Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

34 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1928 május 22-én, kedden. viselőtársamnak. (Sándor Pál: Nem bolondult meg!) Igen, t. képviselőtársam, ha érzi és a néppel együtt gondolkozik, (Jánossy Gábor: Hogyne! Egész életemben azt cselekedtem!) akkor a népnek panaszait és kívánságait ide kell hoznia és ebből a következményeket le kell vonnia. (Jánossy Gábor: Levontam! Itt elmondtam mindazt, ami a nép lelkét bántja! — Sándor Pál: De másképen szavazott! — Jánossy Gábor: Itt is el lehet mondani szabadon!) Azzal nem érünk el semmit sem, ha mélyen t. képviselő ur itt elmondja a maga véleményét és leadja szavazatát, mert az igen t. képviselő ur beszéde folytán egyetlen fillérrel sem lett kevesebb az adó, már pedig elsősorban az adók leszállítását kivánjuk. Most már ez a kérés, amelyet eddig esak mi hangoztattunk, szalonképes lett, mert gróf Apponyi Albert szintén ezen az állásponton van. Gróf Apponyi Albert kiadta a jelszót, hogy a közterheket le kell szállitani. Nem érünk tehát semmit azzal v ha az egységes pártból felállanak mélyen t. képviselőtársaim és itt elmondják a maguk véleményét, ha szavazatukkal nem segitik előre a mi álláspontunkat. Visszatérve a titkos szavazati jogra, meg kell állapitanom, hogy ez a kormány a közszabadságok terén mindent elkövet ennek a nemzetnek leigázására. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem adja meg a titkos szavazati jogot, elnyomja a sajtószabadságot, nem állítja fel az esküdtszéket, nem adja meg a gyülekezési és egyesülési jogot, (Baracs Marcell: Az autonómlát elnyomja!) — arról külön beszélek — mindent elkövet arra, hogy az embereknek szavát és véleményét megfojtsa, (Sándor Pál: Hogy rabszolgává tegyen mindenkit ebben az országban!) mindent elkövet arra, hogy ezt a parlamentet, és a parlamentáris intézményt magát is lejárassa. Csak körül kell nézni most is ezeken az üres padokon. Ezt szándékosan és tervszerűen csinálja a mélyen t. kormány. Szándékosan és tervszerűen, (Jánossy Gábor: Ezt maga sem hiszi a képviselő ur!) — dehogy nem, majd be is bizonyitom — mert Íme itt van az appropriáció és ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása folyamán a második napon nyolcórás ülések vannak. Miért? Csak azért, hogy az ellenzék kedvét elvegyék, hogy a mi kedvünknek útját állják, hogy ne fejlődhessék ki rendes parlamentáris élet, ne legyen vita, amely a parlamentarizmusnak lényege. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kormány a maga rendszerével mindent elkövet, hogy a parlamentarizmust lejárassa és ugy akarja beállítani, mintha a parlamentarizmus világszerte összeomlófélben volna. Én nem látom és nem tapasztalom ezt. Ellenkezőleg, látom és tapasztalom, hogy a választási rendszer mindenütt az egész világon meghozza a maga eredményeit a maga teljességében. Olvastuk legutóbb a francia választások eseményeit, tegnap volt a német választás és amikor Amerikában jártam, láttam, hogy ott mindenki elnökválasztásra készülődik. Csak itt jár az agyakban mindig az a gondolat, hogyan lehetne a nép jogait elvenni, hogyan lehetne a népet kisemmizni, és a népet szótlanságra kényszeríteni. (Kuna P. András: Egészen nevetséges dolog!) Majd a fővárosi törvénnyel kapcsolatosan rá fogok mutatni arra a merényletre, amely az autonómia ellen készül. (Seitovszky Béla belügyminister: Honnan tudja?) Minden lapban benne van a közlemény a kinevezett tagokról és az ujabb