Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-184

Az országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1928 június 12-én, kedden. 409 bebizonyított tény, hogy az alkoholizmus erősen növeli a betegségi és balesetbiztosítás költségeit, (Ugy van! Ugy van!) minthogy az iszákos emberek között háromszor olyan nagy a megbetegedési arányszám, mint a normálisak között, s a bálesetek előidézésében legnagyobb részt, sőt azt mondhatnám, 90%iban az alkoholizmus, az iszákosság játsza a szerepet. A megelőzés elvének a betegek szociális kezelésében kell érvényesülnie; szociálhigiénikus és szociális intézmények létesítésével kell lehetővé tenni a biztosítottak egészségügyi gondozását. Itt van különösen egy másik ilyen _ népbetegség, amelyre rámutatok: a reumatizmus, amely talán még a tuberkulózisnál is nagyobb preventív gondoskodást igényel. Mert mig a tuberkulózis okozta rokkantság átlagos időtartama 54 hónap, addig a reumatizmus okozta rokkantság időtartama 170 hónap. A betegségbiztositóintézetek járó betegeinek majdnem 10%-át teszik ki a reumában megbetegedettek. Mindenesetre komikus és érdekes, hogy CsonkaMagyarországon, ahol annyi termális forrás és annyi gyógytényező áll rendelkezésünkre, vajmi kevés intézkedés történik a betegek munkaképességének helyreállítására. Épen a napokban vetette fel a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete azt az életrevaló ideát, hogy Budapesten fürdőkórházat kellene épiteni, amelyben a szegényebb néposztály betegei gyógykezelést nyerhetnének. Én azonban azt mondom, hogy nemcsak Budapesten, de a vidéken is, különösen az Alföldön, igy például Karcagon, Hajdúszoboszlón s a Dunántúlon, s igy például Hévizén, Harkányban, ahol annyi természetes hőforrás, különösen radio-aktiv forrás áll rendelkezésre, ezek a kórházak mindenütt megépítendők volnának. Hogy milyen tekintélyes azoknak a száma, akik ilyen megbetegedésekben szenvednek, azt mutatja a népjóléti és munkaügyi ministerium által elrendelt statisztikai adatgyűjtés, amelyet a múlt esztendőben az Országos Munkásbiztositó Pénztár keretében folytattak le. Ezzel megállapítást nyert az is, hogy Kis-Magyarországon egy hónap alatt közel 6000 ipari munkás jelentkezett kórházi és pénztári kezelésre reumás bántalmak miatt. Hogy mennyi lehet a reumatizmus áldozatainak száma a földmivesosztályban, amely az ország lakosságának háromnegyed részét teszi ki és amelynek soraiban a reumatizmus még jobban szedi áldozatait, azt ebben a pillanatban áttekinteni nem is lehet. Micsoda eredmények volnának elérhetők egy 500 ágyas fürdőkórházzal, azt ebben a pillanatban nem kivánom fejtegetni és mennyi nemzeti tőkét lehetne ezzel megmenteni, ez kétségtelen. Ezzel szemben mi grandiózus luxusfürdőket épitünk, — ugy a főváros, mint az állam egymással versenyezve — óriási összegeket fizetünk reá az adózók filléreiből, a gyógytényező melegvizet pedig ugy Budapesten, mint a vidéken a Dunának vagy a földnek eresztjük. A betegség és baleset esetére szóló biztosítási törvényjavaslat a baleseti számla terhére a népegészségügyi múzeum megszervezésére mint méltóztatnak tudni saját érdekében 200.000 pengőt tudott kihasítani. Ennek a kihasitásnak volt a következménye az Országos Mentőegyesület megalakulása. Ha ez a törvényjavaslat a megelőzés érdekeit szolgálja, akkor szerintem mindent el kellene követni arra nézve, hogy a Népegészségügyi Múzeum munkája pénzügyileg alá legyen támasztva. Az egészségügyi tanácsadás, felvilágosítás, az egészséges életmódra való ránevelés eszközeiről ez az intézmény van hivatva gondoskodni és nekünk mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezek az eszközök, ez a nagyszerű intézmény rendelkezésre álljon, mert a népbetegségek elleni küzdelem csak egy egységes munkaiterv, szétágazó gondozó munka és egyöntetű irányítás mellett lesz lehetséges. Szeretném, ha erre a célra fix összeg prelimináltatnék a törvényjavaslat keretében, mert azt hiszem, hogy a mindenkori pénzügyministerek szűkmarkúsága folytán, akik épen erre soha áldozi nem akartak, valószínűleg a népegészségügyi múzeumnak abban az értelemben való fejlesztése, mint ahogyan azt a jelenlegi egészségügyi vezetés kívánja, nem lesz lehetséges. Ha pedig itt egy fix összeg fog prelimináltatni a népegészségügy fejlesztésére, abban az esetben ugy a múzeum, mint az egészségvédelem a maga számításait minden körülmények között meg fogja találni, mert én ezt kitűnő tőkebefektetésnek tartom. Ami a törvényjavaslat szervezeti részét illeti, nekem ma is fennállanak ezzel szemben ugyanazok az aggályaim, amelyeket voltam bátor a betegségi biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából itt a Házban előterjeszteni. Túlságosan nagynak, mamut intézménynek tartom a Társadalombiztosító Intézetet és nem helyeslem azt a nagymérvű centralizációt, amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Rendkívül nagy aggályaim vannak a biztosítás pénzügyi bázisa miatt. Látjuk azt, hogy milyen nehézséggel küzd a betegségi biztosítási ágazat. Azt hozzák fel indokolásul, hogy kevés pénz áll rendelkezésre. Ezzel szemben kénytelen vagyok arra rámutatni, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársammal szemben a fmanc-bilancban, abban látom a legnagyobb hibát, hogy rendkívül nagy összegeket tesznek ki a pénztár kinlevőségei. Én a magam részéről épen az ellenkezőjét állítom, mint a t. képviselőtársam. Minden szigorú intézkedést szükségesnek tartok abban a tekintetben, hogy ezeknek a kinnlevőségeknek, ezeknek a hátralékoknak nagy összegei szüntethessenek meg. Ezek a kinnlevőségek abból származnak, hogy a nagy iparvállalatok elkésve rójják le járulékokat és mindenkor azzal védekeznek, hogy ezen járulékok lerovása tönkreteszi a vállalót. Maga a pénztár és az iarra felügyelő népjóléti ministerium túlságos engedékenységé elősegíti, hogy ezek a künn lévőségek évrőlévre gyarapodjanak. Már pedig köztudomás , dolog, ha valaki adósságot adósságra halmoz, akkor azt egész bizonyosan megfizetni nehezen tudja. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Véleményem szerint tehát a pénztárakra felügyelő és az, autonómiát képviselő népjóléti ininisteriumnak teljes szigorral kell fellépnie a vállalatokkal szemben és kényszeríteni ezen járulék befizetésére, mert hiszen tessék egyenlő mértékkel mérni. Ha azt látja Fábián igen t. képviselőtársam, hogy a kisiparosokat és a munkavállalókat zaklatják e tekintetben a járulékok behajtásával, akkor feltétlenül sürgősen szükségesnek tartok minden intézkedést arra nézve, hogy a nagy munkavállalók, nagyiparosok e tekintetben nemcsak zaklatásoknak, hanem kényszerintézkedéseknek legyenek kitéve. Lehetetlennek tartom, hogy azokat a nagyvállalatokat, amelyek milliárdos tantiémeket fizetnek igazgatóinak, futni hagyják. Ugy látszik itt is a Csemegi-kódexnek az a bizonyos