Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

40Ö Az országgyűlés képviselőházának szolidarizmuson felépülő kényszerbiztositásnak kell ezeket a kérdéseket megoldania. Elbfoen a tekintetben tehát teljesen aláírom azokat az érveket, amelyeket a törvényjavaslat indokolása felhoz ebben a tekintetben, és magam is helyeslem azt, hogy mintám a magángazdaság nem teszi meg a maga részéről a szükséges előkészületeket a takarékosságra, nyúljon : bele az állam ebbe a kérdésbe elég határozottsággal és elég eréllyel. De vájjon mit ér a tőke, ha az illetőnek nincs meg az egészsége? Méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek előbbi fejtegetéseimhez és újból az egészségvédelem kérdéséível foglalkozzam. Épen azért a törvényjavaslat áttekintésénél nem az aggkori éls a rokkantság esetére szóló tőkegyűjtés és nyugdíjbiztosítás ikíöti le elsősorban figyelmemet, hanem azok az egészségvédő intézkedések és ezeknek lehetőségei, amelyek a törvényjavaslatból kicsillannak. A 128. § példáiul azt mondja, hogy a járulék jövedelem 6%-a egészségvédő intézkedésekre fordítandó. Aggodalmaim vannak ugyan abban a tekintetben, hogy talán ez az összeg túl kicsi lesz, azt mondom azonban én is, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok és szivesebben indulok el ezzel a csekélységgel is, mint egyáltalán semmivel. Véleményem szerint a betegbiztosítás éls az ezzel kapcsolatos intézkedések is határozottam nagymértékben elősegítik az egészségvédelmet és főleg, — amint arra előbb is rámutattam — gyermekhalandóisági statisztikánkat határozottan és meglehetősen megjavitöttáik. Kétségtelen, hogy az aggkori biztosítás az általános halálozási statisztikákra lényegesen r kedvező befolyást fog gyakorolni azon lehetőségek kapcsán, amelyek a törvény végrehajtása alkalmával az egészségügyi intézkedéseknél mutatkozni fognak. Az 1876 : XIV. tcikk közegészségügyről szóló törvényeink legnagyszerűbbje, mert hiszen ez csak keret-törvény. Merem állítani, hogy az egészségügyi szolgálatról ehhez hasonló körültekintéssel az egész világon egyetlen egy törvény sem intézkedik. Sajnos azonban, ez a törvény a mai napig is csak kerettörvény maradt nemcsak azért, mert azok az intézkedések, amelyeket ez involvált volna, nem hajtattak végre, hanem azért is, mert sohasem állottak azok a pénzügyi eszközök rendelkezésre, amelyek^ ezen intézkedések végrehajtását elősegítették volna. Azért tartom ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseit egészségvédelmi szempontból igen jóknak a nemzet érdekében, mert a keret, a pénzügyi szolgáltatás is a 6%-kal minden körülmények között biztosítva van. Ma már mindenki tudja azt, hogy az egészség védelme nem az orvos és a beteg ember problémája, hanem elsőrangú nemzetpolitikai kérdés, amelynek közvetlen kihatásait a társadalom tömegjelenségeiben figyelhetjük meg. Ma már nem egyéni orvosi gyógykezeléssel küzdünk a betegségek ellen, hanem olyan összhangzatos megelőző szoeiálegészségügyi intézkedésekkel, amelyek minden eszközzel az emberi munkaképesség fentartására és az átlagos élettartam meghoszszabbitására irányulnak. A törvényjavaslat ezt a megelőzést, a prevenciót szolgálja s a szociálhigienikus teendők olyan komplexumának árnyékát vetiti előre, amelyekkel egy rövid parlamenti felszólalás keretében foglalkozni egyáltalában nem lehet. Épen ezért csak néhány momentumot akarok kiemelni a törvényjavaslatból, hogy bizonyitsam azt, amit mondottam. Legfontosabb feladatunk a népbetegségek 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. tervszerű