cenzusról. Ami különben jelenleg is van. Nem újság az nekünk. (Seitovszky Béla belügyminister: Kinevezett tagok? — Jánossy Gábor: A minister ur nem tud róla! — Seitovszky Béla belügyminister: Minek előre hadakozni, képviselő ur?!) Akkor lesz alkalma a mélyen t. minister urnák válaszolni és megnyugtatni engem, hogy az autonómia nincs veszedelemben. De nemcsak a törvényjavaslattal van veszedelemben, hanem majd rá fogok mutatni arra is, hogy a fővárostól fokonként és lassanként hogyan vették el az autonómiát, úgyhogy nekem egy nagyszerű indítványom van, amelyet a mélyen t. minister ur megvalósíthat : törölje el egészen az autonómiát, az egész fővárosi törvényhatósági bizottságot. Méltóztassék egy ügyosztályt felállítani a belügyministeriumban és abba kebelezzék be Budapest fővárost. Felesleges, hogy ott még 80 ember ágáljon, beszéljen, az emberek türelmetlenségét felkeltse, önérzetét növelje. Mire való ez? Egészen felesleges. Méltóztassék teljesen kiépiteni a diktatúrát, átvinni Budapest fővárosra is, mert ugy, ahogy tervezik 80 kinevezett taggal, ilyen statisztaszerepre mi egyáltalában nem vagyunk hajlandók. Nem vagyunk hajlandók belemenni abba, hogy 80 kinevezett tag mellett még másik 80 megválasztott statisztáljon. (Seitovszky Béla belügyminister: 80 kinevezett?) Azt olvasom. (Jánossy Gábor: Ne tessék elhinni, nem ugy van! Mondja a minister ur! — Sándor Pál: Nem mindig ugy van, ahogy a ministerek mondják! — Baracs Marcell: 240 bizottsági tagból csak 80-at választ a polgárság, ez a lényeg! — Seitovszky Béla belügyminister: De nem lényeg ez! Megvan már ez a javaslat, képviselő ur? Nyilatkoztam én? Beterjesztettem én? — Baracs Marcell: Egyes pártokkal már közöltetett, mint terv! — Sándor Pál: A barátai mondják, minister ur! — Seitovszky Béla belügyminister: Nekem a képviselő ur is barátom! — Baracs Marcell: Cáfolatot nem hallottunk! — Strausz István: Most megcáfolta a minister ur! —- Jánossy Gábor: Azt-mondják-ra nem lehet beszédet alapítani!) A választójog titkosságáról már beszéltem. Erre nézve gróf Apponyi Albert is megmondotta, hogy legalább kísérletet szeretne látni a titkos választójog fokozatos behozatalára. Erre azonban semmiféle kisérlet nem történik, ellenben fenyeget egy másik kisérlet: a házszabályok reviziója. A házszabályok reviziójáról hallunk és olvasunk; őszi csemegének szánták ezt. mert most dul a szólásszabadság a Képviselőházban. Nem lehet kibírni, annyit beszélnek itt a Házban, (Jánossy Gábor: Én kibirom!) annyi alkalom és mód van. Hát annyira nincs alkalom és mód, hogy most tárgyaltuk le a költségvetést; a részletes vitánál tudvalevően egyik napon a tárca általános vitája van, másik napon a tárca részletes vitája. A pénzügyi költségvetésnek sem általános, sem részletes vitájánál nem jutottunk hozzá ahhoz, hogy a forgalmiadó kérdését egyáltalán szóvá tegyük. Sándor Pál t. képviselőtársam tegnapi nagyszerű beszédében beszélt a forgalmiadó kérdéséről, de mi teljesen kifogytunk, nem jutottunk hozzá, nem biztosíttatott az a jogunk, hogy szólhassunk erről a kérdésről. így fest a jelenlegi házszabály. Nem tudom, hogy mit lehet még ezen a jelenlegi házszabályon szigorítani? Nem tudom, hogyan lehet a beszédet még jobban kalodába szoritani. Azt akarják, hogy a parlament is néma legyen? Örüljenek, ha valahol a nemzet panaszai és jajkiáltásai szóhoz juthatnak, hiszen már minden pódium el van zárva. Már mondtam, és ismétlem, — nem lehet eléggé ismételni — hogy a sajtó nem szabad,