a középen.) de nagyon tévednek azok, akik! azt gondolják, hogy a marxizmusról, mint olyan életformáról lehet beszélni, amely számba jöhet akkor, amikor az emberiség életforaiájátról beszélünk. Én nem vonok kétségbe semmiféle értéket, akárhol találom. Marxnak elgondolásában vannak értékeik és ezeket az értékeket el is szoktuk ismerni és ki is szoktuk hangsúlyozni. Ellenben ismétlem még egyszer, hogy épen a szovjetköztársaság, mint állami és társadalmi életforma vérségi, egyéniségi leszármazottja a marxizmusnak. Ez bizonyítja a legjobban azt, hogy a marxizmus alkalmatlan arra, hogy az emberiségnek, vagy egy nemzeteknek egyetemes életformája legyen, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ezt meg kell nekünk itt állapitanunk, s azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim a szociáldemokrata padokról nem fognak tudni ez ellen egyetlenegy versenyálló argumentumot sem felhozni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Rámutatván igy néhány gondolattal arra. hogy honnan erednek a szociálpolitikai törekvések a különböző államokban és társadalmakban, legyen szabad talán áttérnem azokra a pontokra, amelyekre az előbb már hivatkoztam. Méltóztatott említeni a szociáldemokrata oldalról, hogy a szociálpolitikai eredmények a szervezett munkásság tömegerejének hatásai és eredményei. (Farkas István: Legnagyobb részben!) Majdnem elfogadom ezt a közbeszólást, amelyet t. képviselőtársam tett, hogy majdnem legnagyobb részben, de nem abban az értelemben, amelyben méltóztatott mondani... (Malasits Géza: Mindenesetre mi kezdtük el! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Malasits Géza: De lelkesednek egyszerre a szociálpolitikáért! Kilenc évig nem csináltak semmit! — Ellenmondások jobbfelől. — Ernszt Sándor: Ez sem áll! Csináltunk földbirtokreformot! — Györki Imre: Ugy is néz ki! — Ernszt Sándor: Valami mégis! — Haller István: Pár százezer ember földhöz és házhelyhez jutott! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: ... hanem abban a másik, mélyebb értelemben, hogy az igény — amint előbb emiitettem — a fejlődés méhében már megvolt, mutatkozott és a szociáldemokrata tömegerő a maga szervezettségével ezt a meglevő igényt itt-ott gyorsabban tudta eredményhez juttatni, mint ahogyan talán egyébként a különböző ellenálló tényezők hatása révén eredményhez, tudott volna jutni. Azt hiszem, a t. szociáldemokrata képviselő urak ezt a megállapításomat szintén el fogják fogadni. Ami illeti mármost a másik gondolatot, tudniillik a sokszor emlegetett és dicsért történelmi materializmus kérdését, erre nézve csak az irodalomra hivatkozom. Egész könyvtárak állanak rendelkezésre, amelyek részint pedig (Farkas István: Az előbb is nagyon szépen tetszett ráhelyezkedni!) elismerik azt az igazságot, amely a történelmi materializmusian benne van, csak természetesen azzal a csekély különbséggel, hogy azok az irók, akik a [84. ülése 1928 június 12-én, kedden. történelmi materializmus gondolatával, mint óriási nagy filozófiai^ világelv feltalálásával meglehetősen szemérmetlenül dicsekednek, nem uj dolgot hoztak, mert hiszen ami igaz ebből a gondolatból, azt a katholikus Íróknál a XIII. században — a többi között például aquinói szent Tamás egyetemi tanár műveiben — már meg lehet találni. (Strausz István: Felülmúlja!) így vagyunk különben nagyon sok jogi dologgal is, mert például a XVI. és XVII. század nagy alapvető jogászai sok dologra nézve ugy tekintenek, mint önálló' kutatók és saját zsenijükből meritők, pedig ők tulajdon képen viszszanyultak a régi latin kódexekre és azokból a régi latin kódexekből olvasták, irták és nyírták ki azt, amivel a világ elé léptek és megdönthetetlen primipilusságot, alapvető tekintélyt szereztek maguknak a jogászi irodalomban. Ezt meg kell mondanom, és pedig azért, mert — sajnos — nem tudom felpattantani a zárát annak a kincsesbányának, mint amilyen a latin és a görög nyelv. De aki latinul és görögül tud és nem sajnálja életének néhány esztendejét, hogy leszálljon ebbe a kincses bányába, bámulattal fogja látni, mennyire szegényes a modern gondolkozás ahhoz képest, ami abban a bányában kincsek alakjában el van raktározva. A történelmi materializmus nem átfogó gondolat, (Farkas István: Ennél nagyobb nincsen!) hanem a marxizmussal, mint szociálpolitikai formával teljesen arányosan megszabott kabát. Ahogy a marxizmus maga leginkább abban hibás, vagy az a hiánya neki, hogy csak a proletariátusra vonatkozik, tehát nem alkalmas arra, hogy az egész emberiség életformájává átalakítható legyen, épenugy a történelmi materializmusnak is ez a hibája, tudniillik nagyon alkalmas arra, hogy megmutassa, hogy minő összeköttetés van a gazdasági tényezők és bizonyos fejlődési eredmények között, de arra semmiképen sem alkalmas, hogy megmutassa, hogy mik az univerzális, összes okai a fejlődésnek. Nagyon könnyű dolog és egészen olcsó mesterség is egyébként az, hogy valaki statisztikát szed elő és azt bizonyítja be, hogy akinek sok pénze van, az egészségesebb, mert jobban tudja f magát kúráltatni. Ez természetes. Az is természetes, hogy akinek sok a pénze, az jobb ruhában jár. Vagyhogy aki gazdag, műveltséget szerezhet magának, ez szintén természetes és nyilvánvaló. Kétségtelen, hogy a gazdasági tényezők és az életjelenségek között összefüggés van, de ezt nem kellett kitalálni és kár volt ezt külön történelmi materializmusnak kinevezni. Mert ha azután megfordítva ugy próbálnák ráadni ezt a kabátot az élet óriási nagy testére, hogy rá is menjen, és azt állítanák, hogy az élet minden jelensége anyagi tényezőktől függ, akkor az urak között sem lehet találni senkit, aki ezt elfogadja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez lehetetlenség, mert az élet minden jelenségét, a fejlődés minden eredményét nem lehVx a matériára viszszavezetni, ha csak nem abban az értelemben, hogy mi emberek, akik az életet magát generációkon keresztül fejlesztjük, szintén matéria is vagyunk. De lélek is vagyunk, nemcsák matéria. Ha magának a matériának volna meg ez a világmegváltó és fejlődéseket teremtő, rettentő és óriási nagy hatása, akkor nem tudom, nem értem, hogy például az évmilliók óta mozdulatlanságban álló rettenetes nagy