leküzdése, amire a kockázati veszély csökkenni fog. A legnagyobb erővel kell különösen a tuberkulózis és a nemi betegségek, főként a szifilisz^ és az alkoholizmus ellen küzdeni, speciális életröviditő hatásuk miatt. A tuberkulózis azon betegségek egyike, amelyek a legnagyobb számban szedik áldozataikat. Nem egészségügyi rendészeti intézkedéseket igényel, hanem csakis szociális és gazdasági eszközöket, s épen ezért rendkivül fontosnak tartom ennek a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely az otthonok és a családi életkörülmények megfelelő biztosítása érdekében a gyűjtött tőkét lakásépítési tevékenységre kívánja fordítani. Fontosnak tartom ezt azért, hogy már preventív intézkedésekkel védelmezzük meg a fiatalkorúakat és főként a nőket, akik között különösen erősen és nagyobb arányban szedi áldozatait a tuberkulózis. Ezért feltétlenül j szükségesnek tartom az időszakos orvosi vizs! gálatot. De ezenkívül mindent el kell követni ! az ideiglenesen rokkantak munkaképességének helyreállítására is; ha másképen nem, átképzéssel kell lehetővé tenni, hogy a tuberkulotikus betegeknek életüket veszélyeztető régi foglalkozási körükbe való visszatérését mindenáron akadályozzuk meg, mert ez halálukat feltétlenül sietteti. Viszont ezzel szemben a gyógyíthatatlanokat izolálni kell, mert ezek a tömegszállásokon nagyobb veszedelmet rejtenek magukban, mint azt pillanatnyilag el tudjuk kép! zelni. E helyen különösen le kívánom szögezni J azt a tényt, hogy nem annyira nagyszerű szanatóriumokra, mint inkább e helyett megfelelő J kórházi osztályokra van szükségünk és főleg i nevelnünk kell a tömegeket egyszerű eszközökj kel arra, hogy az otthon védelme, a lakásegészség, erdei iskolák, fekvőcsarnokok létesítése utján igyekezzünk a gümőkór ellen védekezni. Nagy gondot kell fordítani a nemi betegségeik problémájára és ismételt vizsgálatokkal kényszergyógykezelés alá kell venni a luetikusokat, mert bebizonyított tény, — különösen ha Pilz adatait vizsgáljuk és vesszük figyelembe, amelyeket pedig feltétlenül elfogadhatóknak tartok minden tekintetben *— j hogy minden ötödik luetikus beteg évekig húzódó szellemi és testi megrokkanás után metaszifilitikus idegbajban pusztul el. Épen ezért a magam részéről nem tudom aláírni teljes egészében a törvényjavaslatnak azt a pontját, | amely az öngyilkosok özvegyeit és árváit ki j akarja zárni a részesedésből, és teljesen osztom előttem szólott képviselőtársamnak fel; fogását, különösen orvosi szempontból, mert ' minden öngyilkosságnál — legalább is 90%-ban ; — fel kell tételeznem, hogy lelki megrokkanás ; az öngyilkosság előidézője, a lelki megrokkaI nások nagy sokaságánál pedig tulaj donképen a fizikai megrokkanás, a fizikai megbetegedés, s nem elenyésző számban tulajdonképen az | előrement luesz okozza ennek a lelki betegségnek kifejlődését, amelynek következménye az öngyilkosság. Épen ezért a magam részéről | nagyon szeretném, ha a minister ur törölné a törvényjavaslatból ezt a pontot, vagy legalább I is olyan könnyítéseket alkalmazna, amelyekI nek kapcsán az özvegyeket és árvákat nem I zárnák el attól a lehetőségtől, hogy az elhalt ; munkavállaló után, elhalt férjük vagy hozzá: tartozójuk után özvegység! és árvasági járaj dékban legyen részük. Bármennyire is fáj egyeseknek a törvényjavaslat 77. §-ának az a rendelkezése, hogy az j iszákosság e célra fentartott gyógyintézetben | gyógykezelés céljából elhelyezhetők, szükségesnek tartom ezt orvosi szempontból, mert