Képviselőházi napló, 1927. XIII. kötet • 1928. május 21. - 1928. június 12.

Ülésnapok - 1927-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülésé 1928 május 22-én, kedden. 3â múltjával és egy életen keresztül folytatott működésével és munkásságával a legnagyobb magyar államférfiú polcára emelkedett. (Ugy van! Ugy van! —- Jánossy Gábor: Ezt az egész világ elismeri!) Az egész világ előtt ő Magyarországnak legnagyobb értéke. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk örülnünk és gyönyörködnünk kell abban, hogy ő maga is kiáll a mi jogaink védelmében és érdekében, és követendő például kell odaállitani őt minden nemzedék elé, hogy ilyen magas korban a kötelességteljesités maximumával áll a maga nemzete előtt. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés.) Ebben a Házban nincs, de a magyar közéletben van neki méltó társa az irodalomban, a sajtóban: Rákosi Jenő, (Gr. Apponyi Albert: Még öregebb!) aki szintén minden időben, min. den körülmények között lelkének függetlenségét megóva, mindent elkövetett a nemzet céljainak elérésének érdekében, és önérzetesen, bátran, tárgyilagosan mondotta ki mindig a maga véleményét. Magyarországnak örülnie kell, hogy két ilyen nagy férfia van, mint gróf Apponyi Albert és Rákosi Jenő (Strausz István: Belőlük élünk! és az ifjabb generációnak fel kell figyelnie és követnie kell Őket. Tehetségben, képességben nem érheti utói, nem közelitheti meg őket, de szándékban, kötelességteljesítésben ez a nemzedék Igyekezzék méltó lenni gróf Apponyi Alberthez. (Helyeslés. — Szilágyi Lajos: Igyekezzék tanulni!) Mert ha igyekszik hozzá méltó lenni, ha nem is tudásban és képességben, de a nemzet iránti kötelességtel jesitésében, akkor helyén lesz és meg van az optimizmus ennek a Magyarországnak a feltámadására. Mert bennünk kell lenni egy optimizmusnak, egy erős érzésnek, hogy minden-vihar és minden jelenség ellenére ennek a nemzetnek meg kell állania a helyén, a legrettenetesebb és legkétségbeejtőbb viszonyok között is. (Ugy van! Ugy van!) Ezt az impressziót merítettem én most Amerikában való utazásom alkalmából is, ahol, mint egy nagy reveláció hatott rám az a kultusz, . amely az amerikaiak részéről a magyar Kossuth iránt megnyilvánult. Az természetes, hogy a magyarok Amerikában és mindenütt nagy Kossuth-kultuszt űznek; de nem ez történt Amerikában, hanem Amerika vezető egyéniségei, Amerikának legkiválóbb államférfiai mutattak rá, hogy Kossuth Lajos mit jelent az emberi szabadságért, igazságért és jogért vivott küzdelemben. Ez jelzi a mi helyünket külpolitikai irányban is. Mert fájdalom, a magyar Képviselőházban külpolitikáról nem sok szó esik. A régi közösügyes rendszer megalkotván a delegáció intézményét, az egész külpolitikai kérdést ott tárgyalták le. Mi a külpolitikában járatlanok és újoncok vagyunk, holott a mai helyzet megkövetelné, hogy a külpolitikával igen behatóan foglalkozzunk és a hivatalos diplomácia mellett a szónak és a tollnak hatalmával és diplomáciájával igyekezzünk a magyar érdekek segit. ségére menni. Mert láttam én Amerikában, hogy mit jelent a közvetlenség, a közvetlen érintkezés a mi odaszakadt magyar testvéreinkkel, hogy mennyire más lelki motivumként hat az, mint a távolból, mennyire közvetlen, mennyire természetes és mennyire felébreszti az az érzéseket. Láttam azonkivül Amerikában azt. ami a magyar ügyre fontos, hogy mennyire összefér a hűség az uj haza iránt az állampolgárság szempontjából és az ó-hazának szeretete. Mert az amerikai magyar állampolgárok egyúttal hű magyarok is tudnak lenni és mint hű magyarok tudnak saját hazájuk érdekében cselekedni. Igen helyes az a célkitűzés, amelyet Rassay Károly t. barátom beszédében itt külpolitikai szempontból megállapított, hogy nekünk mindent el kell követnünk Trianon reviziója érdekében és Trianon reviziója érdekében kell az amerikai magyarsággal való kapcsolatot is erősíteni, állandósítani, és kell az amerikai közvéleményben is barátokat szerezni. Amerikában, mint az igazságnak, a szabadságnak és a jognak őshazájában kell barátokat szerezni a szerencsétlenségbe döntött magyar ügy iránt az igazság és a jog alapján és érdekében. Ha már megemlékeztem Apponyi Albert grófról és Rákosi Jenőről, engedjék meg, hogy velük egy sorba helyezzem azt a férfiút, aki tegnap szólt itt a Képviselőházban, Sándor Pál igen t. képviselőtársamat — bocsánatot kérek, megindokolom, az ő szerénysége ne tiltakozzék ez ellen — a kötelességtudás és a kötelességteljesítés szempontjából. Én nem értettem azt, amit^ a^ minister elnök ur mondott Sándor Pál beszédével kapcsolatban. Sándor Pál azt mondta, hogy lehetetlen állapotok vannak itt; erre a ministerelnök ur azt mondotta közbe, hogy lehetetlen beszédek vannak itt. Én nem tapasztaltam, hogy Sándor Pál lehetetlen beszédet mondott volna. A parlamenti illemet nem sértette; ő komoly közgazdasági tanulmányai alapján, komoly közgazdasági fejtegetéseket közölt velünk. Ez nem lehetetlen beszéd. Nem kívánható senkitől, hogy a tényeket letagadja. A tények lehetetlenek és a mi beszédeink csak ezeknek a tényeknek következményei. Tüntessük el a tényeket és akkor majd lesznek más beszédek; de amig ilyen tények vannak, amig a magyar közgazdasági és politikai életben ilyen jelenségeket tapasztalunk, mint amilyenek ma vannak, addig hiba volna elzárkózni ezeknek a tényeknek konstatálása elől. Nekünk, ellenzéknek, ez is a feladatunk. Itt hallottuk gróf Apponyi Alberttől a maga nézeteinek kifejtését, és közgazdaságilag is, politikailag is, a hibáknak feltárását. Mi is azért vagyunk itt a titkos szavazati jog alapján megválasztva, hogy megmondjuk a magunk véleményét, hogy objektiven kritizáljuk a tényeket. Mi is csak a jót akarjuk; mi nagyon örülnénk, ha nem volna annyi kritikára alkalmunk. Nem nagy passzió ez. Sokkal kellemesebb volna dicsérni és jót mondani, de engedelmet kérek, senki az ellenzéktől nem kivánhatja azt, hogy a tények elől elzárkózzék és ne igyekezzék mindent megtenni az általa képviselt polgárságnak érdekében. Itt felemiitette elsősorban gróf Apponyi Albert a választójog, a titkos szavazati jog kérdését. A titkos szavazati jog az nem egy doktriner álom, nem egy fényűzési követelés részünkről, az az életnek természetes követelménye. Én nem értem, miért félnek attól pártok. (Sándor Pál: Én értem!) Én, mint alkotmányos érzékű ember, nem tudom ezt magamnak megmagyarázni. De viszont a közvélemény kialakulásában és az egész államélet vitelében rendkívül nagy különbség az, ha titkos szavazati jog alapján ül össze egy parlament, vagy pedig nyilt szavazás alapján. A titkos szavazati jog alapján választott képviselő érzi a közvetlen összeköttetést a néppel, amelyet a nyilt szavazással megválasztott képviselő nem érez. (Jánossy Gábor: Dehogy nem! Éln igy is érzem, ugy is érzem!) Lehet, hogy méltóztatik érezni, de nem méltóztatik ezt kifejezésre juttatni. (Jánossy Gábor: Dehogy nem!) Ha méltóztatik azt érezni és kifejezésre juttatni, akkor itt ezeken a padokon van a helye az én. mélyen t kép-